Déryné utca (Miskolc)
| Déryné utca | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Miskolc |
| Városrész | Belváros |
| Korábbi nevei | Boldogasszony utca, Színház utca, Deák utca |
| Irányítószám | 3525 |
| Földrajzi adatok | |
| Hossza | ~0,2 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Déryné utca témájú médiaállományokat. | |
A miskolci Déryné utca a Széchenyi utcából ágazik északi irányba, és a Hősök teréig tart. 1984, a Széchenyi utca sétálóutcává alakítása óta a Déryné utcát csak a gyalogosok használják. Legismertebb épülete a Miskolci Nemzeti Színház, amely a homlokzatával ugyan a Széchenyi utcára néz, de a címjegyzék a Déryné utcába sorolja. A keleti oldal első házában nyílt meg Miskolc első antikváriuma, ma is az működik benne. A Színháztörténeti és Színészmúzeum az első, leégett miskolci kőszínház helyén, annak alapjain áll. A Kamaraszínház és a Játékszín közös épülete eredetileg a Gazdakör székházának épült, később működött benne a Miskolci Galéria és városi könyvtár is. A CIB Bank mai épülete korábban a miskolci postának is helyet adott. A zsinagóga a Kazinczy utcára van címezve, de főbejárata a Déryné utcáról nyílik.
Az utca történelmi neve Boldogasszony utca volt, az újvárosi, 1544-ben lerombolt templomról kapta a nevét. Később átmenetileg Zabari utca, majd – az első színház felépülése után – Színház utca néven jegyezték, hogy azután Deák Ferenc nevét is viselje. A Déryné nevet 1950-ben kapta.
Az Észak-Magyarország című napilap 2017-es internetes szavazása szerint a városlakók Miskolcon a Déryné utcát tartják a leghangulatosabb utcának.[1]
Története[szerkesztés]
A Déryné utca elődjét eleinte nem is tekintették utcának, csupán a Piac utca „betüremkedése” volt, neve először a 16. században olvasható korabeli írásos dokumentumokban. Az utca már a középkorban a Miskolcon áthaladó észak-déli országút része volt: a csabai országút folytatásaként, a Piac utcán áthaladva vezetett Sajószentpéter felé. Az utca végén állt az újvárosi Nagyboldogasszony templom (amit 1544-ben a törökök leromboltak), és az utca erről kapta Boldogasszony (Boldog Asszony) nevét, ami a templom elpusztulása után is megmaradt. Ugyancsak az 1544-es évszámhoz kapcsolódik a város adóköteles portáinak összeírása, amelyben említik, hogy a Boldogasszony utcán három adózó zsellérpalota található. A 17. században az utcát Újváros néven is említették, de ez feltehetően korabeli tévedés vagy elírás lehet, mert az Újváros utca kelet-nyugati irányban futott. A Boldogasszony utcanév fennmaradt a 19. század első harmadáig, de a 16–17. században használatos volt a Zabari név is. Zabari (Zabary, Szabari) Demeter Miskolc főbírája volt 1580-ban, és ebben az utcában volt a háza. Érdekes adalék, hogy 1609-ben Zabari konfliktusba keveredett azzal a Czikó Jánossal, aki szintén utcanévadó lett: a mai Kossuth utca viselte egykor a nevét. A Zabari utcanév lassan kikopott a használatból, a Boldogasszony név viszont megmaradt egészen 1823-ig, amikor ebben az utcában felépült az első miskolci színház, így az utca neve Színház utca lett. Deák Ferenc 1876-ban bekövetkezett halála után a város méltóképp akart megemlékezni a politikusról, egész alakos festményt készíttettek a Vármegyeháza dísztermébe, később szobrot is rendeltek (ezt 1925-ben állították fel a Deák téren), és a Színház utcát is róla nevezték el. A pontos dátum nem ismert, de az 1900-ban megjelent hivatalos miskolci utcajegyzék már Deák Ferenc utcának nevezi. A Déryné nevet 1950-ben kapta az utca (Déryné utca már korábban is volt Miskolcon, a Tízeshonvéd utcából nyíló egyik rövid utcácska).[2][3]
Épületei[szerkesztés]
A Déryné utca legjelentősebb épületei a Színház és játszóhelyei, a Színészmúzeum, valamint az antikvárium épülete. A régi korok jeles telek- és háztulajdonosai közül említésre méltó a Zabari (Szabari)–Kéry–Miskolczy kúria (az 5–7. számú telkeken állt) és a Dominkovits-ház (11. számú telek). A mai 2–16. számú telkek egykor összefüggő, a Pecére lenyúló szalagtelket képeztek (a Pece az út mai végén keresztezte az utcát), s Ráczkövi-fundus néven ismertek. A következő, Almássy-fundusnak nevezett telken épült a zsinagóga.[4]
Nyugati oldal[szerkesztés]
- Miskolci Nemzeti Színház (Déryné utca 1.)
Műemlék. Miskolc első színházépülete a Déryné utca 3. szám alatt állt, de 1843-ban leégett. A mai színház építése 1847-ben kezdődött, de csak 1857-ben nyitották meg. A színházi épületegyüttes 1991–1996 között jelentős felújításon és átalakításon esett át, minek következtében új játszóhelyek jöttek létre, egyetlen nagy komplexumba szervezve.[5][6]
- Színháztörténeti és Színészmúzeum (Déryné utca 3.)
A múzeum helyén állt az első, 1823-ban megnyitott, ám 1843-ban leégett miskolci kőszínház. A leégett épület helyén, annak alapjain katonai szálláshely (az ún. „ezredesi lak”) épült 1845-ben, építésze Miks Ferenc volt. Klasszicista stílusú, egyemeletes épület. Középrizalitjában három, szélein egy-egy tengely található. A középső ablak szélessége követi a földszinti kapu méretét. Ablakai egyenes záródásúak, a középrizalit emeleti ablakai fölött timpanonos szemöldökkel. A leégett színház oszlopsoros homlokzata felfedezhető a kiállító térben. A házat később, az 1870-es évektől iskolának használták (Városi Női Ipariskola), majd díszletraktárként is üzemelt, végül a színházi tömb 1990-es években történő átfogó rekonstrukciója keretében felújították a múzeum számára. A Színészmúzeum 1996-ban nyílt meg a Miskolci Galéria színháztörténeti gyűjteményeként.[7][8][9]
- Kamaraszínház–Játékszín (Déryné utca 5.)
Az 1620-as években a Zabari családé volt a telek, majd a század végén már Csiszár-fundusként, 1793-ban Csiszár–Király fundusként említették. 1813-ban Melczer László volt a tulajdonosa a rajta álló földszintes épületnek. Ezt a telket vásárolta meg az 1901-től 1942-ig működő Kereskedők és Gazdák Köre, és 1929-re, Hevesi Lajos miskolci mérnök, építési vállalkozó tervei alapján és kivitelezésében felépítették a székházukat. Az építés tulajdonképpen hozzáépítés volt, az északi szárny a régi épület része volt. A Gazdakör a korában amolyan művelődési központ volt, már a megnyitón is Márai Sándor működött közre előadói estjével. Az 1960-as években az épületet a Miskolci Galéria kapta meg, emellett itt működött a déli szárnyban a Szabó Lőrinc városi könyvtár is. Az épületben rendezték a Grafikai Biennálét és a Téli Tárlatot, de más képzőművészeti kiállításokat is tartottak benne, az udvarán szabadtéri eseményeket rendeztek. Itt működött még a Művész klub is. A színházi épületegyüttes rekonstrukciója után az épületben kapott helyet a Kamaraszínház és a Játékszín, előteréből pedig megközelíthető a Nyári színház. Az átalakítás során a belső tereket funkcionális okokból átépítették, de a külső homlokzat változatlan maradt.[10][11]
- Étterem (Déryné utca 7.)
Az épületet eredetileg valószínűleg az ősi Bük (Bükk) család építtette, de az 1817-es miskolci teleklajstrom feltünteti a telek belső részén még Csiszár Sámuelt is. A ház öttengelyes, udvarán árkádsoros épület volt. Az 1870-es években itt, az akkori cím szerint Boldogasszony utca 13. számú házban lakott Latabár Endre színidirektor, majd halála után – az 1880-as összeírás szerint – özvegye, Török Mária és elsőszülött fiuk, Latabár Dezső színész (aki ekkor már szintén özvegy volt) a ház lakója volt. Az özvegy 1895-ben bekövetkezett halála után Dobozy Dániel tűnt fel tulajdonosként, majd az 1930-as évektől Kluger Dávid kárpitosmester lakóháza, az udvari részen pedig műhelye volt benne. Az 1940-es évek közepétől az 1960–70-es évekig a Kluger utódok kárpitosműhelye működött a házban, ezután a Kárpitos Szövetkezet költözött az épületbe. 1991-ben új funkciót kapott az épület: az eredeti felépítményt tiszteletben tartó felújítás után a Gösser étterem-panzió nyitotta meg kapuját benne, amiből később Dolce Vita lett.[12][13]
- Csiszár–Bodnár-ház (Déryné utca 9.)
A telek történetével kapcsolatban meglehetősen hiányosak a források. Az ismert, hogy 1817-ben Csiszár Pál volt a tulajdonos, és a Pecére lenyúló szalagtelek 328 négyszögöl területű volt. 1903-ban azután Bodnár Gyula építtette fel az egyemeletes bérházat. Az L alaprajzú épület földszint utcai részén két szobát, a déli oldalon zárt kapuátjárót alakítottak ki. Az emeleten az utcai fronton három szoba, a telek északi oldalán pedig szoba-fürdőszoba-kamrás lakás helyezkedik el. Ennek a háznak egykori telkén, annak nyugati végén alakították ki az Antall József teret. A házban a 2010-es években lakások és irodák vannak.[14][15]
- CIB Bank (Déryné utca 11.)
A házat Cassanó József tervezte, és 1847-ben épült, tulajdonosa Dominkovics Lajos volt, aki Palóczy László lányát, Juditot vette feleségül. A férj 1850 körül meghalt, a feleség – aki újra férjhez ment – a Borsodmegyei Nőegylet fontos személyiségeként 1878-ban hunyt el. A Dominkovics–Palóczy-ház további tulajdonosai nem ismertek, de amikor az épületbe 1891-ben beköltözött a főposta, már Radványi-háznak nevezték. 1900 elején a telefonközpont is ide költözött, ezért toldalékokat építettek hozzá. A posta 1905–ben kiköltözött az épületből (a Kazinczy utcába települtek át), és a Miskolci Ipari Hitelszövetkezet vásárolta meg, amelynek nem kis köze volt az „első leány kiházasító egylet”-hez, és annak hatalmas botrányához. 1912-ben a Miskolci Asztalosok Bútorcsarnok Szövetkezete is ide költözött. Amikor 1917-ben az ungvári főreáliskolát Miskolcra helyezték, az iskola ezt az épületet kapta meg, teljes berendezésével. Az iskola 1939-ben átmenetileg Kassára költözött, de 1945-ben visszatért a házba, és a felújítások után Hunfalvy János Gimnázium és Dolgozók Gimnáziuma néven kezdte meg működését. A gimnázium 1950-ben Diósgyőrbe költözött (ez lett a Kilián, később Diósgyőri Gimnázium), de a Dolgozók Gimnáziuma itt működött tovább. A 20. század végén egy bank vásárolta meg az épületet, és a műemléki előírásoknak megfelelően átalakíttatta a homlokzatot, a belső tereket pedig a banki igényeknek megfelelően képezték ki.[16][17]
-
Színház
Déryné utca 1. -
Színészmúzeum
Déryné utca 3. -
Kamaraszínház–Játékszín
Déryné utca 5. -
Étterem
Déryné utca 7. -
Csiszár–Bodnár-ház
Déryné utca 9. -
CIB Bank
Déryné utca 11.
Keleti oldal[szerkesztés]
- Dálnoky-ház (Déryné utca 2.)
A Széchenyi és a Déryné utca sarkán álló ház 1862-ben már állt, végső formáját az 1878-as árvíz után kapta meg. A ház tulajdonosa Dálnoky Nagy Barnabás (1823–1893) jogász, királyi főjegyző volt. Az épület mindkét utcai földszintjén üzlethelyiségeket alakítottak ki, amelyekben eleinte gyakran változtak a bérlők, de már a kezdetektől itt volt Miskolc első antikváriuma – ma is az van benne. Ezen kívül egy kis lakberendezési bolt, a Déryné utcai oldalon pedig presszó van. Az épület két utcai frontjának kinézete hasonló, csak a tengelyek kiosztása más.[18][19][20]
- Pilcz-ház (Déryné utca 4.)
A ház 1914-ben épült, építtetője Pilcz József késműves. Az épület Pilcz korábbi földszintes háza és műhelye helyén épült, tervezője Koch Károly volt. A kétemeletes épületben két pincehelyiség, két üzlethelyiség, raktár, fürdőszoba-konyha, cselédszoba, nyolc lakószoba, négy éléskamra, egy mosókonyha és padlásfeljáró kapott helyet. Pilcz az egyik földszinti üzlethelyiségben működtette késes-köszörűs műhelyét, és a szinte fogalommá vált céget utódai két vagy három generáción át vitték tovább. A földszinti üzletekben még Komjáti Ilona és Irén kereskedése, majd az 1930–40-es években Starnberger Lipót könyvkötészete, Halmos, Hercz és Waldner bizományi üzlete, illetve Jennek Nándor divatáruüzlete működött. A szimmetrikus kialakítású épület főhomlokzata három függőleges mezőből áll. A falmezőket gazdag tagolású vakolatkváder díszíti. Az első emeleti ablakok alatt törpepilaszterek közé helyezett baluszterek vannak, ilyen a köríves erkély is. A pillérrel osztott kettős ablakok a két szélső álrizaliton megemelt szemöldökű íves záradékot kaptak, míg a középső tengelyben az erkély szélességének megfelelő nyílások egyenes záródásúak. A második emeleti erkély könnyed kovácsoltvas rácsot kapott. Az épület a késő eklektika jegyeit hordozza magán, külső megjelenése – kisebb változtatásoktól eltekintve – lényegében máig megtartotta eredeti formáját.[21][22]
- A Miskolci Kölcsönös Önsegélyező Hitelszövetkezet székháza (Déryné utca 6.)
A kétemeletes épület magasság irányban illeszkedik a szomszédos, 4. számú ház méreteihez. Nagyjából azonos időpontban is épültek. Építtetője a Miskolci Kölcsönös Önsegélyező Hitelszövetkezet volt, de tervezője, kivitelezője nem ismert. Az intézmény 1940-ig működött, 1941-től a Katolikus Legényegylet otthona volt benne. A földszinten Lefler Károly kitűnő vendéglője működött, de volt itt ügyvédi iroda, kalapszalon és könyv- és papírkereskedés is. 1949-ben az egyletet feloszlatták, a házat pedig államosították, és tanoncotthont rendeztek be benne. 4+1 tengelyes kétemeletes épület, az ötödik tengely rizalit gyanánt kissé kiugrik a homlokzat síkjából. A rizalit mindkét emeleti szintjén kovácsoltvas korláttal ellátott, konzolpárokon ülő egy-egy erkély van, a földszinti részen helyezkedik el a félköríves záródású lépcsőházi bejárat. A bejárat és az erkély között hermadísz van, a fölötte lévő mezőben pedig az építtető szervezet betűjele látható: MKÖHSz. Az első emeleti ablakok könyöklőpárkánya az épület szélességében végigfut. Az ablakok kosáríves záródásúak, keretelésük hornyolt, tagolatlan sávokból és ezeken ülő díszes szemöldökpárkányból áll. A második emeleti ablakok egyenes, sarkain ívelt zárást kaptak. A földszinti üzlethelyiségben a Thália bisztró fogadja vendégeit.[23][24]
- Földszintes ház (Déryné utca 8.)
A telek a Ráczkövi-fundus osztódásával alakult ki 1750–60 körül. 1817-ben a Szűcs család tulajdonában volt, majd 1853-ban Lővy Adolfé, 1883-ban Patzauer Móré volt. Utóbbi a házát 1880–82 között építtette, egy L alaprajzú szoba-konyhás, földszintes építmény volt. 1915-ben ismét új tulajdonost jegyeznek a források, Friedmann Mártont, aki emeletráépítést tervezett, de ezt a tanács nem engedélyezte. 1932-ben déli irányban bővítették a házat úgy, hogy az a 6. számhoz záródott, és ezzel kialakult mai formája. 1+3+1 tengelyű, egyszerű ház, a homlokzati díszeit valamikor elvesztette, csak a koronázópárkányból maradt néhány elem. A két szélső ajtóbejáratból egy-egy üzlet nyílik.[25][26]
- Értékpapír Rt. (Déryné utca 10.)
Ez a telek is a Ráczkövi-fundus része volt. A 19. század elején Imregh László lakott itt a családjával, majd 1850-ben az ekkor üres telket Kohn Herman kereskedő vásárolta meg, és 1885-ben 3+1+2 axisú földszintes házat építtetett rá. A ház 1923-tól már a Miskolci Keresztény Hitelszövetkezetet tulajdona volt, majd az államosítás után lakóház lett. Az épületet az 1960-as években lebontották, a területet parkolónak használták. A mai kétemeletes + tetőtérbeépítéses épület az 1980-as években épült, tervezői H. Boros Mária és Horváth István voltak. Az épületben különböző vállalkozások működnek, a földszinti üzlethelyiségben presszó található.[27][26]
- Csótai-ház (Déryné utca 12.)
A ház az 1870-es évek második felében épült, majd 1894-ben Nagy Sándor, a tulajdonos átalakította úgy, hogy az udvarba több fény jusson. A ház bal oldalán egy ikerablak, majd két egyes ablak és egy kétszárnyú bejárati ajtó helyezkedett el. Ezt követően többször átalakították a homlokzatot. Ma az egykori ikerablak helyén üzletbejáró van, a bejárati ajtó helyén pedig gépkocsibejárót alakítottak ki. A házban a legendássá vált Csótai József ötvös-vésnök, aranyműves rendezte be műhelyét és üzletét, aki 2002-ben elhunyt, de ma is a Csótai-üzlet működik benne.[28][29]
- Lakóház (Déryné utca 14.)
A telken az 1878-as miskolci árvíz után Baumgarten Dániel épített egy földszintes lakóházat, amire 1898-ban emeletet húzott. A házban hét szoba, két-két konyha és kamra, illetve mellékhelyiségek voltak. Az épület a Déryné utca egyik legszebb külsejű lakóháza volt, de az 1960–80 közötti átalakítások során teljesen lepusztították a homlokzatát. A helyén új építésű ház áll, amely megtartotta az elődépület 1+3+1 tengelykiosztását, de ez kétemeletes + tetőtérbeépítéses. Egy biztosítótársaság működik benne.[30][29]
- Barna-ház (Déryné utca 16.)
A telek a Déryné utca egykor legnagyobb összefüggő telkének, a Ráczközvi-féle fundus osztódásával jött létre. A 18. század végén a területen lévő két telek Kecskeméti István és Faragó Sámuel tulajdonában volt, majd 1864-ben Silbiger Ármin vásárolta meg mindkettőt. 1870-ben feltehetően ő épített rá egy földszintes lakóházat, amit 1931-ben lebontották, és Barna Hugóné vásárolta meg a telek egy részét (Barna Hugó fényképész volt), aki egy emeletes házat építtetett Böhm Viktor tervei alapján, Ungár Mór kivitelezésében. 1941-ben Stern Béla tervei alapján emeletráépítésre került sor, és ezzel kialakult a mai formája, sima, egyszerű homlokzata. Mindhárom szinten négy-négy ablak van, a bejárat, a homlokzattól hátrahúzva, a jobb oldalon helyezkedik el.[31][32]
- Silbiger-ház (Déryné utca 18.)
A telek 1864 óta Silbiger tulajdonban volt, de 1931-ben megosztották, a másik a 16. számú ház telke lett. Ezen egy Silbiger Gyula és Silbiger Géza tulajdonában lévő földszintes lakóház állt, ami 1878–80 között épült. A szomszédos Barna-ház felépülte után a kis ház nem maradhatott meg sokáig, és 1937 végére Silbigerék is felépítették kétemeletes házukat. Az épület magassági méretei illeszkednek a szomszéd házéhoz, homlokzati síkjuk is egybeesik, de a Silbiger-ház erkélyei és emeleti középső tengelye kiemelkedik ebből.[33][32]
- Földszintes épületsor (Déryné utca 20–22.)
A telken álló földszintes ház az egykori, középkori Almássy-fundus, illetve kisebb részben a Ráczkövi-fundus területén fekszik. 1850–57 között épülhetett, de később többször is átalakították. A házsor kapcsolódik a zsidó hitközség e területen álló más építményeihez. U alakban elhelyezkedő épület, amely azonban két L alaprajzú lakóház összeépítése révén keletkezett. A két épület találkozásánál vezet a bejárat a Zsinagógához, az udvaron bal oldalon (északon) az imatermek vannak, jobb oldalon (délen) pedig a hitközségi iroda és a főrabbi irodája van, illetve a déli szárnyban közösségi tereket alakítottak ki. Az átjáróban márványtáblák emlékeznek a holokauszt áldozataira. Az épületsor Déryné utcai oldala, főleg a déli szakasz több átalakítás nyomát viseli magán, ebben lakott 1929-ig Frankfurter Sándor (1857–1929) politikus, az Ügyvédi Kamara tiszteletbeli, örökös elnökhelyettese. Az épületsor ezen szakaszán üzlethelyiségek alakultak ki, és hosszú évtizedek óta üzletek működnek bennük.[34][35]
- Zsinagóga (Kazinczy utca 7.)
Az épület főhomlokzatával a Kazinczy utcára néz és oda is van címezve, állandóan használt bejárata a Déryné utcáról nyílik. A zsinagóga 1856 és 1863 között épült Ludwig Förster tervei alapján, neoromán moreszk stílusban. A Kazinczy úti és az udvari homlokzat fő síkjából a főhajó középrizalitként kiemelkedik, arabeszkes rózsaablak díszíti. Ablakai keskenyek, ívesek, kettes, hármas csoportba foglaltak. Az udvar felé néző főhomlokzat oromzata csúcsán Mózes kettős kőtáblája látható. A háromhajós, álbazilikás elrendezésű épület belsejében karcsú vaspillérek vannak, amelyek díszítésében gótikus és bizánci elemek is láthatók. A falak keleti motívumokat idéző, bonyolult festése M. Horowitz munkája. 2017-ben elkezdték az épület felújítását.[36][37]
-
Dálnoky-ház
Déryné utca 2. -
Pilcz-ház
Déryné utca 4. -
Hitelszövetkezeti székház
Déryné utca 6. -
Földszintes ház
Déryné utca 8. -
Értékpapír Rt.
Déryné utca 10. -
Csótai-ház
Déryné utca 12. -
Lakóház
Déryné utca 14. -
Barna-ház
Déryné utca 16. -
Silbiger-ház
Déryné utca 18. -
Földszintes épületsor
Déryné utca 20–22. -
Zsinagóga
Kazinczy utca 7.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Megvan Miskolc leghangulatosabb utcája! boon.hu (2017. július 26.) (Hozzáférés: 2017. július 26.) arch
- ↑ MÍK9 125–126
- ↑ Marjalaki 138. o.
- ↑ MÍK9 126
- ↑ MÍK1/1 56–59. o.
- ↑ Belváros 148–151
- ↑ MÍK9 175–178
- ↑ Belváros 152–153
- ↑ Műemlék
- ↑ MÍK9 179–186
- ↑ Belváros 154–155
- ↑ MÍK9 193–198
- ↑ Belváros 156–157
- ↑ MÍK9 199–200
- ↑ azonos B5657
- ↑ MÍK9 201–210
- ↑ Belváros 158–159
- ↑ MÍK2 171–173. o.
- ↑ MÍK9 211–216
- ↑ Belváros 174–175. o.
- ↑ MÍK9 217–222
- ↑ Belváros 173
- ↑ MÍK9 223–228
- ↑ Belváros 172
- ↑ MÍK9 229–230
- ↑ a b Belváros 171
- ↑ MÍK9 231–232
- ↑ MÍK9 232–234
- ↑ a b Belváros 170
- ↑ MÍK9 235–238
- ↑ MÍK9 239–240
- ↑ a b Belváros 169
- ↑ MÍK9 241–242
- ↑ MÍK9 243–244
- ↑ Belváros 168
- ↑ MÍK1/1 288–290
- ↑ Belváros 232–233
Források[szerkesztés]
- ↑ Belváros: Barna György – Dobrossy István: Miskolc belvárosa: Házak, emberek, történetek. Miskolc: Lézerpont. 2010. ISBN 9789638899101
- ↑ Marjalaki: Marjalaki Kiss Lajos: Miskolc régi mellékutcái. In A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. Komáromi József (szerk.). Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 1958. 133–154. o.
- ↑ MÍK1/1: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/1. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. 2006. ISBN 9639311499
- ↑ MÍK2: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Miskolc: Belvárosi Kulturális Menedzseriroda. 1995. ISBN 9630297604
- ↑ MÍK9: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolci Idegenforgalmi és Kulturális Iroda. 2002. ISSN 1416-0617
- ↑ Műemlék: Veres László: Lakóház, Déryné u. 3.. In Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 1: Miskolc és környéke. Szabadfalvi József, Cseri Miklós (szerk.). Miskolc: Alföldi Nyomda. 1992. 22. o. ISBN 9637221425
- ↑ Zsadányi: Zsadányi Guidó: Az utak szerepe a mai Miskolc kialakításában. In A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1. Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 1955. 27–31. o.
