Colensói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Colensói csata
Colenso, KwaZulu-Natal - Project Gutenberg eText 16462.jpg
A harctér, a fontosabb elemek megszámozva. Az egyes számnál Louis Botha búr tábornok van, a hármas Colenso község, a kilences a brit tábort és a tízes a Tugela folyót jelöli.

Konfliktus Második búr háború
Időpont 1899. december 15.
Helyszín Colenso, a mai Dél-afrikai Köztársaság
Eredmény Búr győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Egyesült Királyság Flag of Transvaal.svg Transvaal Köztársaság
Flag of the Orange Free State.svg Oranje Szabadállam
Parancsnokok
Egyesült Királyság Redvers Buller Flag of Transvaal.svg Louis Botha
Szemben álló erők
14 000 gyalogos
2700 lovas
44 ágyú
4500 katona
Veszteségek
143 halott
755 sebesült
240 eltűnt
220 fogoly
10 ágyú
Kb.: 50 sebesült és halott, de pontos adat nincs.
d. sz. 28° 44′ 03″, k. h. 29° 49′ 21″Koordináták: d. sz. 28° 44′ 03″, k. h. 29° 49′ 21″

A colensói csatát a második búr háború elején, 1899. december 15-án vívták Colenso városnál a túlerőben lévő brit erők Redvers Buller parancsnoksága alatt és a két búr állam, a Transvaal Köztársaság, meg a Oranje Szabadállam csapatai Louis Botha tábornok vezetésével.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután október 1-jén a britek hadat üzentek a búroknak, nagy visszhangot csaptak a nagyvilágban. Az európai országok nagy része a búrok pártján állté s folyamatosan ostorozták a támadásért az Egyesült Királyságot. A britek viszonyt többszörös túlerőben voltak és ezért nem sok esélyük volt ellenük a búroknak.

Az előkészületek és a csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Colensoi csata térképe.

Redvers Buller 18 000 emberrel december elején indult el Natal tartományból, az ország belsejébe, a búrok ellen. A búrok mivel sokkal kevesebb harca fogható emberük volt, ezért cselhez folyamodtak és kihasználták a terepválasztás előnyét. Colensónál a folyó közé ásták be magukat, erődítményeket építettek és azt remekül álcázták. A britek elkövették azt a hatalmas hibát, hogy mindenféle felderítés és biztosítás nélkül meneteltek a búrok feltételezett pozíciója felé.

Ugyanez történt a csata napján is. Az egyik dombra kisebb erőket küldtek, de mikor azok lőttek nem jött válasz és ezért azt hitték, nincs ott ellenség. A csapatban maradt ezredek lementek a folyó völgyébe és megpróbáltak átgázolni rajta. A biztos fedezékben lévő búrok ekkor nyitottak tüzet. Iszonyú vérfürdő kezdődött ekkor, a britek hullottak a folyóba aminek a végén a félelemtől fejvesztve szétfutottak, magukkal rántva az átkelésre készülő csapatokat is. A brit lövegek túl közel jöttek és nem voltak képesek rendesen manőverezi és így súlyos veszteségeket szenvedtek. gyakorlatilag az összes tüzér és lövegkezelő meghalt vagy súlyosan megsebesült. Emiatt a hadianyag egy jelentős része a búrok kezébe került. A messzebb állomásozó angol katonák a csapdába szorult ezredeknek ugyan segítséget nyújtottak, de rövid harc után azok is visszavonultak. Délelőtt tizenegy órára már véget is ért a csata. A britek vesztesége több mint 1300 főre rúgott a foglyokkal együtt (Frederick Roberts angol tábornok fia is elesett a csatában). A búrok evvel szemben csekély veszteséget szenvedtek, körülbelül 51 halottat és sebesültet.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Redvers Buller főparancsnoki helyzete megingott, de az egy hónappal később bekövetkezett Spion Kop-i csata idején elszenvedett hatalmas vereség miatt már komolyabb fenyegetéseket kapott. Ezek miatt kénytelen volt lemondani és helyére Herbert Kitchener, egy rátermett és magabiztos tábornok került aki végül lassan, de legyőzi a búrokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar Welden: Csaták Könyve, Alexandra Könyvkiadó, ISBN 963-367-833-1

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]