Speak & Spell (album)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Depeche Mode
Speak & Spell
nagylemez
Megjelent 1981. november 7.
Felvételek Blackwing Studios London
1981 május-augusztus
Stílus szintipop
Nyelv angol
Hossz 44 perc 58 mp
Kiadó Mute Records UK
Sire Records US
Producer Depeche Mode és Daniel Miller
Kritikák
Depeche Mode-kronológia
- Speak & Spell
(1981)
A Broken Frame
(1982)
Dreaming of Me
A Depeche Mode 1981-as Speak & Spell című nagylemezéről
Nem tudod lejátszani a fájlt?


A Speak & Spell a Depeche Mode 1981-ben megjelent bemutatkozó stúdióalbuma, melyet 2006-ban újrakeverve ismételten kiadtak. A felvételek a Blackwing Studios-ban, 1981-ben zajlottak. Kereskedelmileg nem volt nagyon sikeres, az album csak a 192. helyig tudta feltornázni magát. Az első Depeche Mode-kislemez, a Dreaming of Me nem szerepelt az eredeti nagylemez brit kiadásán, hanem csak bónuszszámként tűnt fel a Speak & Spell későbbi kiadásain, de az eredeti album amerikai kiadásán megtalálható, az I Sometimes Wish I Was Dead helyett. Valamennyi szám Vince Clarke szerzeménye, kivéve a Tora! Tora! Tora! és a Big Muff számokat, melyeket Martin Gore írt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrew Fletcher és Vince Clarke Basildonban megalapította a Composition Of Sound nevű zenekart, mely a Depeche Mode elődje volt. 1980-ban Martin Gore is csatlakozott a csapathoz, azért, mert - saját bevallása szerint - csak egyedül neki volt Basildonban szintetizátora. Ekkor még Vince volt az énekes, de hamar rádöbbentek, hogy szükségük lesz egy énekesre, hogy legyen köztük egy olyan, aki kitűnik.

Összeismerkedtek Dave Gahannel, és az egyik próbán, ami a helyi suliban zajlott Dave is megjelent. Azonnal döntöttek, bevették a bandába. Abban az időben még úgy működtek, mint egy normális együttes, gitárokkal és dobgéppel, de hamar rádöbbentek, hogy sokkal olcsóbban megússzák azt, ha mindezt a hangzást sima szintetizátorokkal állítják elő. Ezen múlt az, hogy ők szintipopot fognak játszani. A szintetizátorok szállítása is könnyebbnek bizonyult, így sokkal több kiskoncerten vehettek részt, többnyire törzshelyükön, a Crocs Rayleighben.

A folyamatos fellépések, megérték a fáradozást, ugyanis egy nagyobb rajongói bázist sikerült kialakítaniuk. Főként Dave, de persze a többiek is nagyon vágytak egy kislemezre, amit egy népszerű kiadónál akartak elkészíteni. Felkeresték az akkoriban legnevesebb kiadókat (mint például az Islandot vagy az RCA-t), de sehol, még csak a demót sem akarták meghallgatni. Végső elkeseredésükben felkeresték a Rough Trade kiadót, ahol szintén nem jártak sikerrel, viszont ott találkoztak először Daniel Millerrel, a MUTE kiadótól. Daniel nem ért rá, és mérges is volt így nem hallgatta meg a fiúkat.

Egyszer aztán Canning Town-ban, egy Bridgehouse nevű kocsmában az együttes a Fad Gadget előzenekara volt, melynek menedzsere, Daniel Miller is részt vett a koncerten. Az előadás után Daniel odament a fiúkhoz és megkérdezte tőlük, hogy nem szeretnének-e a MUTE-nál egy kislemezt kiadni. A banda egy kicsit még tanakodott a dolgon, de aztán végül megbíztak Daniel-ben és ki is adták első kislemezüket, a Dreaming Of Me-t. A Blackwing Studióban nagyon sokat segített az együttesnek Daniel. Daniel, Neil Ferris (a rádió promóter), Chris Carr (brit sajtó referens), John Fryer és Eric Radcliffe (hangmérnökök) tényleg próbálták slágerré tenni a dalt, nem túl nagy szerencsével, viszont végül bejutott a Top 100-ba, pontosabban az 57. helyig, ami nem kis eredmény, ahhoz képest, hogy akkor még senki sem ismerte a Depeche Mode-ot.

Ekkor még Dave a művészeti főiskolára járt Southendben – és mivelhogy nagyon érdekelte a divat, ő adta a banda nevét is, minek jelentése gyorsan múló divat -, Andy és Martin dolgozott és Vince munkanélkülien tengette a napjait. Az első siker elgondolkoztatta, őket, hogy feladják-e a karrierjüket. Ezután megjelentették a New Life című kislemezt, ami aztán a 11. helyig jutott a toplistán. A MUTE kiadónak ez volt az első Top 20-as dala, úgyhogy Daniel Miller is nagyon örült a sikernek. A New Life-al aztán bekerültek a Top Of The Pops adásba, amelynek akkoriban olyan nagy tekintélye volt a tinédzserek körében, mint napjainkban a Music TV-nek. Ekkor aztán megindult a szekér. 1981 szeptemberében kiadták a Just Can’t Get Enough kislemezüket, mely meg nem állt a toplista 8. helyéig.

Három kislemezzel, már ki merték adni első nagylemezüket, a Speak & Spellt is. Seymour Stein, az amerikai Sire Records kiadó elnöke, felkérte az együttest, a lemez amerikai kiadására. 1981 decemberében aztán elkezdtek az album anyagával turnézni Nagy-Britanniában.

A formáció nem sokáig maradt egyben. Vince a turné fáradalmait nem tudta úgy tűrni, mint a Depeche többi tagja, így otthagyta a csapatot. Ez az információ még sokáig nem szivárgott ki, csak akkor, amikor a lemez kellő sikereket ért el. Dave, Andy és Martin hamar otthagyták állásukat és a zenének szentelték életüket.[1][2][3] [4] [5] [6]

Albumborító[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A borítót Brian Griffin tervezte és készítette el. Igazából semmi magyarázata nincs annak, hogy mért van egy zacskóba ültetett hattyú egy pirosas háttér előtt. Készítője szerint is borzalmas lett, a banda szerint meg végképp.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az egyetlen olyan stúdióalbumunk, melyet Vince Clarke-kal (aki sok dalt írt nekik erre az albumra) úgy vettek fel, hogy ő is a banda tagja volt. Vince azelőtt távozott, hogy olyan együtteseket alakított volna, mint például a The Assembly, a Yazoo és az Erasure.

Az album a későbbi munkájuktól hangzásban és dallamban jelentősen eltér. Ez egy olyan irány, amit nagyrészt annak tulajdoníthatnak, hogy Clarke is írt dalokat. Miután távozott, Martin Gore át szerette volna venni a hatalmat a dalszerzés felett. A későbbi albumok dalai, amiket többnyire Martin írt, sokkal mélyebb témákat és melódiákat érintett.

Az albumcím az akkor méltán népszerű Speak and Spell elektronikus játékra utal.

Mikor Simon Amstell a Channel 4-től meginterjúvolta 2005-ben Martin Gore-t és Andrew Fletcher-t, mindketten kijelentették, hogy a 6. szám (azaz a What's Your Name?) volt a legkevésbé kedvelt Depeche Mode-daluk, viszont a Black Celebration DVD-n Gore azt állítja, hogy az It's Called a Heart című dalt kedveli legkevésbé.

Mute STUMM 5 kazetta és lemez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. New Life – 3:43
  2. I Sometimes Wish I Was Dead – 2:14
  3. Puppets – 3:55
  4. Boys Say Go! – 3:03
  5. Nodisco – 4:11
  6. Photographic – 4:44
  7. Tora! Tora! Tora! – 4:34
  8. Big Muff – 4:20
  9. Any Second Now (Voices) – 2:35
  10. Just Can't Get Enough – 3:40

Bónuszdalok az 1988-ban megjelent CD-n

  1. Dreaming of Me - 4:03
  2. Ice Machine - 4:05
  3. Shout! - 3:46
  4. Any Second Now - 3:08
  5. Just Can't Get Enough [Schizo Mix] - 6:41
  • A kazetta és a lemez Nagy-Britanniában jelent meg először 1981. október 5-én. Viszont a CD megjelenése nem egyezik a lemez és a kazetta megjelenésével mivel azt 1988-ban adták ki. [7]
  • A Mute STUMM 5 CD tartalmaz 5 bónusz track-et is.
  • A Shout-ot (a New Life kislemez B oldaláról) említik a CD-n.

Sire SRK 3642 kazetta, lemez és CD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. New Life [Remix] – 3:56
  2. Puppets – 3:57
  3. Dreaming of Me – 3:42
  4. Boys Say Go! – 3:04
  5. Nodisco – 4:13
  6. What's Your Name? – 2:41
  7. Photographic – 4:58
  8. Tora! Tora! Tora! – 4:24
  9. Big Muff – 4:21
  10. Any Second Now (Voices) – 2:33
  11. Just Can't Get Enough [Schizo Mix] – 6:41
  • A kazetta, a lemez és a CD 1981. október 6-án került forgalomba az Egyesült Államokban.
  • A New Life ezen a kiadványon csak remixként található meg, így a szabványos album verzió csak a Mute STUMM 5, nagy britanniai albumon volt megtaláható.
  • Hasonló cipőben jár a Just Can't Get Enough című szám is, mert csak a Schizo Mix változatban került az albumra.
  • A korai promóciós példányokon két promómatrica volt a borítón, de ezek későbbi használata helyett egy aranypromóbélyeget tettek a borítóra.
  • Az első kiadásnál még nem volt UPC vonalkód az albumokon, mert még azelőtt kibocsátották, mielőtt szükséges lett volna a UPC vonalkód használata.

2006 MUTE / DM CD 1 (CD/Super Audio CD + DVD) / CDX STUMM 5 (CD/Super Audio CD)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Disc 1: Super Audio CD/CD – Speak & Spell lemez anyaga. Disc 2: DVD – Speak & Spell lemez anyaga DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM (Pulse Code Modulation) sztereó formátumban, + bónuszanyagok.

  1. New Life – 3:46
  2. I Sometimes Wish I Was Dead – 2:18
  3. Puppets – 3:58
  4. Boys Say Go! – 3:07
  5. Nodisco – 4:15
  6. What's Your Name? – 2:45
  7. Photographic – 4:44
  8. Tora! Tora! Tora! – 4:37
  9. Big Muff – 4:24
  10. Any Second Now (Voices) – 2:35
  11. Just Can't Get Enough – 3:44
  12. Dreaming of Me – 4:03

Bónuszdalok (DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo):

  1. Ice Machine – 4:05
  2. Shout – 3:46
  3. Any Second Now – 3:08
  4. Just Can't Get Enough [Schizo Mix] – 6:44

Egyéb anyagok:

  1. Depeche Mode 80-81 (Do We Really Have to Give Up Our Day Jobs?) [28 perces videó]
  • A Dreaming of Me és az Ice Machine számoknak ezen a CD-n található változata nem fokozatosan elhalkul a végén, ahogy a 7" kislemezen, hanem befejeződik.

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dreaming Of Me (1981. február 20.)
  2. New Life (1981. június 13.)
  3. Just Can't Get Enough (1981. szeptember 7.)

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap