Belmonti csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Belmonti csata
Battle of Belmont, Boer War - Kurz & Allison.jpg
A Belmonti csata

Konfliktus Második búr háború
Időpont 1899. november 23.
Helyszín Belmont, Oranje Szabadállam, Dél-Afrika
Eredmény Brit győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság Flag of Transvaal.svg Transvaal Köztársaság
Flag of the Orange Free State.svg Oranje Szabadállam
Parancsnokok
Flag of the United Kingdom.svg Paul Methuen Flag of Transvaal.svg J. Prinsloo
Szemben álló erők
2500 - 8000 katona 2000 katona
Veszteségek
Elesett: 397 Elesett: 100
Térkép
Belmonti csata (Afrika)
Belmonti csata
Belmonti csata
Pozíció Afrika térképén
d. sz. 29° 25′, k. h. 24° 22′Koordináták: d. sz. 29° 25′, k. h. 24° 22′

A belmonti csata egy 1899. november 23-án lezajlott katonai konfliktus volt, a második búr háború egyik csatájaként Oranje Szabadállam (ma: Dél-afrikai Köztársaság) területén. Az ütközet célja a britek részéről az volt, hogy megnyissa az utat a gyémántlelőhelyek felé. Az angol parancsnok Paul Methuen, míg a búr J. Prinsloo volt. A csatában a britek nagy veszteségek árán - köszönhetően jelentős túlerejüknek - győzelmet arattak a búrok felett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paul Methuen azt a feladatot kapta, hogy tisztítsa meg az utat Kimberley, a gyémántlelőhely felé. Methuen az Orange folyó mentén haladt, mikor csatát kellett vállalnia a közelben lévő, és kisebb számban lévő búrokkal. Amint megérkezett Belmont közelébe látta hogy a búrok a környéken vannak és le kell győznie őket.

A csata menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Methuen éjszaka két dandárt küldött a búrok megtámadására. Ezek az egységek nagyon rosszul közelítették meg a búrokat, mivel egy mezőgazdasági kerítésekkel átszőtt dombon haladtak. Így felfedték kilétüket és a búrok azonnal tűz alá vették a pórul járt angolokat. A két angol dandár elszántan rohamozta a búr hadgerincet, de a szívós ellenálláson csak nagyon nehezen tudtak áttörni. Hosszú harc után a búrok látva, hogy már saját vonalaik mögött dúl a harc, jobbnak látták ha visszavonulnak. Leszaladtak a dombról és ellovagoltak, azonban Methuen nem hagyta annyiban és lovasságával üldözőbe vette őket, azonban jelentős veszteségeket már nem okozott.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatának ismét rengeteg áldozata volt, a kerítéseken való átkelés közben a céllövészetben kiváló búrok könnyen levadászták a védtelen angolokat. De hiába volt minden hősiesség és bátorság a brit túlerőnek nem lehetett ellenállni. A búrok kénytelenek voltak a menekülést választani.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]