Cetvadászat Feröeren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A cetvadászatot Feröeren legalább a 10. század óta űzik. A vadászatot a feröeri hatóságok szabályozzák.[1] Az International Whaling Commission (IWC) nem hagyja jóvá, vitatott azonban, hogy a bizottság hatásköre kiterjed-e a kisebb cetekre.[2] Évente mintegy 950 hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin esik áldozatul a vadászatnak, főként a nyári időszakban.[3]

A feröeri nyelven grindadrápnak nevezett vadászat nem kereskedelmi célú, és helyi közösségi szinten szerveződik: bárki részt vehet benne.[1] Az állatokat húsukért és zsírjukért vadásszák, és a helyi élelmiszer-ellátás részét képezik a halászat, a juhtenyésztés, valamint a kis mennyiségű madárfogás, tejtermelés és burgonya-termesztés mellett.[4] A legújabb kutatásokra alapozva azonban a feröeri tisztifőorvosok nem ajánlják a cetek húsát emberi fogyasztásra.[5]

A feröeriek többsége kultúrájuk és történelmük szerves részének tekinti a cetvadászatot. Állatjogi csoportok ugyanakkor kegyetlen és fölösleges gyakorlatnak tartják.[6] A vadászok szerint az újságírók többsége nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel a vadászati módszereket és a cetvadászat gazdasági jelentőségét illetően.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajtás Vestmanna közelében, 1854-ben

9. századból származó régészeti leletek – házmaradványok feltárása során talált delfincsontok – tanúsítják, hogy a cetvadászat már a viking korban központi szerepet játszott a feröeriek életében. A cetek húsa és zsírja a feröeriek étrendéjnek fontos része volt. Különösen jelentős volt a bálnazsír, amelyet nem csak táplálkozásra, de olajjá alakítva világításra és más célokra is használtak. A bőr egyes részeiből köteleket, a gyomorból úszókat készítettek. A nyelőcsövet cipők készítéséhez, a kiszárított és csíkokra hasított péniszt pedig a bőrcipők összevarrásához használták.

A cetvadászathoz való jogokat a középkor óta törvényileg szabályozták. Már korai norvég iratokban is találhatók erre való utalások, míg a legrégebbi, konkrétan Feröerre vonatkozó jogi szöveg, a Juhlevél szabályozza a cetvadászathoz való jogot és a zsákmányból való részesedést mind a partra sodródott, mind az oda hajtott cetek esetében.[7] A szervezett cetvadászat első írásos említése 1584-ből származik.[8]

A vadászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észelés Vágur közelében

A feröeri cetvadászat a Hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin (latinul Globicephala melas, feröeriül: grindahvalur) nevű fajt érinti, amely nagy számban fordul elő az északi és a déli félteke mérsékelt, szub-arktikus vizeiben. Iskolákban, azaz néhánytól akár ezer példányig terjedő létszámú csoportokban vándorol. A hímek elérhetik a 2,5 tonnás és 6,5 méteres méretet, míg a nőstényeknél ez 1,5 tonna és 5,5 méter lehet. A faj állományát az Északi-Atlanti-óceán keleti és középső részén 778 000 példányra becsülik.[9]

A vadászat menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cetvadászat Vágurban
Vértől vörösre festett öböl Hvalba közelében

A cetek hajtására akkor kerül sor, ha egy iskolát a parthoz közel észlelnek, legtöbbször egy helyi halászbárkáról vagy kompról, és amikor ezt az időjárás is lehetővé teszi. Ez az év bármely időszakában megtörténhet, de a legjellemzőbb hónapok a július és az augusztus, amikor a napok hosszúak és az időjárás viszonylag kiszámítható. Az észlelés hírét továbbítják a választott cetvadászati tisztviselőknek és a körzet felügyelőjének (sýslumaður), és a lehető leggyorsabban értesítenek mindenkit a helyi közösségben, hogy elég ember és csónak gyűljön össze a hajtásra. A munkáltatók általában elengedik alkalmazottaikat a vadászat idejére.

A vadászok először csónakokkal félkörben körbeveszik a ceteket, majd lassan és nyugodtan egy kiválasztott, vadászat céljára engedélyezett öbölbe vagy fjord végébe hajtják őket. A vadászat vezetőjének jelzésére kötélre kötött köveket dobnak a vízbe a cetek mögött, ezzel a part felé hajtva őket, ahol megfeneklenek. A szabályozás szerint ha egy csoport nem hajtható a partra ezzel a módszerrel, akkor vissza kell terelni a tengerre.[10]

A parton férfiak gyűlnek össze, hogy levágják a partra vetett ceteket. Az állatok nagy része eléggé kisodródik a partra ahhoz, hogy ne kelljen kijjebb húzni. A vízben beljebb megfeneklő állatokat azonban kijjebb kell vontatni. Ezt hagyományosan egy kötél végére kötött acélkampóval végezték, amit az állat hátába vágtak. Az elmúlt években egy új fajta, tompa végű kampót fejlesztettek ki, amit a cetek légzőnyílásába kell akasztani; napjainkban túlnyomórészt ezt használják. A régi fajta hegyes kampó továbbra is fontos szerepet játszik a már levágott állatok szállítása során.

A ceteket egy éles késsel ölik meg, elvágva a gerincvelőt és ezzel megszakítva az agy vérellátását, ami másodperceken belül eszméletvesztéshez és az állat kimúlásához vezet. A levágás módszereit évek óta állatorvosi monitoring program keretében vizsgálják, ami megmutatja az egyes állatok kimúlási idejét, valamint a vadászat megszervezése és a használt felszerelés hatékonyságát. A vizsgálatok eredményeit számos, a humánus vadászati módszerekkel foglalkozó nemzetközi szakmai megbeszélésen osztották meg. Feröer aktívan részt vesz a NAMCO vadászati módszerekkel foglalkozó bizottságának munkájában.[11]

A vadászat drámai és véres látványt nyújt. Delfinek egész iskoláit vágják le a parton és sekély öblökben. Késsel vágják el a gerincvelőt, megszakítva az agy vérellátását, ami a körülményeknek megfelelő leghumánusabb módszer, de eredményeképpen rengeteg vér kerül a vízbe.[3]

A zsákmány elosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leölt gömbölyűfejű delfinek a suðuroyi Hvalba tengerpartján, 2002. augusztus 11-én

A zsákmányt a vadászatban résztvevők és a helyi vadászati körzet lakosai között osztják el egy összetett, hagyományos közösségi elosztási rendszer szerint. Az elosztást az illetékes felügyelő ellenőrzi. Az elosztás egysége a skinn, egy hagyományos mértékegység, ami 34 kg bálnazsírnak vagy 38 kg húsnak felel meg. Az elejtett ceteket megszámozzák, skinnben mért értéküket pedig római számokkal jelölik.

Amikor a számításokat elvégezték, a jogosultakat értesítik, hogy hányas számú állatból hány skinn értékben jut nekik. Az adott állaton osztozó többi emberrel együtt feldarabolják, és hazaviszik a nekik járó részt. Ezt az értesítés után minél gyorsabban meg kell ejteni, hogy elkerüljék a hús megromlását és kárba veszését. A zsákmányt soha nem dolgozzák fel ipari módszerekkel. Az elosztást követő 24 órán belül a helyi önkormányzat köteles gondoskodni a maradványok eltakarításáról.

A legtöbb körzetben szokás szerint a zsákmány egy részét a helyi kórháznak, bölcsődének, gondozónak vagy más szociális intézménynek adják. Nagyobb településeken előfordul, hogy a szétosztás után egyes magánrészesedéseket eladnak a helyi élelmiszerboltoknak vagy éttermeknek.[12]

Gazdasági jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tvøst og spik – cethús (fekete) és bálnazsír (középen) szárított hallal és burgonyával –, egy jellegzetes feröeri étel

Az állatokat húsukért és zsírjukért vadásszák, és a helyi élelmiszer-ellátás részét képezik a halászat, a juhtenyésztés, valamint a kis mennyiségű madárfogás, tejtermelés és burgonya-termesztés mellett.[4] A zsákmány elosztása természetben, pénz használata nélkül történik a vadászatban résztvevők és az adott vadászati körzet lakossága között. Ennek megfelelően értéke nem jelenik meg a GDP-ben, de a kiváltott import értéke és környezeti hatása megbecsülhető. Évi 950 cet (ez az 1990-1999 közötti tíz év átlaga) nagyjából 500 tonna húst és bálnazsírt jelent, ami a helyi hústermelés mintegy 30%-a.[3]

A cethúst és bálnazsírt többféle módon tárolják, készítik el és fogyasztják. A friss húst megfőzik, vagy steakként tálalják fel bálnazsírral és burgonyával. A hús és zsír fagyasztóban is eltartható, de a hagyományos módszereknek megfelelően szárazon sózva vagy sós vízben is tárolják. A húst csíkokban kiakasztva szélben is szárítják, majd több hét után nyersen fogyasztják vékony szeletekben. A bálnazsírt szívesen fogyasztják vékony szeletekben szárított hal mellé.[4]

Egészségügyi kockázatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feröeri tisztifőorvosok 2008-ban bejelentették, hogy a cetek húsát és zsírját a legújabb kutatási eredmények fényében nem ajánlja emberi fogyasztásra. Pál Weihe és Høgni Debes Joensen – Feröeren végzett kutatásokra alapozott – tájékoztatása szerint az állatok húsa túl sok higanyt, poliklórozott bifenilt (PCB) és DDT-származékot tartalmaz ahhoz, hogy biztonságosan fogyasztható legyen. Ezek az anyagok – különösen a higany – tartós egészségkárosodást okozhatnak. A kutatások szerint károsítják a magzati idegrendszeri fejlődést, magas vérnyomást, gyermekeknél megromlott immunitást okoznak, valamint növelik a Parkinson-kór, a keringési problémák és a felnőttek terméketlenségének kockázatát.[5]

Nemzeti szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cetvadászatot Feröeren kormányrendelet szabályozza, amely részletesen meghatározza a vadászat megszervezésére, felügyeletére és végrehajtására vonatkozó előírásokat, a levágási módszereket és az engedélyezett eszközöket, valamint a zsákmány elosztásának szabályait. A szabályokat folyamatosan felülvizsgálják, és az elmúlt években többször változtattak rajtuk, hogy megfeleljenek a technológiai fejlődésnek, illetve pontosítsanak néhány szervezési részletet a hajtás és az elosztás vonatkozásában. A szigony használata több mint 20 éve tilos.

A szabályzat Feröer területét 9 cetvadászati körzetre osztja. Ezekben összesen 23 jóváhagyott öböl található, amelyek megfelelő jellemzőkkel bírnak az állatok partra tereléséhez. A vadászatot a körzet felügyelője ellenőrzi; ezen kívül minden jóváhagyott öböl négy választott vadászati vezetővel rendelkezik. A cetvadász egyesület (Grindamannafelagið) teret biztosít a vadászattal kapcsolatos megbeszéléseknek és vitáknak. A vadászat szabályozásáért, valamint a cetek állományával foglalkozó nemzetközi tudományos és környezetvédelmi szervezetekben való részvételért a halászati minisztérium felelős.[13]

Nemzetközi visszhang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sea Shepherd Conservation Society 2011 júliusában Feröerre készült, hogy tiltakozzon a cetvadászat ellen, de hajójukat Skóciában lefoglalták egy máltai halászati cég kártérítési követelései miatt.[14][15]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Home (angol nyelven). Whales and whaling in the Faroe Islands. Feröeri kormány. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  2. Small cetaceans (angol nyelven). International Whaling Commission, 2004. május 5. (Hozzáférés: 2008. június 16.)
  3. ^ a b c The pilot whale drive (angol nyelven). Whales and whaling in the Faroe Islands. Feröeri kormány. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  4. ^ a b c The Faroe Islands (angol nyelven). Whales and whaling in the Faroe Islands. Feröeri kormány. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  5. ^ a b Debora MacKenzie: Faroe islanders told to stop eating 'toxic' whales (angol nyelven). New Scientist, 2008. november 28. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  6. Nicole Chismar: Dolphins Hunted for Sport and Fertilizer (angol nyelven). ABC News, 2006. július 18. (Hozzáférés: 2008. június 16.)
  7. Jústines Olsen: Killing Methods and Equipment in the Faroese Pilot Whale Hunt (angol nyelven). Føroya Landsstýri, 1999. február. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
  8. szerk.: Philippa Brakes, Andrew Butterworth, Mark Simmonds, Philip Lymbery: 2 A background to whaling, Troubled Waters – A Review of the Welfare Implications of Modern Whaling Activities (PDF) (angol nyelven), London: World Society for the Protection of Animals (WSPA), 7. o. ISBN 0-9547065-0-1 (2004). Hozzáférés ideje: 2010. június 16. „records of drive hunts in the Faroe Islands date back to 1584 (Hoydal 1986).” 
  9. Pilot whales - an abundant species (angol nyelven). Whales and whaling in the Faroe Islands. Feröeri kormány. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  10. Driving the whales (angol nyelven). Whales and whaling in the Faroe Islands. Feröeri kormány. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  11. Killing the whales (angol nyelven). Whales and whaling in the Faroe Islands. Feröeri kormány. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  12. How a catch is shared (angol nyelven). Whales and whaling in the Faroe Islands. Feröeri kormány. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  13. National whaling regulations (angol nyelven). Whales and whaling in the Faroe Islands. Feröeri kormány. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
  14. Elveszítheti hajóját a világ legradikálisabb ökokalóza (magyar nyelven). Transindex, 2011. augusztus 2. (Hozzáférés: 2011. augusztus 11.)
  15. John Vidal: 'Eco-pirate' Paul Watson is in danger of losing his boat (angol nyelven). The Observer, 2011. július 31. (Hozzáférés: 2011. augusztus 11.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cetvadászat Feröeren témájú médiaállományokat.