Spion Kop-i csata
| Spion Kop-i csata | |||
 |
|||
| Búr katonák Spion Kopnál | |||
|
|
|||
| Konfliktus | Második búr háború | ||
| Időpont | 1900. január 23.–január 24. | ||
| Helyszín | Spion Kop, akkori Transvaal Köztársaság, a mai Dél-Afrika területén | ||
| Eredmény | Búr győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Szemben álló erők | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
A Spion Kop-i csata a második búr háború egyik legismertebb csatája. A csata a Spion Kop magaslaton, közel Ladysmith városhoz zajlott. A résztvevő britek katonai parancsnoka Sir Charles Warren altábornagy volt, a búrokat pedig Louis Botha vezette.
Tartalomjegyzék |
A szemben álló erők [szerkesztés]
Az Egyesült Királyság [szerkesztés]
Az Egyesült Királyság mindösszesen 30 000 embert vezényelt Spion Kop környékére. Ugyan is a háború legelején a búr erők ostromgyűrűbe fogták Ladysmith városát, az akkori brit Natal tartomány fővárosát. Az angol egységek ezért azt a parancsot kapták, hogy el kell foglalni a várost övező harcászati szempontból jelentős dombokat. A brit erőket Sir Charles Warren altábornagy vezette és a kifejezetten a magaslat elleni támadásra kijelölt 1700 fős egységet pedig Edward Woodgate vezérőrnagy.
A búrok [szerkesztés]
A búrok kevesebben voltak és gyengébb fegyverzettel rendelkeztek, ezzel szemben csak egy előnyük volt, hogy mindenre el voltak szánva. A csatában résztvevő mintegy 8000 főt Louis Botha vezette. A búroknak egy kisebb csapata a magaslaton helyezkedett el, de ezt a brit erők nem tudták. Az ott lévő szirteken, állásokban búr mesterlövészek vártak rájuk.
A csata előzményei [szerkesztés]
Az első búr háború idején kialakult két búr állam, az Oranje Szabadállam és a Transvaal Köztársaság sokáig nem zavarta a brit nagyhatalmi érdekeket, de amikor napvilágra került az a hír, hogy a két állam területén aranylelőhelyeket találtak, a két állam hirtelen középpontba került. A Brit Birodalomnak érdekévé vált a gazdag területek felügyelete és ez háborúhoz vezetett.
Joseph Chamberlain 1899. szeptemberében ultimátumot adott a búroknak, hogy adják át a területeiket, vagy megtámadják őket. Paul Kruger elnök is kiadott egy 48 órás ultimátumot, hogy a britek vonják vissza a csapataikat Transvaal határától. Szövetségesük Oranje Szabadállam is melléjük állt. Az ultimátum elutasítása után 1889. október 11-én tört ki a háború.
1900. januárjában nagy létszámú, 15 000 fős felmentő sereget küldtek a britek a búrok által szorongatott Ladysmith megsegítésére és a városhoz közeli Spion Kop dombjának elfoglalására. Parancsnoknak Sir Charles Warren altábornagyot jelölték ki erre a feladatra, aki nem volt a legszerencsésebb választás idős kora és gyenge stratégiai képességei miatt. Spion Kop magaslat bevételét a brit egységek közül a lancesteri ezred kapta.
A csata [szerkesztés]
A támadás 1900. január 24-án indult, sűrű ködben. A brit hadvezetés annyira lebecsülte a búrok erejét, hogy nem küldött előzetesen felderítőket. A hegyen előrenyomuló katonáknak, ez miatt nem voltak előzetes információik a szemben álló erőkről. Azonban az 1700 főt számláló támadó éknek nem csak az információja volt kevés, hanem a megfelelő hegymászó felszerelésnek is híján volt. A felfele mászó katonák először csekély ellenállásba ütköztek. Így miután elérték a tetőnek gondolt magaslatot azt hitték, hogy nincsenek már ott további búrok ezért letáboroztak.
A köd felszállta után, szembesültek azzal, hogy mégsem a tetőn vannak, de ekkor már késő volt. A köd elszállta után a brit katonák kiváló célpontok lettek annak a néhány búr katonának, akik a hegyetetőn levő fedezékeikből golyózáport zúdítottak rájuk. A búr parancsnokot is meglepte, hogy ilyen hirtelen jelentek meg az angolok, de gyorsan reagáltak és az oldalsó állásokat is elfoglalták. A britek helyzete tarthatatlanná vált, hiszen a küzdelem egyre inkább egyoldalú céllövöldéhez kezdett hasonlítani. Amíg a lancasteri ezred a hegytetőn életben maradásért küzdött, addig a hegy lábánál álló 20 000 fős brit erő nem is sejtette mi folyik fent.
Egyedül egy valaki sejtette meg, hogy a „fentiek” bajba kerültek és ez az ember Winston Churchill volt, aki a búr háború ezen szakaszában, mint haditudósító vett részt. Ezt az érzését amikor szóvá tette Warren altábornagynak, az dühében letartóztatta őt. A hegytetőn ragadt katonák moccanni sem mertek, mert aki megmozdult arra a búr katonák habozás nélkül rálőttek. A lancasteriek nem adták meg magukat, annak ellenére sem, hogy jelentős részük és parancsnokuk Edward Woodgate vezérőrnagy is elesett. Woodgate helyét helyettese Alexander Thorneycroft vette át, aki a túlélőknek elrendelte a visszavonulást. Bár nem tudta, de hibát követett el, mert a lent állomásozó brit katonák parancsnoka Warren altábornagy rádöbbent, hogy lehet mégis a haditudósítónak van igaza. Parancsot adott a magaslat elleni általános támadásra és így a lefelé és a felfelé igyekvő katonák egymást akadályozták, ami további felesleges áldozatokat jelentett. Az így kialakult káosznak a britek teljes visszavonulása vetetett véget, annak érdekében, hogy már további felesleges veszteségek ne érjék őket.
A csata következményei [szerkesztés]
Mindent összevetve a britek 1700 embert vesztettek, ezzel szemben a búrok csak 335 halottat és sebesültet számolhattak össze. A britek nagy árat fizettek azért, mert nem készültek fel és nem mérték fel a terepet, annak ellenére, hogy mind létszámban és mind fegyverzetben erősebbek voltak. A kudarc miatt Sir Redvers Buller főparancsnok lemondott és helyére egy igazi katona lépett, Herbert Kitchener személyében, aki a későbbiek során végül le tudta győzni a búrokat és végeredményként a két búr államot beolvasztották a Brit Birodalomba.
A „Spion Kop” része lett az egyetemes labdarúgó kultúrának is. Az egyik kapu mögött kialakított teraszszerű lelátót „Spion Kop”-nak nevezik. Így tisztelegnek például a Liverpool FC szurkolói a háborúban vívott ütközet halottjai előtt, hiszen a harcmezőn vereséget szenvedő lancasteri ezred áldozatai közül a legtöbben liverpooli származásúak voltak.[1][2]
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Szélinger Balázs: Sorsdöntő ütközetek, a történelem 50 nagy csatára, Szalay Könyvkiadó, ISBN 963-9355-74-7
- Chris Mcnab: A legnagyobb katonai katasztrófák, Amber Books Ltd., ISBN 978-963-19-6308-3
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Andy Greeves: The Kop (angol nyelven). Soccerphile. (Hozzáférés: 2010. szeptember 20.)
- ↑ Egy kis KOP történet (magyar nyelven). liverpoolhungary.com, 2010. április 22. (Hozzáférés: 2010. szeptember 20.)
|
||||||||||||||||
