Elandslaagtei csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elandslaagtei csata
Battle of Elandslaagte Map.png
A csata térképe

Konfliktus Második búr háború
Időpont 1899. október 21.
Helyszín Elandslaagte falu környéke
Eredmény Brit győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság Flag of Transvaal.svg Transvaal Köztársaság
Parancsnokok
Flag of the United Kingdom.svg John French tábornok
Flag of the United Kingdom.svg Ian Hamilton tábornok
Flag of Transvaal.svgJohannes Kock tábornok
Szemben álló erők
2500 - 3500 gyalogos
18 ágyú
1000 gyalogos
3 ágyú
Veszteségek
Elesett: 55
Megsebesült: 205
Összesen: 260
Elesett: 46
Megsebesült: 106
Fogságba esett, eltűnt: kb. 181
Összesen: 400 fő körül
d. sz. 28° 24′, k. h. 29° 57′Koordináták: d. sz. 28° 24′, k. h. 29° 57′

Az Elandslaagtei csata a második búr háború harmadik csatája volt. Az ütközet váltakozó szerencsével folyt, de hosszas öldöklés után a brit túlerő legyűrte a búr ellenállást. Az angol parancsnokok John Frenchtábornok és Ian Hamilton tábornok volt, de az előkészületekben részt vett White tábornok is. Míg a búr erők parancsnoka Johannes Kock tábornok volt, aki a csata során életét vesztette.

Előzmények, előkészületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1899. október 19-én a búrok amerikai, ír, német és francia önkéntesekkel egyetemben elfoglalták Elandslaagte falu vasútállomását, ezzel nagyban hátráltatva a briteket a közlekedésben és a kommunikációban. Sir George White tábornok, John French és Ian Hamilton számára azt a feladatot adta, hogy foglalja vissza e létfontosságú pontot.

White tábornok már korábban is szerette volna megvédeni az állomást, mert később innen akart erőket csoportosítani Ladysmith felé. A búrok a háború kitörésekor négy kisebb-nagyobb sereget küldtek a térségbe és ezek közül a 3.-nak Johannes Kock tábornok seregének volt a feladata, hogy elfoglalja az állomást. Ezzel meg akarták akadályozni a briteket abban, hogy erősítést tudjanak küldeni Ladysmith, és Dundee megsegítésére.

A búr sereg állapota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johannes Kock tábornoknak a feladata az volt, hogy elfoglalja a vasútállomást, és megakadályozza a brit erősítések áthaladását a Ladysmith-Dundee vasútvonalon. Ennek végrehajtására körülbelül 1100 búr katonát kapott, és néhány Krupp művekben gyártott német ágyút. A megelőző hónapokban, Piet Joubert búr tábornok, 30 000 német Mauser puskát, számos modern tábori löveget és automata fegyvert vásárolt a német fegyvergyártó a Krupp és a francia cég a Creusot-tól. A búrok nem voltak sem fegyelmezettek, sem képzettek, de hatalmas ellenszenvet éreztek a britek iránt, ez pedig kihatott a morálra. A városi polgárok és a külföldi önkéntesek azonnal elfogadták a búrok harci módszereit.

A brit sereg állapota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A búr háború komoly meglepetést jelentett a brit hadsereg számára. A háború kitörése után a brit taktika az egylövetű lőfegyver használata lett. Annak a szükségességét, hogy szoros formációban kell haladni hangsúlyozták az újabb, és újabb gyarmati háborúk. A zulu és a szudáni háború, a nyomasztó ellenséges túlerő háttérbe szorította a szúrófegyvereket, mert a közelharcos ellenséget minél távolabb kellett tartani a távolsági lövészetben erős angoloknak. A brit ezredek a háború előtt néhány évvel kaptak új sisakot a trópusi harcokra. A britek tanulva az első búr háborús hibáikból próbáltak nem feltűnő, terepszínű öltözetet viselni. A brit gyalogság Lee Metford típusú puskákkal volt felfegyverezve. Azonban mivel a képzések nem voltak elég alaposak a modern puska nem élvezett olyan hatalmas előnyt mint amilyenre tervezték. Az Egyesült Királyság mozgósított kanadai, ausztráliai és új-zélandi katonákat is, így nem volt teljes egység a csapatok között.

A csata menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol lovasság üldözi a menekülő búrokat.

French és Hamilton úgy határozott, hogy összehangolt háromágú támadást indítanak a búrok ellen. A devonshire ezredet a búrok elleni frontális támadás megindításával küldték harcba. Jobbra a Manchester ezredet küldték, balra pedig a Gordon Felföldieket (skótokat, Gordon Highlanders) mint a búrok déli szárnyának biztosítóit. Közöttük a tüzérség haladt, és feladatuk az volt, hogy folyamatos űz alatt tartsák a búr állásokat.

Az angol gyalogsági támadás lelassult amikor a britek elértek egy helyre, ahol mezőgazdasági drótkerítések voltak felállítva. Ennél a helynél a brit erők megrekedtek, a búrok pedig erős puskatüzet zúdítottak rájuk. A szívós brit katonák eddig soha sem látott elszántsággal küzdöttek és amint elérték a búr hadsereg középgerincét, a búr felemelték a fehér zászlót. Hamilton, a fehér zászló láttán tűzszünetet rendelet el, aminek hatására rövid időn belül búr ellentámadás indult mely során körülbelül 50 búr katona rontott az angolokra. A brit katonák azonban visszaverték a rohamot és üldözni kezdték a voortrekkereket . A búrok nem ismerték a fehér zászló szakszerű és előírt használatát, ezért nem tudták mikor ki adta meg magát. Elméletileg a búr hadseregben a csak a fővezér lobogtathatta volna meg a fehér zászlót, jelezve ezzel hogy az egész sereg megadta magát. Azonban itt nem így történt, és a búr katonák úgy értelmezték a fehér zászlót mint egy kisebb egység megadását, ez okozta a zászló körüli hatalmas kavarodást.

A telepesek vonala ennek köszönhetően teljesen megnyílt, és nyilvánvalóvá vált a vereség. A legtöbb búr katona próbált a tábor felé menekülni, de a brit lovasság rengeteget lemészárolt közülük, valószínűleg azon buzdultak fel ennyire mert fehér zászló ellenére megtámadták őket. A csata véget ért. A búrok üldözését később sokan bírálták, és többeknek ellenvetése volt a lándzsások kegyetlen rohama ellen is.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második búr háború eddigi 3 csatájából a britek kettőt megnyertek ennek következményeként, jelentősen nőtt a morál. Bár a legtöbb katonai vezető látta hogy még sok csatát kell megvívni a döntő győzelemig. A veszteségek mindkét oldalon nagyok voltak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]