Chiovini Márta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chiovini Márta
Életrajzi adatok
Született1928. április 2.[1]
Szolnok
Elhunyt2023. május 22. (95 évesen)[2][3]
Házastársa
GyermekeiAszódi Mária,
Dr. Aszódi Gábor
SzüleiChiovini Ferenc
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Hangszerhegedű
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Chiovini Márta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Chiovini Márta (Szolnok, 1928. április 2. – 2023. május 22.) a Magyar Állami Operaház koncertmestere, hegedűművész, magántanár.

Életútja[szerkesztés]

Művészcsaládba született. Édesapja, Chiovini Ferenc, későbbi Munkácsy Mihály-díjas festőművész volt, édesanyja Wegling Irén mint férje, szintén a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát festészetből. Chiovini Márta gyermekkora, az akkori Szolnoki Művésztelep kiemelkedő művészgárdája (Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Fényes Adolf, Mattioni Eszter, Zádor István stb.) mellett telt el,[4][5] mégis a zene vonzáskörébe került.

Tanulmányait az Állami Bánffy leánygimnáziumban kezdte meg Szolnokon,[6] majd a második világháború nehézségei között magántanulóként vizsgázott[7] az akkori Zeneakadémián, közben férjhez ment dr. Aszódi Imre törvényszéki jegyzőhöz (későbbi lírai költőhöz). Két gyermeke született: dr. Aszódi Gábor fizikus és Aszódi Mária operaénekes. Ezekben az években a Szolnoki Állami Zeneiskola (ma Szolnoki Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola) művésztanáraként oktatott sikeresen.[8][9]

Házassága 1955-ben megromlott és két évvel később 1957 februárjában próbajátékon felvételt nyert a Magyar Állami Operaházba. Itt ismerte meg második férjét, Kenéz Ernő operaénekest 1959-ben, akivel 3 év után különváltak útjaik.

Az 1960-as évektől kezdett meredeken felívelni karrierje; 1965-ben Ferencsik János főzeneigazgató nevezte ki az Operaház első női szólamvezetőjévé, majd ezt követően koncertmestere lett. Az Operaház-, és annak tagjaiból alakult Filharmóniai Társaság Zenekarával a világ számos országában turnézott, pl. Japán, Mexikó, Oroszország, Európa csaknem összes országa. Eközben több világhírű karmesterrel dolgozott együtt: Ferencsik János, Kobajasi Kenicsiró, Lamberto Gardelli, Sir Solti György, Lorin Maazel, Alberto Erede stb.

Önálló zenei tevékenységei[szerkesztés]

  • Chiovini Vonósnégyes: koncertestek a Zeneakadémián, Magyar Nemzeti Múzeumban stb.
  • Chiovini női zenekar vezetőjeként 8 éven át nyaranta koncertturnék a skandináv országokba és Németországba a Koncertiroda szervezésében

Nyugdíj után[szerkesztés]

1994-es nyugdíjba vonulása után énekes-színházi múltjából merített tapasztalatait, ún. könnyű- és komolyzenei énektanárként kamatoztatta. E tevékenysége, a mai napig tart, legsikeresebb tanítványai: Vincze Lilla, Arnóczky Noémi, Scholtz Attila, Gémes Júlia, Fekete Károly stb.

Zenei sokoldalúságát és művészi vénáját kihasználva a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában hegedűt és hangképzést oktatott (1999–2002).

Édesapja halála után (1981) több kiállítást rendezett a művész tiszteletére (a 2010-es években unokája, Dr. Hatvani István Gábor értékes segítségével), melyekről számos rádió és televízió interjúban számolt be, ezzel is öregbítve Chiovini Ferenc hírnevét.[5] 2008-ban megírta Chiovini Ferenc életét feldolgozó könyvét,[5][10] amit a Magyar Nemzeti Galériában mutattak be.

Utolsó évei[szerkesztés]

2012-es combnyaktörése után is aktív marad, egészen a COVID világjárványig tanított és zenélt. 2023. május 22-én 95 évesen érte a halál otthonában. Kívánságának megfelelően Szolnokon, szülei mellett helyezték örök nyugalomra. Halála után a Bartók Rádió 2023. június 24-én 16:20-kor emlékezett meg munkásságáról és korán elhunyt operaénekes lányáról, Aszódi Máriáról.[11]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Szocialista Kultúráért elismerés (kétszeri kitüntetés: 1975, 1984 – adományozó: Kulturális Minisztérium, Miniszter)
  • Legjobb Zenekari Művész (első díjazott, 1986 – adományozó: Magyar Állami Operaház Erkel Színház Zenekara)[12]
  • Bartók Béla Pásztory-Ditta díj (1986 – adományozó: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Bartók-Kuratóriuma)

Publikációi[szerkesztés]

  • Chiovini Márta: Chiovini Ferenc (2008, 192 p., kiadó: Hatvani István, ISBN 978-963-06-5547-7) /Édesapájáról írt könyve[5]/
  • Chiovini Márta: Nagy Idők Tanúja Voltam Archiválva 2018. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (2006, 31p Eds.: Dr. Írás Mátyás-Dr. Kaposvári Gyöngyi, kiadó: Danijanich Múzeum Baráti Kör)[4]
  • Chiovini Márta: Visszaemlékezés Berényi Ferencre (2007) in. Majtényi Zoltán (Ed.) : Berényi Ferenc élete és munkássága, a festő vallomásai, nyilatkozatai és az egykorú műbírálatok tanusága szerint, 128 p. [13]
  • Chiovini Márta: Chiovini Márta visszaemlékezései pp. 125-132 in Benedek Péter (Ed.) Besenyszög, kiadó: Besenyszögért Alapítvány 262 p.[14]

Médiamegjelenések[szerkesztés]

Kritikák karrierje elején[szerkesztés]

"Chiovini Márta, aki hegedűjátékával megcáfolta azt a régi hiedelmet, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában. Észrevétlenül fejlődött itt közöttünk addig a pontig , ahol a hegedülés már művészetté válik. Játékának finom nőiessége, gyöngéd érzelmessége, önfeledt összeolvadása az előadott művel, tónusának színessége, hegedűiének a biztos kézzel vezetett vonó alól fakadó édes éneke különösen Corelli concertójában ragadta őszinte el­ ismerésre és szűnni nem akaró tapsra a meglepett hallgatóságot. Nagy sikere szolgáljon buzdításul fiatal hegedűsünk további munká­ jához." Betowski Jenő zenekritikus (1954)[17]

"Az est két hegedűséről, Mezricz- kynéről és Chiovini Mártáról csak két szóval akarom összefoglalni mondanivalómat: szépen hegedül­tek. Játékuk finomsága, magával ragadó liraisága megejtett minden szívet. A G-dur szonátát, az F-dur románcot s a kimondhatatlan bájú G-dur menüettet Mezriczkyné szólaltatta meg sok szépséggel. A Ta­vaszi szonátát, a G-dur románcot, va­lamint a zongoranégyes hegedű­ szólamát pedig Chiovini Márta hegedűje zengte el annyi nemes poézissel, hogy önkéntelenül felöt­lött bennem: nem sok város dicse­kedhetik két ilyen remek női hege­dűssel." Betowski Jenő zenekritikus (1954)[18]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ PIM148335
  2. ↑ Gyászjelentés
  3. ↑ Magyar Nemzet (magyar nyelven), 2023. május 31.
  4. ↑ a b Chiovini Márta: Nagy Idők Tanúja Voltam Archiválva 2018. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben(2006, 31p kiadó: Danijanich Múzeum Baráti Kör, Eds. Dr. Írás Mátyás-Dr. Kaposvári Gyöngyi)
  5. ↑ a b c d Chiovini Márta: Chiovini Ferenc (2008, 192 p., kiadó: Hatvani István, ISBN 978-963-06-5547-7)
  6. ↑ Állami Bánffy leánygimnázium, Szolnok, 1938 | Arcanum Digitheca (angol nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. május 29.)
  7. ↑ Állami Bánffy leánygimnázium, Szolnok, 1945 | Arcanum Digitheca (angol nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. május 29.)
  8. ↑ (1954. április) „Hangverseny beszámoló”. Szolnok Megyei Néplap 6 (77-102), 2. o.  
  9. ↑ Visszatekintés. (Hozzáférés: 2023. június 3.)
  10. ↑ SZH (2008. szeptember 24.). „Könyvbe foglalt Chiovini Ferenc”. Magyar Hírlap, 12. o.  
  11. ↑ Búcsú Chiovini Mártától. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
  12. ↑ (1986. december) „Operaházi művészek kitüntetése”. Népszava 114 (282–307), 6. o.  
  13. ↑ Chiovini Márta: Visszaemlékezés Berényi Ferencre (2007) in. Majtényi Zoltán (Ed.) : Berényi Ferenc élete és munkássága, a festő vallomásai, nyilatkozati és az egykorú műbírálatok tanusága szerint, 128 p.
  14. ↑ Chiovini Márta: Chiovini Márta visszaemlékezései pp. 125-132 in Benedek Péter (Ed.) Besenyszög, kiadó: Besenyszögért Alapítvány 262 p.
  15. ↑ Műsorújság (magyar nyelven). MédiaKlikk. (Hozzáférés: 2023. június 7.)
  16. ↑ Műsor.tv. (Hozzáférés: 2024. január 28.)
  17. ↑ (1954. március 19.) „Hangversenybeszámoló”. Szolnoki Néplap, 3. o.  
  18. ↑ Betkowszky Jenő (1954. június 3.). „Néhány szó zeneiskolánk hang verseny ciklusáról”. Szolnokmegyei Néplap, 4. o.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. Bp., Zeneműkiadó, 1979, 1988.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Chiovini_Márta&oldid=26841039”