Modderi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Modder Riveri csata
Második búr háború
Battle of Modder River Map.png
A csata vázlata.
Dátum 1899. november 28.
Helyszín Modder folyó, Cape Kolónia határának közelében
Eredmény Angol pirrhuszi győzelem
Harcoló felek
Egyesült Királyság Egyesült Királyság Flag of Transvaal.svg Transvaal Köztársaság
Flag of the Orange Free State.svg Oranje Szabadállam
Parancsnokok
Egyesült Királyság Paul Methuen Flag of Transvaal.svg Piet Cronjé
Flag of Transvaal.svg Koos de la Rey
Haderő
8000 katona
20 ágyú
9000 katona
6 ágyú
Veszteségek
Elesett: 72
Megsérült: 372
Eltűnt: 7
Elesett vagy megsebesült: 75

Hadseregek állapota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A búr háború komoly meglepetést jelentett a brit hadsereg számára. A háború kitörése után a brit taktika az egylövetű lőfegyver használata lett. Annak a szükségességét, hogy szoros formációban kell haladni hangsúlyozták az újabb, és újabb gyarmati háborúk, melyek során az angolok általában technikai fejlettséget élveztek. A zulu és a szudáni háború, a nyomasztó ellenséges túlerő háttérbe szorította a szúrófegyvereket, mert a közelharcos ellenséget minél távolabb kellett tartani a távolsági lövészetben erős angoloknak, mivel a közelharcban általában az ellenfél volt fölényben. A brit ezredek a háború előtt néhány évvel kaptak új sisakot a trópusi harcokra. A britek tanulva az első búr háborús hibáikból próbáltak nem feltűnő, terepszínű öltözetet viselni.

A megelőző hónapokban, Piet Joubert búr tábornok, 30 000 német Mauser puskát, számos modern tábori löveget és automata fegyvert vásárolt a német fegyvergyártó a Krupp és a francia cég a Creusot-tól. A búrok nem voltak sem fegyelmezettek, sem képzettek, de hatalmas ellenszenvet éreztek a britek iránt, ez pedig kihatott a morálra. A városi polgárok és a külföldi önkéntesek azonnal elfogadták a búrok harci módszereit.

A csata menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brit katonák megközelítették a búrok védelmi állásait a folyó közelében, mire azok tüzet nyitottak. A búrok védelmi tüze sok áldozatot szedett az angolok közül akik - hogy védjék magukat - kénytelenek voltak kúszva támadni, és fedezéktől fedezékig vonulni. Az angolok azonban nem hátráltak, és rövid időn belül 900 méterre megközelítették a szívós búr ellenállókat. Az angol gárdisták próbálkoztak (pár száz méterrel messzebb) a folyón való átkeléssel, és a búr hadsereg bekerítésével, de ez nem sikerült. A támadók rohamot roham után indítottak, de végül a búr védelem mindig visszaverte őket. Egész napos padhelyzet alakult ki. Az angol katonák iszonyúan szenvedtek a szokatlan hőség, és élelemhiány miatt. Még Methuen is a csatatérre érkezett, hogy lecsillapítsa csapatait, de megsebesült. Az angol hadvezetés időközben előretört és bizonyos egységei behatoltak a búrok állásaiba. Az éjszaka folyamán De la Rey visszavonta a megmaradt búr gerillákat, félve a bekerítéstől. Ezzel az angolok megszerezték újabb győzelmüket.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata újabb győzelmet hozott az angoloknak. A búr morál ennyi elvesztett csata után már sohasem lett a régi, Methuen azonban nem vállalkozott a búrok üldözésére, és további kergetésére, mert jobbnak látta ha bevárja a közelben lévő segédcsapatait.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]