Catatumbói villámlás
A catatumbói villámlás (spanyolul: Relámpago del Catatumbo)[1] egy légköri jelenség a Catatumbo folyó torkolatánál, Venezuelában. Ezen a helyen villámlik egy évben a legtöbbször a Földön: évente kb. 1,2 millió villámlást regisztrálnak, ez átlagosan 28 villámlást jelent percenként.[2] A szinte mindennapos, hosszú ideig tartó villámlást tartják a földi ózontermelés egyik fő forrásának.[3] Azt nem tudni, hogy ez milyen mértékben járul hozzá a Földet védő ózonréteghez.
Eredete a több mint 5 km magasságban elhelyezkedő viharfelhők. Egy évben 140-160 napon jön létre, amikor akár 10 órán keresztül is tart a villámlás, ami óránként átlagosan 280-szor következik be. Ez nagyjából a Maracaibo-tó fölött és környékén történik.[4]
A jelenség több száz év óta ismert. 2010 januárjától áprilisig hirtelen abbamaradt, feltehetően a helyi aszály következtében.[5][6][7]
Helyszíne és kialakulásának mechanizmusa
[szerkesztés]A catatumbói villámlás körülbelül ezek között a koordináták között történik: é. sz. 8° 30′, ny. h. 71° 00′8.500000°N 71.000000°W és é. sz. 9° 45′, ny. h. 73° 00′9.750000°N 73.000000°W. A vihar kiváltó oka valószínűleg a Maracaibo-tavon átfújó szél és a mocsaras terület fölötti levegő keveredése. A légtömegek itt találkoznak az Andok és a Kordillerák hegyvidékéről lezúduló hideg levegővel (Perijá hegység, 3750 m). Ezek három oldalról zárják közre a síkságot. Az összegyűlt hőmennyiség és nedvesség elektromos töltést hoz létre, ami a hegygerinceknél destabilizálódik és gyakorlatilag folyamatos elektromos kisülést hoz létre.[5] A villámlás főként a felhők között, illetve felhőkön belül jön létre. A villámlás általában napnyugta után egy órával vagy később kezdődik.
Történelmi vonatkozások
[szerkesztés]Első írásos említése Lope de Vega által történt 1597-ben, a La Dragontea című epikus költeményében. Ebben többek között leírta az angol támadó, Sir Francis Drake vereségét, mivel a villámlások felfedték hajói pozícióját. Ugyanez megtörtént 1823. július 24-én, amikor a venezuelai függetlenségi háború alatt a spanyol hajók megpróbálták megtámadni Simón Bolívar hajóhadát.
Alexander von Humboldt „foszforeszkáló csillogáshoz” hasonlította az elektromos kisüléseket.
A jelenség annyira ismert volt a hajósok körében, hogy navigálásra is használták, tréfásan úgy nevezték, hogy „maracaibói világítótorony”, mivel messziről és szinte folyamatosan látható volt a tengerről.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fogonazos: Catatumbo, the everlasting storm. Fogonazos.blogspot.com. (Hozzáférés: 2010. július 27.)
- ↑ Why Catatumbo River is the most lightning-struck place on earth (angol nyelven). news.com.au, 2016. július 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ Fire in the Sky. [2008. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 16.)
- ↑ Catatumbo Lightning - Congo. Real Travel. [2011. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 27.)
- ↑ a b Catatumbo Lightning. Wondermondo
- ↑ Carroll, Rory. „Drought extinguishes Venezuela's lightning phenomenon”, The Guardian , 2010. március 5. (Hozzáférés: 2013. január 3.)
- ↑ Guttman, Matt: Venezuela's Mysterious Catatumbo Lightning Phenomenon Vanishes for Months, Then Reappears. ABC News. (Hozzáférés: 2013. január 3.)
- ↑ Lightning Up, 4 Feb 2010. Blogs.ngm.com, 2002. október 17. [2012. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1371/journal.pbio.0040050. (Hozzáférés: 2013. február 8.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Storm Chaser George Kourounis Investigates the Catatumbo Lightning Phenomenon
- An Everlasting Lightning Storm, article at Slate.com
- WWLLN World Wide Lightning Location Network
- Reuters: The 'Catatumbo Lightning': Venezuela's eternal storm Archiválva 2015. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
Koordináták: é. sz. 9° 20′ 39″, ny. h. 71° 42′ 38″9.344167°N 71.710556°W