Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau

Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau
Élete
Született	1616. december 25. Boroszló
Elhunyt	1679. április 18. (62 évesen) Boroszló
Nemzetiség	német
Pályafutása
Irodalmi irányzat	manierizmus

Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau (korábban Christian Hofmann von Hofmannswaldau) (Boroszló, 1616. december 25. – Boroszló, 1679. április 18.) német barokk költő, író.

A protestáns patrícius családból származó Hoffmanswaldau a boroszlói Elisabeth Gimnázium és a gdanski Akadémiai Gimnázium után a leideni egyetemre járt (1638-1639), ahol a már Boroszlóban megkezdett jogi- és államtudományi tanulmányait folytatta, de filológiával és költészettel is itt kezdett el foglalkozni.

1639-ben egy fejedelemmel közösen tanulmányi útra indult Angliába, Franciaországba és Olaszországba (1639-1641). 1641-ben hazahívták^{[pontosabban?]} Rómából.

Hazatérve eleinte elsősorban tudományos és irodalmi témákkal^{[pontosabban?]} foglalkozott, majd 1647-ben beválasztották a boroszlói városi tanácsba, amelynek haláláig tagja maradt. A protestáns érdekek képviselőjeként és szószólójaként többször utazott Bécsbe tárgyalni (1657, 1660, 1669-70).

Hoffmanswaldau az olasz manierista irodalom, a concettista nyelvművészet követője volt. Sok költeményét, éléselméjű epigrammáját, szépirodalmi fordítását már a 1640-es években megírta, de nyomtatásba nem kerültek.

Az elkövetkező évtizedekben Hoffmanswaldau már csak két átfogóbb munkára vállalkozott: 1652-ben lefordította németre Giovanni Battista Guarini Il pastor fido című alkotását, 1664-ben pedig megírta a Helden-Briefe (Hőslevelek) című, 14 fiktív levelezést tartalmazó prózai költeményét, amelyet Publius Ovidius Naso Hősnők levelei című munkájáról mintázott.

Csak 1679-ben határozta el írásai egy részének kiadását.

Erotikus hangvételű Lust-Getichte verseit 1695-ben, Benjamin Neukirch antológiában, Herrn von Hoffmannswaldau und andrer Deutschen auserlesene und bißher ungedruckte Gedichte (Hoffmannswaldau úr és más németek válogatott és eddiglen ki nem nyomtatott költeményei) címen adta ki. Hoffmannswalsau irodalomtörténeti megítélése sokáig e verseken alapult.

Hoffmannswaldau azonban nem csak az ironikus és frivol történetek mestere volt. Erről vallásos dalok, melankolikus hangú gondolatai az ember elmúlásáról, gyászversek, a helyes életről elmélkedő lírikus párbeszédek, valamint Théophile de Viaus filozófiai hátterű Mort de Socrate (Szókrátész halála) című írásának fordítása tanúskodik.

Legfontosabb művei

• Centuria Epitaphiorum: […] Das ist: Hundert auserlesene und Sinnreiche Grabschrifften. o.J. [1662?].
• Des Sinnreichen Ritters Baptistae Guarini Pastor fido. 1678. - Deutsche Ubersetzungen Und Getichte. 1679.
• Benjamin Neukirchs Anthologie. Herrn von Hoffmannswaldau und andrer Deutschen auserlesener und bißher ungedruckter Gedichte erster [- anderer] theil. Szerkesztve Angelo George de Capua und Ernst Alfred Philippson. Tübingen 1961-65.

Források

Lothar Noack: Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau (1616-1679), Leben und Werk, Verlag Niemeyer, München 1999, ISBN 3-484-36551-X