Dénes Anna Szeréna
| Dénes Anna Szeréna | |
 | |
| Dénes Anna Szeréna (2008.) | |
| Született | Dénes Anna 1925.február 14. Csíkmenaság |
| Elhunyt | 2013. november 15. (88 évesen) Székelyudvarhely |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | szerzetes, szociális testvér, betegápoló |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dénes Anna Szeréna, szül. Dénes Anna (Csíkmenaság, 1925. február 14. – Székelyudvarhely, 2013. november 15.) szerzetesnő, a Szociális Testvérek Társaságának tagja, hitvalló.
Családja, neveltetése[szerkesztés]
Szülei, Dénes Gábor községbíró és Erdély Anna, hat gyermeknek adtak életet. A család hitét gyakorló római katolikus. Már kislányként hivatást érzett Isten szolgálatára. Hatással voltak rá a vallási ünnepek és a csíksomlyói zarándoklatok. 1944-ben jelentkezett a Szociális Testvérek Társaságába. Noviciátusát Kolozsváron végezte, majd 1948 pünkösdjén fogadalommal szentelte életét Isten szolgálatára. Jelmondata: Ecce ancilla Domini! (Íme, az Úr szolgáló leánya!)
Részvétele a katolikus ellenállásban[szerkesztés]
Fogadalomtétele után Kolozsváron vezette rövid ideig a leányköröket. 1949. augusztus 1-én megjelent a Hivatalos Közlönyben a minisztertanácsi határozat a szerzetesrendek működésének betiltásáról Romániában.[1] A megváltozott körülményekhez alkalmazkodva, Kolozsváron egy orvos családjánál a gyerekek nevelésével és hitoktatással foglalkozott. Megismerkedett a Bolyai Egyetemen tanuló katolikus fiatalokkal, akikkel együtt részt vett a békepapi mozgalommal szembeni ellenállásban. Elöljárója engedélyével összekötői szerepet vállalt a titkos ordináriusok, valamint a Vatikánhoz hű papság és hívek között. Így Erdélyben a Szentszékkel való kapcsolat egy napig sem szünetelt.
1954-ben letartóztatták, a Securitate börtönében nyolc hónapig egyedül, egy fűtetlen cellában tartották. Kolozsváron állították bíróság elé 1956 márciusában a Márton Áron püspök munkatársainak megtörésére irányuló juriszdikciós perben[2]. Vallási izgatás, valamint tiltott iratok terjesztésének vádjával a Nagyváradi Katonai Törvényszék hat év börtönbüntetésre ítélte. Fogságát az ország különböző börtöneiben (Kolozsvár, Jilava, Bukarest, Csíkszereda, Arad) töltötte, majd még négy évet a Bărăgan-síkságon, Lătești faluban (Fetești rajon, Konstanca tartomány) kényszerlakhelyen. Az állami gazdaság gyümölcsösében dolgozott, emellett beteget ápolt és az ott élő papi és civil közösséget összetartó személy volt. A börtönökben és a kényszerlakhelyen elviselt szenvedés megerősítette hitében, hivatásában.
1964 áprilisában szabadult ki a börtönből, de egy ideig sehol sem kapott alkalmazást.
Börtön utáni munkássága[szerkesztés]
1965 és 1972 között Csíktaplocán plébániai alkalmazottként dolgozott.
1972 és 1985 között a kolozsvári Szent Mihály templom gondozójaként tevékenykedett. Titokban folytatta az egyetemisták és fiatalok lelki gondozását, képezte a szerzetesi hivatásra titokban vállalkozó lányokat.
1985 és 2004 között Gyulafehérváron a lebénult Erőss Lajos nagyprépost betegápolója volt. A fizikai erejét megfeszítő munkában előbb szív infarktust, majd 2000 májusában agyvérzést kapott. Felépülve ezekből, folytatta a beteg főpap ápolását egészen ennek haláláig.
2005-től ismét Kolozsváron élt és apostolkodott. Csodával határos módon maradt életben amikor szobájának plafonja beszakadt. Ekkor a kolozsvári Szent Mihály plébánia biztosított számára lakást és kosztot.
2013 októberében nagy betegen a székelyudvarhelyi Pastor Bonus papi otthon gondozásába került. Itt érte a halál fogadalmas életének 66. évében. Temetési szertartását Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és 15 papja végezte, Kovács Sándor kanonok, a Kolozs-Dobokai kerület főesperes-plébánosa mondott búcsúbeszédet[3]. A kolozsvári házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Kitüntetései:[szerkesztés]
- Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, 1994. március 29.[4]
- Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Millenniumi Kitüntetés, 2009. szeptember 28.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 51.számú Hivatalos Közlöny: 810. számú Határozat, 1949. július 29-én. (román) Monitorul Oficial, Nr. 51 din 29.07.1949.
- ↑ Hetényi Varga Károly: Juriszdikciós per. Magyar Katolikus Lexikon
- ↑ Kovács Sándor: Búcsúbeszéd Dénes Anna Szeréna testvér temetésén
- ↑ Kitüntetettek névsora. Magyar Közlöny, 42. sz. (1994. április 21.) 1461–1462. o.
Források[szerkesztés]
- A Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó szócikke
- Dénes Anna Szeréna szociális testvér: Visszapillantás Archiválva 2022. március 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Entz Géza Kolozsvárra érkezett. Szabadság, 1994. VI. évfolyam, március. 63. szám, 1994-03-31 Archiválva 2022. március 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Csomafáy Ferenc: Kitüntetések az érseki palotában. Romániai Magyar Szó, 1994. április 2. (VI), 1300–1301.
További információk[szerkesztés]
- Daczó Katalin: Jeles alcsíkiak A – D, Alutus Kiadó, Csíkszereda 2020. 237–240.oldal
- Bodó Márta: A katolikus diákszínjátszás közösségépítő ereje Erdélyben. Korunk, 2016. május (XXVIII), 5. sz.
- Györgypál Enikő: Egy gyönge nő is tud tanúságot tenni, ha megéli a saját hivatását. Dénes Anna Szeréna SSS az egyetemistákkal való kapcsolatáról beszél. Keresztény Szó, 2008. febr. (XIX), 2.
- Jakab Gábor: Ha szárnya van a szekusnak és repül, akkor sem szabad hinni neki. Keresztény Szó, 2006. márc. (XVII), 3.
- Hetényi Varga Károly: Vértanú szerzetesek: Dénes Anna Szeréna szociális testvér, Gyulafehérvár. IGEN. Fiatal Katolikus, (XII), 2. szám, 2000. február.
- Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944–1989. adatbank.transindex.ro