Csapás-tetői-barlang (Szinpetri)
| Csapás-tetői-barlang | |
| Hossz | 33 m |
| Mélység | 18 m |
| Magasság | 0 m |
| Függőleges kiterjedés | 18 m |
| Tengerszint feletti magasság | 387 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Szinpetri |
| Földrajzi táj | Aggteleki-karszt |
| Típus | inaktív víznyelőbarlang |
| Barlangkataszteri szám | 5440-35 |
| Lelőhely-azonosító | 16779 |
| Elhelyezkedése | |
 Csapás-tetői-barlang
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 48° 29′ 49″, k. h. 20° 36′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 49″, k. h. 20° 36′ 58″ | |
A Csapás-tetői-barlang megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. A kiétei kultúrába sorolható cserépedény töredékek mellett őslénytani leletek is előkerültek belőle.
Leírás
Szinpetri központjától északra, körülbelül 1650 méterre, az András-hegyen, amelyet a helyiek Csapás-tetőnek neveznek található a bejárata. A Kopolya-forrástól körülbelül 500 méterre van. Egy gödör alján nyíló bejáratán egy régi ajtónak a 86 centiméter magas vaskerete látszik. Középső triász mészkőben alakult ki. Függőleges jellegű, inaktív víznyelőbarlang. A barlang a pleisztocénben valószínűleg már nem nyelt vizet. Az alsó üregében sok cseppkő és kristályképződmény volt, de ezeknek egy része a feltárás óta megsemmisült. Engedéllyel látogatható. Megkülönböztetett védelmét az indokolja, hogy a terület egyik jelentős méretű barlangja, veszélyeztetettek a cseppkőképződményei és különleges őslénytani és régészeti leletei vannak.
Az 1971. évi régészeti ásatása során előkerült leletek átvizsgálásakor sok a késő bronzkori kiétei kultúrába sorolható cserépedény töredéket határoztak meg. A Herman Ottó Múzeumba került leletek feldolgozását Hellebrandt Magdolna végezte. Megállapítható, hogy a barlang nem állandó menedékhely volt, hanem csak alkalmanként használták. Valószínűleg a barlang előtt, vagy felett volt egy építmény, amelynek a pusztulása után a cserépanyag a földdel együtt bemosódott.
Bejárati termében maradt még régészetileg át nem kutatott kitöltés. A régészeti szempontból folytatott ásatás közben csontok is előkerültek, például egy agancsdarab. A kitöltésből előkerült sok késő bronzkori csontmaradványt Kordos László vizsgálta. Köztük emberi csontok, rágott csigolyák és egy ép, alig koptatott őrlőfog is volt. A barlang látogatásához az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell.
1972-ben volt először Csapás-tetői-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában (Dénes 1972, Gábori 1972, Házi 1972). Előfordul irodalmában Csapástetői-barlang (Vid 1971) néven is.
Kutatástörténet
1971 előtt néhány évvel szinpetriek fedezték fel bejáratát és első részét. 1971-ben Dénes György átvizsgálta a barlangot és a még nem bolygatott kitöltésében őskori cserépedény töredéket talált. Szerinte a lelet a Baradlából előkerült hallstatti kerámia töredékhez hasonló. A lelet a Herman Ottó Múzeumba lett elküldve. A barlangra Varga Imre, aki egy Szinpetriben élő személy hívta fel a figyelmét és Varga Imre azt is elmondta Dénes Györgynek, hogy amikor a helyiek az barlangban bontottak, akkor nagyon sok hasonló cserépdarab került elő kitöltéséből. 1971 augusztusában a Vass Imre Barlangkutató Csoport felmérte a barlangot. A felmérés alapján Vid Ödön szerkesztett és rajzolt alaprajz barlangtérképet, hosszmetszet barlangtérképet és szelvényeket.
1972 augusztusában Hellebrandt Magdolna, aki az ásatást vezető régész volt, Dénes György, aki a leletek bejelentője volt, Varga Imre, aki régóta kutatta a barlangot és a Vass Imre Barlangkutató Csoport közreműködésével a bejárati terem még bolygatatlan kitöltésének egy részét kitermelték régészeti átvizsgálás céljából. Dénes György A Herman Ottó Múzeum Évkönyve című kiadvány 1973. évi évfolyamában részletesen ismertette a barlangot és a publikáció szerint a felszín és legmélyebb pontja között 18 méter a különbség. A kiadvány 1973. évi évfolyamában Hellebrandt Magdolna leírta az előkerült leleteket régészeti szempontból, amelyhez fényképek és leletrajzok lettek mellékelve. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei című periodika 1973. évi évfolyamában jelent meg Kordos László tanulmánya a régészeti feltárás során előkerült csontleletekről.
Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Csapás-tetői-barlang néven és térképen fel van tüntetve helye. 1987-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület denevér megfigyelést végzett benne. 1995 óta a Világörökség része. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Csapás-tetői-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Csapás-tetői-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható.
2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, 5440/35 nyilvántartási számú Csapás-tetői-barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Csapás-tetői-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 5440-35 kataszteri számú Csapás-tetői-barlang.
A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő Szinpetrin elhelyezkedő, 16779 lelőhely-azonosítójú és 5440-35 barlangkataszteri számú Csapás-tetői-barlang a másodlagos régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Csapás-tetői-barlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2014 májusában készült el a barlang alaprajz térképe, hossz-szelvény térképe keresztmetszettel, amelyeket Szabó Zoltán szerkesztett Kovács Richárd és Szabó R. Zoltán felmérése alapján. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Csapás-tetői-barlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.
Irodalom
- Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2977. old.
- Dénes György: A Csapás-tetői-barlang és régészeti kutatása. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 5. füz. 7–10. old.
- Dénes György: A Jósva- és Ménes-völgy közötti fennsík karsztosodása és a Csapás-tetői-barlang. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1973. (12. sz.) 583–588. old.
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1432. old.
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64206. old.
- Gábori Miklós: Az Ősrégészeti Szakbizottság 1972. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 11. old.
- Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old.
- Házi Zoltán: A Vörös Meteor Vass Imre Barlangkutató Csoport 1972. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 44–45. old.
- Hellebrandt Magdolna: A Kyjatice-kultúra újabb lelőhelye. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1973. (12. sz.) 589–598. old.
- Kordos László: A Csapás-tetői-barlang gerinces maradványai. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1973. (12. sz.) 52–57. old.
- Kordos László: Újabb gerinces ősmaradvány lelőhelyek Jósvafő környékén. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974. 1. füz. 18. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 9., 276., 281. old.
- Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2336. old.
- Nyírő Ádám Artúr: Barlangok késő bronzkori használatának értelmezése a Baradla-barlang tükrében. Kézirat, 2019. (Diplomamunka, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar.) 36. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 736. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 211. old.
- Sásdi László: Az Aggtelek–Rudabányai-hegység karsztjának földtani fejlődéstörténete. Karszt és Barlang, 1990. 1. félév. 6. old.
- Sásdi László: Hozzászólás (-írás). MKBT Műsorfüzet, 1993. március–április. 7. old.
- Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 39. old.
- Vid Ödön: A Budapesti Vörös Meteor Egyetértés SK Vass Imre barlangkutató csoportja... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1971. 5. füz. 22. old.
További információk
