Mattioni Eszter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mattioni Eszter
Született
1902
Elhunyt
1993 (91 évesen)
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mattioni Eszter témájú médiaállományokat.

Mattioni Eszter (Szekszárd, 1902. március 12.Budapest, 1993. március 17.) képzőművész, festő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mattioni Eszter: A diósgyőri vár. Hímeskő Miskolcon, a Szinyei Merse Pál utcában.

Olasz, selyemhernyó-tenyésztési szakértő apját, aki maga is amatőr festő volt, Lombardiából szerződtették Magyarországra. Tolna megyei származású édesanyja Szekszárdon abban az óvodában tanított, amelyet Brunszvik Teréz alapított. Nagyanyja volt az a Sass Erzsike, akihez Petőfi a Négyökrös szekér című versét írta. Apja korán meghalt; 16 éves korától rokonai taníttatták.

Tanulmányai, életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öt évig tanult az Iparművészeti Főiskola grafika szakán, mestere Helbing Ferenc volt, majd hat évig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Rudnay Gyula tanítványaként. Nyaranta művésztelepeken dolgozott, 1931-től 1942-ig a Szolnoki művésztelep tagja volt. Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Pátzay Pál stílusa, szemlélete befolyásolta leginkább. 1926-tól kiállító művész.

1937-ben a párizsi világkiállításon bemutatott munkáiért a Diplome d’Honneur díjat, később a Fehér lányok népviseletes festményéért a Szinyei Nagydíjat nyerte el. 1946-ban beválasztották a Szinyei Társaság tagjai közé. 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Legnagyobb gyűjteményes kiállítását 1977-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. A katalógus 29 beépített és 341 más munkáját sorolta fel.

Budapesten és Szolnokon kívül számos magyarországi településen dolgozott huzamosabban, Szentendrén, Kalotaszegen, Igalon, Sióagárdon és nógrádi falvakban gyűjtött témát, alkotott mozaikterveket. A magyar népviselet és népművészet, a magyar tájak és virágok látványának, motívumainak egyik legjelentősebb megörökítője volt.

A Rákosi korszakban „klerikális” festőnek bélyegezték („Mattioninál csupa szent van”), szükségben élt. Egyes életrajzírói szerint ő volt a „legkatolikusabb protestáns” festő.

Külföldi útjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosa, Szekszárd díszpolgárává választotta, sok művét a városnak ajándékozta, melyből állandó kiállítás nyílt a szekszárdi Megyeházán.

A „hímeskő”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mattioni Eszter: Őskohó. Hímeskő Miskolcon, a Szinyei Merse Pál utcában.

Az 1930-as években Pólya Ivánnal feltalálták és védjegyeztették az ősi mozaik új változatát, amely kezdetben főként színes kőporból és cementből készült. Később, Pólya korai halála után, Mattioni Eszter továbbfejlesztette a hímeskőnek elnevezett eljárást, a témához illeszkedően faragott és vésett nemes, természetes köveket felhasználva. E művek időálló, beépíthető, vasbeton alapú lapok, melyeket a végső csiszolással és kontúrok bevésésével tesz a művész egyedülállóvá.

Munkássága, fő témái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotásait a Louvre-tól elkezdve mindkét amerikai kontinensig számos köz- és magángyűjtemény őrzi, Japánba legalább 30 műve került, ott is volt kiállítása.

Magyar népviselet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgy festményeivel, mint hímesköveivel Mattioni Eszter kiemelkedő képviselője, megörökítője a magyar népművészet, népviselet, esküvők, táncok és búcsúk világának. Sok külföldre került műve hirdeti a magyar népviselet sokoldalúságát, színességét.

Vallási témák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megrendelésre készült monumentális hímeskő és freskó munkái díszítik többek közt:

Köztéri művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mattioni Eszter: Miskolc címere. Hímeskő Miskolcon, a Szinyei Merse Pál utcában.
  • Halak (hímeskő, 1941, Svájc)
  • Síremlék (hímeskő, 1941, Budapest, Farkasréti temető)
  • A csokoládé története (hímeskő, 1942, Budapest [volt Stühmer] Csokoládégyár)
  • Kalocsai varrólányok (hímeskő, 1942, Budapest, Apáczai Csere J. u.)
  • Gyümölcsszedők (hímeskő, 1950, Budapest, Bocskai u. 19.)
  • Anya gyermekével (1952, Budapest, MNDSZ Székház)
  • Aratólány (hímeskő, 1952, Szekszárd, Városháza)
  • Építők (hímeskő, 1952. Budapest, Bocskai u. 4-6.)
  • Gyümölcsöt vivő nő gyermekkel (hímeskő, 1952, Budapest, Erzsébet krt.- Rákóczi út sarok, "Éjjel-nappali Csemege")
  • Homlokzati falkép (mozaik, 1953, Dunaújváros, Művelődési Ház)
  • Városcímer (hímeskő, 1954, Miskolc, Szinyei Merse u. 5.)
  • Toldi (hímeskő, 1954, Szigetszentmiklós, Általános Iskola)
  • Falkép (szekkó, 1958, Győr, volt Vörös Csillag Szálló táncterme)
  • Halak (hímeskő, 1959, Budapest, Madách Színház)
  • Síremlék (hímeskő, 1960, Sopron, temető)
  • Ifjú szívekben élek (hímeskő, 1964, Debrecen, Ybl Miklós Szakközépiskola)
  • Népi vigasság (hímeskő, 1965, Budapest, Kis Royal Étterem)

Tájképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyengéd pasztelltől káprázatos vad színekig Mattioni főleg magyar tájakban gyönyörködtet. A Balaton, Tisza, Dunakanyar, és a megmunkált földek gyakori témái.

Csendéletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mély természetszeretetéről tanúskodik sok variációban elkészített változatos és látványos virágcsokra, csendélete, amely olykor tájképi háttérrel jelenik meg.

Egyéni kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott csoportos kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1926 • Ernst Múzeum, Budapest
  • 1928 • Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1929 • Megyeháza, Szekszárd
  • 1931 • Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1934 • Képzőművészek Új Társasága-tárlat
  • 1936 • Szolnoki művésztelep
  • 1937 • Luxembourg Múzeum, Párizs • Ernst Múzeum, Budapest
  • 1938 • Szent István jubileumi kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Helsinki
  • 1939 • New York
  • 1940 • Őszi Tárlat, Szolnok • Képzőművészek Új Társasága-tárlat • San Francisco
  • 1941 • Egyházművészeti kiállítás
  • 1942 • Műbarát kiállítás • Építészet és térművészet, Nemzeti Salon, Budapest
  • 1943 • Őszi Tárlat, Szolnok
  • 1944 • Modern magyar művészet, Bern
  • 1947 • Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete, Fővárosi Képtár, Budapest
  • 1948 • LondonStockholm
  • 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1955 • 6. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1957 • 70 művész, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1958 • Magyar Képzőművésznők kiállítása, Műcsarnok, Budapest • Világkiállítás, Brüsszel
  • 1997 • Nőművészek, Kecskeméti Képtár.

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mattioni Eszter témájú médiaállományokat.
  • Lázár B.: Az Ernst Múzeum CXL. kiállításáról (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, Budapest, 1933)
  • Szomory Dezső: A Képzőművészek Új Társasága kiállításról. In: A Reggel, 1934. április 16.
  • Ybl Ervin: A Stühmer gyári hímeskövekről. In: Budapesti Szemle, 1943.
  • Dombi J.: A legújabb magyar monumentális művészet. In: Szépművészet, 1943/4.
  • Gách M.: Mattioni Eszter. In: Haladás, 1949/ 9.
  • Fónyi G.: Mattioni Eszter. In:Szabad Művészet, 1953
  • Noszlopi Gy.: Mattioni Eszter. Ernst Múzeumi kiállításáról. In: Művelt Nép, 1955. április 17.
  • Major M.: Falfestészet és építészet. In:Szabad Művészet, 1955
  • Genthon István: Mattioni Eszter. In: Művészettörténeti Értesítő, 1960/9.
  • Pogány Ö. G.: Mattioni Eszter. (kat., bev. tan., Csók Galéria, Budapest, 1961)
  • D. Fehér Zsuzsa: Mattioni Eszter kiállítása. In: Művészet, 1961/7.
  • F. A.: Különleges művészet különleges mestere. In: Nők Lapja, 1961. május 27.
  • Kiss Á.: Az új hímeskőművészet és az építészet kapcsolatairól. In: Művészet, 1963/4.
  • Kiss Á.: Mattioni Eszter új hímeskő művei a Rókus kápolnában. In: Művészet, 1964/5.
  • Kiss Á.: Mattioni Eszter újabb hímeskő alkotásai. In: Művészet, 1969/10.
  • Pogány Ö. G.: Mattioni Eszter (kat., bev. tan., Szekszárd, 1970)
  • Pogány Ö. G.: Mattioni Eszter Szekszárdon. In: Művészet, 1971/3.
  • Kiss Á.: Mattioni Eszter. (monogr.), Szekszárd, 1972
  • Kiss Á.: Mattioni Eszter hímeskőpadlózata. In: Művészet, 1975/3.
  • Pogány Ö. Gábor: Mattioni Eszter. (kat., bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, 1977).