Curling

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A célmező, a „ház”
Martin Sesaker at the 2012 Youth Winter Olympics.jpg

A curling (jégteke) csapatjáték, a téli sportok egyike. A játékot két csapat játssza, mindkét csapat nyolc-nyolc követ csúsztathat a jégpályán egy kijelölt kör alakú mezőbe. Az a csapat nyer, amelynek kövei a legközelebb esnek a kijelölt kör középpontjához.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportág magyar elnevezésére több kísérlet is történt már. Leginkább a csúszókorong és a jégteke jött szóba, mely nevek mindenképpen szerencsésebbek a surrogó játéknál. Ugyanakkor a jégteke sem tűnik megfelelőnek, a játéknak ugyanis vajmi kevés köze van a tekéhez, a csúszókorong pedig más, bár némileg hasonló, általában nem jégen űzött sportágat jelöl. Egyelőre marad a curling elnevezés, hazai sportszövetsége a Magyar Curling Szövetség, nemzetközi szövetsége a World Curling Federation.

Szabályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

CL: Centreline • HOL: Hogline • TL: Teeline • BL: Backline • HA: Hackline + Hacks • FGZ: Free Guard Zone

A curlingpálya hosszúsága 45,720 m (150 láb), szélessége maximum 5 méter (16 láb és 5 hüvelyk) lehet. A két végén elhelyezkedő ház külső gyűrűjének sugarai 1,829 m/1,219 m, belső gyűrűjének sugarai 0,610 m/0,152 m. A belső gyűrű neve tee, a közepe a button. A ház középpontja a a pálya végétől 4,88 m-re van, a lábtartó, ahonnan a sportoló elrugaszkodik, a végétől 1,22 m-re van. A pályán keresztben három vonal helyezkedik el: a tee-vonal a kör középpontján megy át, a back-line a ház (a kör) érintője a pálya vége felé eső részen, a harmadik a hog-line, az a vonal, ahol a csúsztató játékosnak el kell engednie a korongot.

A pálya általában fedett (ez nemzetközi versenyeken kívánalom), készítéséhez desztillált vizet használnak. Felülete enyhén érdes, piciny domború kiemelkedések vannak rajta. Ennek oka az, hogy a teljesen sima jégen túlságosan tapadna a korong, és irányítása is nehézkesebb lenne. A kis dudorokat úgy érik el, hogy a játék előtt és az ötödik end után kézi permetezőből langyos desztillált vizködöt permeteznek a felületére.

A curlingjátékosok cipőjük talpán csúszásgátló és csúszást segítő réteget viselnek. A csúszó láb talpa általában teflonbevonatú műanyag (slider), a hajtó lábé jégen tapadó gumianyag. A kő egy skót szigetről, Ailsa Craigről származó gránit. Átmérője 30 cm, magassága 12 cm és 19,1 kg tömegű. Közepébe lyukat fúrnak a fogantyú számára. A söprű általában szintetikus anyagú, de készülnek pamutból, műanyaghabból, textilből stb.

Mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Curling kő

Egy mérkőzés tíz endből (magyarul nevezhető játékmenetnek) állhat. A csapatoknak az egész mérkőzést tekintve 73–73 perc játékidő áll rendelkezésükre. Mindkét csapatnak két, 60 másodperces időkérési lehetősége van egy 10 endből álló mérkőzésen.

Egy end 8–8 kő csúsztatásából áll. Az end győztese az a csapat, amelynek köve(i) a célterület középpontjához a legközelebb van(nak) az end végén. A csapat annyi pontot kap, ahány korong van közelebb a középponthoz, mint az ellenfél legközelebbi köve. Minden end végén térfélcsere következik, aminek az a praktikus oka, hogy a köveket nem kell minden alkalommal „visszaköltöztetni” a kiindulási helyre.

Minden endet az előző kör nyertese kezdi, a vesztesé az új endben a „hammer” (kalapács), azaz ők a kedvezményezettek, mert ők csúsztathatják az utolsó követ. Ha egy end döntetlenül végződik (0–0, vagyis egyetlen kő sincs a célterületen) akkor az előző end kezdési sorrendje marad érvényben.

Az a csapat győz, amelyik az utolsó end végén több ponttal rendelkezik. Ha az állás döntetlen, a mérkőzést egy extra end lejátszásával döntik el. Az extra endben a csúsztatás sorrendje a szabályok szerinti, vagyis az előző end eredménye határozza meg. A játékidő ilyenkor nullázódik, és minden egyes extra endben a csapatoknak 10–10 perc áll rendelkezésre, valamint egy darab 60 másodperces időkérési lehetősége van.

A két négyfős csapat felváltva csúsztatja köveit a célmező felé, a cél minél több korong elhelyezése a házban. Minden csapattag két-két követ csúsztathat. Vegyes párosban négyet-négyet. A csúszás különböző korrekcióit (gyorsítás, kanyarba irányítás) a többi csapattag söpréssel végezheti, a kőhöz azonban nem érhetnek hozzá. A söpréssel nem is annyira a jég tisztítása a feladat, hanem bizonyos hő biztosítása a jégfelületen, amivel a korong sebességét és irányát lehet befolyásolni. A négy csapattagnak általában kötött helye van a lökések sorában, ezek elnevezése utal arra, mikor kell következniük (1st, 2nd, 3rd, skip). Az első játékos neve lead is lehet, a befejező csapattag pedig általában a csapatkapitány (skip).

Vegyes páros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegyes párosban a csapatot két fő, egy férfi és egy nő alkotja. A csapat részére csak 6 kő áll rendelkezésre, azonban ebből egy-egyet az end kezdete előtt elhelyeznek a középvonalon. Az egyik játékos az első és az utolsó követ, a másik játékos a második, harmadik és negyedik követ csúsztatja. Söprést mindkét csapattag végezhet. A mérkőzés 8 endből áll, mindkét csapatnak 46 percnyi játékideje van.[1]

A játék története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játék eredete nem egyértelmű. Bár Skóciában nemzeti sportnak tartják, valószínűbb, hogy Hollandia a játék hazája. A még nem a mai szabályok szerinti játékot közel 450 éve már játszották a Németalföldön. Id. Pieter Bruegel festményen is megörökítette a játékot. Első írásos említése Skóciából származik, 1540-ből, John McQuhin, Paisley közjegyzője tollából.

Az első hivatalos curling klubot 1838-ban alapították Edinburghban. Neve eredetileg Grand Caledonian Curling Club volt, de 1843-ban Royal Caledonian Curling Clubra változtatták, s végül ez vált a sportág nemzetközi irányító szervezetévé. A sportág 1807-ben jutott el Kanadába, ahol nagyon hamar hallatlan népszerűségre tett szert, még abban az évben klubot alapítottak. Az Egyesült Államok első curling klubját 1832-ben, Michigan-ben alapították meg. Az első nemzetközi mérkőzést is utóbbi két ország csapata játszotta 1884-ben. A játék gyorsan továbbterjedt Svédországba, Svájcba, Norvégiába és Új-Zélandra. A sportjáték első szabálykönyvét a Grand Caledonian Curling Clubban alkották meg.

A curling 1924-ben, Chamonix-ben mutatkozott be a téli olimpiai játékokon, első győztese a brit férficsapat volt. Ezt követően, hosszú szünet után, az 1998-as naganói téli olimpián rendezték meg újra (immár a nők számára is), és azóta folyamatosan része a téli olimpiai játékok műsorának.

Az első hivatalos férfi világbajnokságot 1968-ban a kanadai Pointe Claire rendezte meg, az első női világbajnokságra 1979-ig kellett várni, ez a skóciai Perthben jött létre. A korábban más neveken szervezett versenyeket (1959–1967 között Scotch Whisky Cup, 1968–1985 között Air Canada Silver Broom, 1986–1988 között IOC President's Cup, 1989-ben és 1990-ben WCF Championships, a következő két évben Safeway World Curling Championship, majd két évig újra WCF Championships, 1995 óta Ford World Curling Championship) később világbajnokságnak ismerte el a nemzetközi szövetség. Így a férfi csapatvilágbajnokságok listája 1979-cel kezdődik.

Az első férfi Európa-bajnokságot 1979-ben, a nőit 1975-ben rendezték meg, mindkettőt a franciaországi Megève-ben.

A Nemzetközi Curling Szövetséget (International Curling Federation) 1966-ban alapították meg. Amikor a sportág bekerült az olimpiai játékok programjába, a szövetség átalakult Word Curling Federationné.

Magyarország első curling-csarnokát Budapesten, a Kamaraerdőben nyitották meg, 2005-ben. A hazai curlingezés élharcosai között találjuk Béres Alexandra korábbi fitnesz-világbajnokot is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mixed Doubles Curling. worldcurling.org. (Hozzáférés: 2013. április 21.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap