Benárd-barlang
| Benárd-barlang | |
 | |
| A Benárd-barlang bejárata 1937-ben | |
| Hossz | 15 m |
| Mélység | 1 m |
| Magasság | 4 m |
| Függőleges kiterjedés | 5 m |
| Tengerszint feletti magasság | 317 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Sáska |
| Földrajzi táj | Bakony |
| Típus | kifagyásos aprózódású |
| Barlangkataszteri szám | 4430-14 |
| Lelőhely-azonosító | 23943 |
| Elhelyezkedése | |
 Benárd-barlang
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 46° 58′ 46″, k. h. 17° 28′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 46″, k. h. 17° 28′ 45″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benárd-barlang témájú médiaállományokat. | |
A Benárd-barlang megkülönböztetetten védett barlang. A Bakonyban található. Régészeti leletek kerültek elő belőle. Turista útikalauzokban is szerepel.
Leírás
Bejárata piros barlang, azaz Ω jelzésű turistaúton közelíthető meg. Nyílása 9 m-rel a völgy talpa felett van, egy néhány m magas, 15 m széles sziklakibúvás alján. Felső triász fődolomitban keletkezett. Leél-Őssy Sándor leírása szerint tektonikus hasadék mentén a fődolomit aprózódása következtében alakult ki. Denevérek is megpihennek járataiban. Utcai ruhában járható, bejárásához világítóeszköz ajánlott.
1937-ben volt először Benárd-barlangnak nevezve a barlang irodalmában. A Benárd-barlang nevet Szecsődy Gy. József adta a barlangnak. Benárd Ágost neve volt az alapja az elnevezésének. Előfordul az irodalmában Benard-barlang (Kolláth 1993), Bernád-barlang (Eszterhás 1984), Bénárd-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Sobri Jóska barlangja (Bertalan 1938), Sobri Jóska-barlangja (Bertalan 1976), Sobri Jóska buvóhelye (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Zsiványlik (Darnay-Dornyay 1957) és Zsivány-lik (Eszterhás 1984) neveken is.
Kutatástörténet
A helyi lakosok egyik részének régi elmondása szerint Sobri Jóska búvóhelye, míg másik részük szerint az ősember lakóhelye volt. Benárd Ágost, a terület birtokosa hívta meg Szecsődy Gy. Józsefet, hogy vizsgálja át a barlangot. 1937 tavaszán Szecsődy Gy. József megvizsgálta, lefényképezte, klimatológiai méréseket és ásatást végzett benne, amelynek során egy karcos kőedénytöredéket és több más agyagedényt talált. A barlang belső részeinek nagyon kormos falai alapján feltételezte, hogy sokáig laktak benne. Az ásatás előtt csak hason csúszva lehetett bejáratán bejutni.
A Turisták Lapja 1938. évi évfolyamában az lett publikálva, hogy a Nyirád melletti Dabos-pusztánál lévő egyik karsztos dolomithegy oldalában, 317 m tengerszint feletti magasságban keletkezett a kis barlang. A főfolyosón kívül emeletes tornácból és két mellékágból áll. Történelemelőtti edénytöredékeket talált talajában a feltáró Szecsődy Gy. József. Néhány helyen hófehér kőrózsák díszítik a falakat. A publikáció egy irodalmi mű alapján lett írva. Az 1955-ben megjelent Bakony útikalauzban részletesen le van írva.
1959-ben hossza alig 6 m volt Leél-Őssy Sándor tanulmánya szerint. Az Agár-tetőnek és környékének egyetlen kis barlangja, amely Dabos-pusztától kb. 200 m-re ÉK-re fekszik. Emeletes és kőfülke jellegű barlangnak írta le, amelynek két szintje van egymás felett. A dolomit aprózódásos lepusztulása hozta létre tektonikus hasadék mentén. Ezért nem karsztos barlang. Az 1965. évi Karszt és Barlangban napvilágot látott tanulmány szerint Szőcön, Dabos-pusztán van. A Szecsődy Gy. József által talált leletek lehet hogy őskoriak.
A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bakonyban, Nyirádon lévő barlang Bénárd-barlang néven Sobri Jóska buvóhelye névváltozattal és a barlangot említő 2 publikáció megjelölésével. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bakony D-i részén, Szőcön, a Nyirád melletti Dobospusztától ÉK-re kb. 200 m-re található. Karsztos dolina oldalában, 317 m tengerszint feletti magasságban van bejárata. A 6 m hosszú mállásos kőfülke fődolomitban jött létre. A kézirat barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján lett írva.
Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Benárd-barlang néven Sobri Jóska barlangja és Zsiványlik névváltozatokkal, valamint térképen van feltüntetve helye. Az 1984-ben megjelent és Eszterhás István által írt Lista a Bakony barlangjairól című összeállítás szerint a Déli-Bakonyban, a 4430-as barlangkataszteri tájegységben, Sáskán lévő Bénárd-barlang további nevei Bernád-barlang, Zsivány-lik és Sobri Jóska buvóhelye. A karsztbarlang 6 m hosszú és ismeretlen mélységű.
1988-ban a Bakony Barlangkutató Egyesület tagjai vizsgálták át, valamint készítettek alaprajzi barlangtérképet és hosszmetszet barlangtérképet keresztmetszettel. A felmérés alapján 15 m hosszú. A kéziratuk szerint forrásbarlang. 1990-ben a Bauxit Barlangkutató Csoport tagjai készítettek alaprajzi barlangtérképet és hosszmetszet barlangtérképet keresztmetszetekkel, amelyeket 1993-ban a Plecotus Barlangkutató Csoport tagjai aktualizáltak és jelentettek meg beszámolójukban. A barlangot 8 m hosszúnak írták le.
Hazslinszky Tamás 1999-es kéziratában téves az a megállapítás, hogy Darnay-Dornyay Béla 1957-es útikalauzában csak az egyik névváltozatát említette. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Bakony hegységben elhelyezkedő, 4430/14 nyilvántartási számú Benárd-barlang. 2008-ban geoládát helyeztek el benne.
2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4430-14 kataszteri számú Benárd-barlang. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Veszprém megyében lévő Sáskán elhelyezkedő, 23943 lelőhely-azonosítójú és 4430-14 barlangkataszteri számú Benárd-barlang a feltételezett barlangi régészeti lelőhelyek közé van sorolva, azaz az olyan lelőhelyek közé, ahonnan leletek nem kerültek elő, vagy a leletek korhatározása nem történt meg.
Irodalom
- Bertalan Károly: A Bakony-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1938. március. (50. évf. 3. sz.) 153. old. (A különlenyomata javított és bővített.)
- Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 176. old.
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
- Dornyay Béla: Bakony útikalauz. Budapest, Sport, 1955. (1. kiad.) 17. old.
- Dornyay Béla (Darnay-Dornyay Béla): Bakony útikalauz. Budapest, Sport Kiadó, 1957. (Második, bővített kiadás.) 15. old.
- Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 24. old.
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1433. old.
- Hazslinszky Tamás: Barlangi mondák, regék és hiedelmek. Kézirat, 1999. 23–24. old.
- Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 373. oldal
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 279., 305. old.
- Leél-Őssy Sándor: Jelentés az 1959. évi karszt- és barlangkutatásaimról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1959. december. 29. old.
- Németh Péter: A bakonyi barlangkutatások régészeti eredményei. Karszt és Barlang, 1965. 1. félév. 7. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 737. old.
- Szecsődy Gy. József: A bakonyi Benárd-barlang. Barlangvilág, 1937. (7. köt.) 1–2. füz. 21–22. old.
- Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 40. old.
