Colensói csata
| Colensói csata | |||
 |
|||
| A harctér, a fontosabb elemek megszámozva. Az egyes számnál Louis Botha búr tábornok van, a hármas Colenso község, a kilences a brit tábort és a tízes a Tugela folyót jelöli. | |||
|
|
|||
| Konfliktus | Második búr háború | ||
| Időpont | 1899. december 15. | ||
| Helyszín | Colenso, a mai Dél-afrikai Köztársaság | ||
| Eredmény | Búr győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Szemben álló erők | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
A colensói csatát a második búr háború elején, 1899. december 15-án vívták Colenso községnél a túlerőben lévő brit erők Redvers Buller parancsnoksága alatt és a két búr állam, a Transvaal Köztársaság, meg a Oranje Szabadállam csapatai Louis Botha tábornok vezetésével.
Tartalomjegyzék |
Előzmények [szerkesztés]
Miután október 1-jén a britek hadat üzentek a búroknak, nagy visszhangot csaptak a nagyvilágban. Az európai országok nagy része a búrok pártján állté s folyamatosan ostorozták a támadásért az Egyesült Királyságot. A britek viszonyt többszörös túlerőben voltak és ezért nem sok esélyük volt ellenük a búroknak.
Az előkészületek és a csata [szerkesztés]
Redvers Buller 18 000 emberrel december elején indult el Natal tartományból, az ország belsejébe, a búrok ellen. A búrok mivel sokkal kevesebb harca fogható emberük volt, ezért cselhez folyamodtak és kihasználták a terepválasztás előnyét. Colensónál a folyó közé ásták be magukat, erődítményeket építettek és azt remekül álcázták. A britek elkövették azt a hatalmas hibát, hogy mindenféle felderítés és biztosítás nélkül meneteltek a búrok feltételezett pozíciója felé.
Ugyanez történt a csata napján is. Az egyik dombra kisebb erőket küldtek, de mikor azok lőttek nem jött válasz és ezért azt hitték, nincs ott ellenség. A csapatban maradt ezredek lementek a folyó völgyébe és megpróbáltak átgázolni rajta. A biztos fedezékben lévő búrok ekkor nyitottak tüzet. Iszonyú vérfürdő kezdődött ekkor, a britek hullottak a folyóba aminek a végén a félelemtől fejvesztve szétfutottak, magukkal rántva az átkelésre készülő csapatokat is. A brit lövegek túl közel jöttek és nem voltak képesek rendesen manőverezi és így súlyos veszteségeket szenvedtek. gyakorlatilag az összes tüzér és lövegkezelő meghalt vagy súlyosan megsebesült. Emiatt a hadianyag egy jelentős része a búrok kezébe került. A messzebb állomásozó angol katonák a csapdába szorult ezredeknek ugyan segítséget nyújtottak, de rövid harc után azok is visszavonultak. Délelőtt tizenegy órára már véget is ért a csata. A britek vesztesége több mint kétezer fő volt a foglyokat is beleszámítva (Frederick Roberts angol tábornok fia is elesett a csatában). A búrok evvel szemben csekély veszteséget szenvedtek, hogy mekkorát, arról nincs pontos adat de valószínűleg 51 halottat és sebesültet.
Következmények [szerkesztés]
Redvers Buller főparancsnoki helyzete megingott, de az egy hónappal később bekövetkezett Spion Kop-i csata idején elszenvedett hatalmas vereség miatt már komolyabb fenyegetéseket kapott. Ezek miatt kénytelen volt lemondani és helyére Herbert Kitchener, egy rátermett és magabiztos tábornok került aki végül lassan, de legyőzi a búrokat.
Források [szerkesztés]
Oscar Welden: Csaták Könyve, Alexandra Könyvkiadó, ISBN 963-367-833-1
