Budinoszok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Budinoszok vagy budinok talán mitikus ókori nép az i. e. 5. században, amely Hérodotosz szerint igen számos volt, s nomád módra vadászatból és halászatból élt egy mindenféle fában bővelkedő tartományban. E tartomány a szauromatáknak a Tanaisz túlpartján a meotiszi tengertől 15 napi járóföldre fekvő országa mellett terült el, a lakói Hérodotosz szerint tűzszínűek és kékszeműek voltak. Az ország megfelel annak a vidéknek, amelyet a népvándorlás kora óta a mordvinok, cseremiszek és a permiek foglaltak el, vagyis a Volga középső vidékének, hozzávéve a délibb, erdős részt is, a nép maga pedig a permiek csoportjához tartozó votjákoknak és zürjéneknek, akiknek arca és zöme ma is olyanforma színárnyalatot mutat, ami valószínűleg a szomszédos szauromatákkal való keveredés eredménye. A kereskedőhelyeikről elűzött görögöket barátságosan fogadták, akik a területükön megalapították Gelonisz városát, és akiket Hérodotosz gelonokként említ. A város tisztán fából épült, és területe korabeli feljegyzések szerint minden oldalon 30 stadiumnyira terült el. A városban templomokat emeltek a görög istenek tiszteletére, nyelvük félig szkíta, félig görög volt. [1]

A budinok permiekkel való azonosítása nem túl jól megalapozott, mindazonáltal a permieket az i. e. 6–4. században a Donyec és a Gyeszna között honos juhnovói kultúra népével lehetne azonosítani, amelyben bizonyos görög jelenlét is kimutatható. Az itt előkerült görög orsók túlmutatnak a szokványos kereskedelmi kapcsolatokon. A magyar és permi nyelvek bizonyos közös kölcsönszavai a finn–ugor szétválás utáni magyar–permi kapcsolatokról tanúskodhatnak. Az egyik ilyen a kenyér szó (votják kengir, kenyir 'dara, darakása, derce'), amelynek eredete a görög kenkhrosz 'köles' (általában többesszámban használatos alakban kenkhroi) szó lehet. [2]

Általában úgy tartják, hogy a Don folyó régi görög neve a Tanaisz. Ez a Hérodotosz utáni időkre valószínűleg igaz. Vékony Gábor feltevése szerint a helyzet összetettebb Hérodotosz esetén. Hérodotosz a szkíta Olbiából – ma Ocsakiv a Dnyeper–öböl bejáratánál – az Urál felé haladó karavánút leírásánál egy helyen elmondja, hogy kelet felé a Tanaiszon átkelve a szauromaták földje következik, egy olyan terület, amelyen sem gyümölcstermő, sem vad fa nem nő. Ezen a területen a Meotisztól északra 15 napi járóföldig laknak a szauromaták, azután pedig a budinok, majd az Oarosz folyón túl egy pusztaság után a tüsszageták. Egy másik helyen elmondja, hogy észak felől, a tüsszageták földjéről vagy irányából négy folyó folyik, a Lükosz, az Oarosz, a Tanaisz és a Szürgisz. Ezek alapján Vékony Gábor szerint a folyók a következőképpen azonosíthatók: 1. Donyec felső folyása az Oszkol torkolatáig, 2. az Oszkol és a Donyec az Ajdar torkolatáig, 3. az Ajdar és a Donyec a Donig 4. a Don. Hérodotosz szerint a budinok vidrákra és hódokra vadásztak. Amennyiben régészeti azonosítás lehetséges, akkor leginkább a szkíta kori Felső-Donyec (Harkov) és esetleg a Szula vidékére (Romni) vidékére lehet helyezni őket, ami a régészeti adatok szerint ekkoriban a hódvadászat egyik központja volt. [3]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pecz Budini
  2. Vékony Őstörténet 157. o.
  3. Vékony Őstörténet 162–163. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]