Csanádi-puszták
| Csanádi-puszták | |
| Ország |  Magyarország |
| Elhelyezkedése | |
| Terület | 40,57 km² |
| Alapítás ideje | 1989 |
| Felügyelő szervezet | Körös–Maros Nemzeti Park |
 Csanádi-puszták
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 46° 20′ 32″, k. h. 20° 39′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 32″, k. h. 20° 39′ 57″ | |
A Körös-Maros Nemzeti Park egyik részterületét alkotják a Csanádi-puszták. Valójában ez a törzsterület 3 további részből tevődik össze: a Kopáncsi-pusztából, a Montág-pusztából és a Királyhegyesi-pusztából. Ennek az 1989-ben védetté nyilvánított 4057 hektáros területnek a nagy része a holocén bükkfázisának szikeseivel folytonos kapcsolatban álló, ún. elsődleges, ősi szikes. Ez azért alakulhatott így ki, mert a 19. század második felében végrehajtott vízszabályozási munkálatok nem változtatták meg lényegesen az időszakosan vízzel borított területek nagyságát.
Montág-puszta[szerkesztés]
A természetvédelmi szempontból legjelentősebb a középső terület, a Montág-puszta. Ez egyike Magyarország 22 kiemelten védett vizes élőhelyének (ramszari terület). A puszta nyugati oldalát egy nagy kiterjedésű időszakos mocsár, a Nagy-Zsombék foglalja el. Csapadékos években ezt egy métert meghaladó víz is boríthatja. A víz hatására fehér tippanosok (Agrostetum albae), zsiókások, tavikákások, és a mélyebb vizeken gyékényesek , nádasok alakulnak ki. Aszályos években az ecsetpázsitosok, füves szikespuszták csenkeszesei a jellemzőek. Különleges védett növényei a Nagy-Zsombéknak a kisfészkű aszat és az egyvirágú here.
A Nagy-Zsombék mocsári elöntéseiben csapadékos években, nagy telepekben költ a fattyú- és a fehérszárnyú szerkő. A puszta szélén álló facsoportokban egy gémtelep éli életét. Nagy létszámú bakcsó állomány mellett szürke gém, kis kócsag, üstökösgém és kanalasgém is költ.
Kopáncsi-puszta[szerkesztés]
A terület északi részén terül el a Kopáncsi-puszta. Ez a legszárazabb és ennek megfelelően a legszikesebb puszta. Legjelentősebb botanikai értéke a több százezres tőszámú, védett őszi csillagvirág, ez Magyarországon egyedül a Dél-Tiszántúlon fordul elő.
Itt fészkel a térség egyetlen túzokállománya és kedvelt területe ez a különböző ragadozómadárfajoknak is. Nyárvégi, kora őszi időszakban rendszeresen találkozhatunk kígyász- és pusztai ölyvekkel, békászó sasokkal, hamvas és fakó rétihéjákkal.
Királyhegyesi-puszta[szerkesztés]
A legdélebbi terület a Királyhegyesi-puszta, ennek a legváltozatosabb a domborzataa és változatosak a terület talajtípusai is. Itt maradtak fenn a legnagyobb területen a szikesek közé ékelődő löszpusztagyepek. Ennek következtében sokszínű növényvilággal rendelkezik. A vakszikek jellegzetes sótűrő növényfaja a magyar bárányparéj és az ősi szikeseket jelző, védett sziki varjúháj. Az iszapos részeken a magyar kígyófark és a vékony útifű alkotta növénytársulást is megtalálhatjuk. A puszta közepén elhelyezkedő értékes mocsár a Liliomos. Ezt nádas, gyékényes, tavi kákás foltok, valamint a szélén mocsári sásos növénytársulások jellemzik.
A Királyhegyesi-puszta és a Nagy-Zsombék nem látogatható. A Nagy-Zsombék látványos vízivilága a Tótkomlós és Makó közötti út mentén a megyehatáron álló madármegfigyelőtoronyból figyelhető meg.
Források[szerkesztés]
- Csanádi puszták. Körös-Maros Nemzeti Park, 2018. május 3. [2019. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
- Kókai Károly, Kotymán László, Mészáros Csaba (2010). „A CSANÁDI-PUSZTÁK EMLŐSFAUNÁJA” (pdf). Natura Bekesiensis 11, 25-51. o. (Hozzáférés: 2019. január 17.) [halott link]