Ugrás a tartalomhoz

Baróti Dezső

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baróti Dezső
Baróti Dezső portréja
Baróti Dezső portréja
Született1911. október 2.
Torda
Elhunyt1994. szeptember 5. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
SzüleiKratofil Dezső
Foglalkozásairodalomtörténész
SírhelyeFarkasréti temető (60/21-87)
A Wikimédia Commons tartalmaz Baróti Dezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Baróti Dezső (eredetileg Kratofil, Kratochfill) (Torda, 1911. október 2. – Budapest, 1994. szeptember 5.) magyar irodalomtörténész. Atyja Kratofil Dezső pedagógus, öccse Baróti Lajos labdarúgó, edző, szövetségi kapitány.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc elítéltje.

Életpályája

[szerkesztés]

Baróti Lajos labdarúgó, edző testvére. A szegedi egyetemen magyar irodalomtörténet és francia szakon folytatott tanulmányokat, Radnóti Miklós évfolyamtársa volt. Részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató munkájában. Sík Sándor, Zolnai Béla és Várkonyi Hildebrand Dezső tanítványa volt. 1939-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. Szegeden volt egyetemi asszisztens 1935 és 1941 között, s munkatársa volt a Magyarságtudomány című folyóiratnál.

1943-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1947–1948-ban a kultuszminisztériumban dolgozott. Ezután a Szegedi Tudományegyetemen 1948 és 1957 között a magyar irodalomtörténet tanszékvezető egyetemi tanára, közben egy szemeszteren át (1949/50 első félév) a Pedagógiai Lélektani intézet mb. vezetője[2] 1952–55-ben a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztét is betöltötte, 1955–57 között ő volt a szegedi egyetem rektora.[3] Az 1956-os forradalom és szabadságharcban betöltött szerepe[4] kapcsán menesztették a szegedi egyetem rektori székéből 1957. április 1-jén, 1957. április 26-án letartóztatták és október 1-jén első fokon 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték.[5] Börtönből való szabadulása után nehezen tudott elhelyezkedni, végül 1977-ig Budapesten dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ez évben Móra Ferenc-díjban részesült.

1988-ban a Várkonyi Hildebrand Dezső emlékülésre meghívták Szegedre, s ő emlékbeszédet mondott régi professzoráról. Saját vallomása szerint Várkonyinak mint irodalomtörténész is sokat köszönhetett, az irodalmi művekben előadott érzelmi szempontokra Várkonyi előadásai kapcsán figyelt fel.[6] 1971-ben válogatott irodalmi tanulmányainak a következő címet adta: Irók, érzelmek, stílusok.[7] Az 1990-es években vendégprofesszorként tevékenykedett a párizsi Sorbonne-on.[8] A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb művei

[szerkesztés]
Urnafülkéje a Farkasréti temetőben

Önálló kötetek

[szerkesztés]
  • Baróti Dezső: Juhász Gyula. Tanulmány; Prometheus Nyomda, Szeged, 1933 (Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 7.)
  • Kratochfill Baróti Dezső: Dugonics András és a barokk regény; Magyar Irodalomtörténeti Intézet, Szeged, 1934 (Értekezések a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből, 13.)[9]
  • Dezső Baróti: Goût prudhommesque dans la littérature française – Biedermeier ízlés a francia irodalomban; s.n., Kolozsvár, 1942 (Études françaises / Ferenc József Egyetem Francia Philológiai Intézet, 21.)[10]
  • A felvilágosodás magyar irodalma (1954)
  • Baróti Dezső: Írók, érzelmek, stílusok 1971
  • Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Radnóti Miklós, 1909-1935; Buday György fametszeteivel és rajzaival; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • Baróti Dezső–Szántó Tibor: Költők barátja. Tevan Andor emléke; Magyar Helikon, Bp., 1979 (Magyar tipográfia)
  • Árnyékban éles fény. Irodalmi tanulmányok; Gondolat, Bp., 1980
  • Baróti Dezső: Sík Sándor; Akadémiai, Bp., 1988 (A múlt magyar tudósai)

Szerkesztések, közreműködések

[szerkesztés]
  • Téténynek ékessége melyet versekbe foglalt Dugonics András s most az eredeti kézirat szerint nyomtatásban kibocsájt Baróti Dezső; Dugonics Társaság, Szeged, 1941
  • Érzelem és okosság. A magyar próza a felvilágosodás korában;[11]
  • Magyar írók Katona Józsefig; összeáll. Baróti Dezső és Gerézdi Rabán; Cserépfalvi, Bp., 1945 (Magyar Pedagógusok Szakszervezete magyar irodalmi tankönyvei, 7.)
  • Fazekas Mihály: Lúdas Matyi. Komikus elbeszélés; előszó Baróti Dezső; Irodalmi és Művészeti Intézet, Bp., 1948
  • Péter László: Mészöly Gedeon munkássága. Bibliográfia; bev. Baróti Dezső; Szegedi Nyomda, Szeged, 1955 (A Szegedi Egyetemi Könyvtár kiadványai, 38.)
  • Radnóti Miklós, 1909-1944;[12] szerk. Baróti Dezső, bev. Ortutay Gyula; Magyar Helikon, Bp., 1959 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai, IV.)
  • Illyés Gyula. Tanulmányok a költőről; szerk. Illés László, közrem. Baróti Dezső; NPI, Bp., 1972
  • Illyés Gyula: Obed v kaštieli [Ebéd a kastélyban]; ford. Elena Androvičová, bev. Baróti Dezső, ill. Pavol Blažo; Smena, Bratislava (Pozsony), 1973
  • Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók; bemutatja Baróti Dezső; Magyar Helikon, Bp., 1977 (Kézirattár)
  • Radnótitól, Radnótiról; összeáll. Z. Szabó László, előszó Baróti Dezső; Tankönyvkiadó, Bp., 1985
  • A rokokó; vál., bev. Baróti Dezső; Gondolat, Bp., 1986
  • Hulesch Ernő: Stációk. Dokumentumriport Radnóti Miklósról; előszó Baróti Dezső; Megyei Lapkiadó Vállalat, Győr, 1989 (Műhely-könyvek)
  • Középiskolai irodalmi tankönyvek

Fordítások

[szerkesztés]
  • Henri Agel: Vittorio de Sica; ford. Baróti Dezső; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1960 (Filmművészeti könyvtár, 2.)
  • Firmin Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből; ford., bev. Baróti Dezső; Színháztudományi Intézet, 1960 (Korszerű színház, 11.)
  • André Bazin: Válogatott filmesztétikai tanulmányok; vál., ford. Baróti Dezső; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1961 (Filmművészeti könyvtár)
  • Szürrealizmus a filmművészetben; szerk. Karcsai Kulcsár István, bev. Gyertyán Ervin, ford. Baróti Dezső; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1972 (Filmművészeti könyvtár, 44.)
  • André Bazin: Tanulmányok a filmművészetről; vál., szerk. Zalán Vince, ford. Baróti Dezső többekkel; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1977 (Filmművészeti könyvtár)

1956-os szerepe

[szerkesztés]

Baróti Dezső 1956 őszén a Szegedi Tudományegyetem rektora volt. Ennek következtében már a MEFESZ alakuló ülésétől kezdve (1956. október 16.) az események központjában találta magát. Részt vett a megalakuló József Attila-kör munkájában is. Mindig a diákság követelései mellett nyilatkozott, kiállt hallgatói mellett. Az október 25-i diáktüntetés idején, amikor a diákok közül többen megsérültek, illetve a vízágyúzás miatt csuromvizesek lettek, hivatali autójával menekítette a nőket.[13] Aláírásával támogatta az egyetemi professzorok példátlan felhívását, amelyben a világ egyetemeinek segítségét kérték az orosz intervenció idején.[14]

1957. április 27-én fogták el. A perirat szerint bűnös, „a népi demokratikus államrend ellen folytatólagosan elkövetett gyűlöletre való izgatás bűntettében”. A „bűntett” legfontosabb elemei a következők voltak: részvétel a diákok gyűlésein és tüntetésein, ígéret az orosz nyelv fakultatívvá tételére, a marxizmus-leninizmus tantárgy óraszámának csökkentésére, a Sztálin-szobor eltávolítására, a Sztálin körút (később Lenin, ma Tisza Lajos körút) átnevezésére. A MEFESZ anyagi és erkölcsi támogatása is a vádpontok közé került. A perirat elismerte, hogy a tüntetőket (a tüntetéseken általában az első sorban haladt) igyekezett a szélsőséges lépésektől és megnyilvánulásoktól visszatartani. November 1. után azonban az egyetemi tisztogatások egyik propagátora volt, ő utasította Nyíri Antal bölcsészkari dékánt Mérei Gyula, Karácsonyi Béla és Székely Lajos felfüggesztésére. Ugyanezen a napon a marxista tanszékek működését is ő függesztette fel.

Utolsó rektori tetteként 1957. március 15-én beszédet mondott, amelyben a diákokat akarta a csüggedéstől óvni.[15] Ez a beszéd is a vádirat része lett végül; nyolc hónapi előzetes letartóztatás után 2,5 évre ítélték el, ezt egy évre leszállították, majd felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.[16] A tanári pályára nem térhetett vissza.

Díjak, címek

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. ↑ Lásd Szegedi egyetemi almanach : 1921–1970. Szeged, Hungaria, 1971. 248. o. (Mester János távozása és Tettamanti Béla érkezése közti interregnumot hidalta át Baróti megbízása.)
  3. ↑ Egyetemi rektori kinevezések. In: Délmagyarország, 1955. augusztus 26., 1. o.
  4. ↑ Lásd Szegedi Megyei Bíróság Büntetőperes iratai. dr. Baróti Dezső büntetőpere. B.942/1957. 50 p.
  5. ↑ MFESZ, Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, 1956. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
  6. ↑ „Az írói személyiségnek felértékelődése az irodalomtudományban Barótinál a pszichológiai szempontok bevezetését követte; és ez a pszichologizáló megközelítés kor és egyediség találkozásának feszültségeit igyekezett mérni.” Lásd Fried István: Regionalitás és közép-európaiság : A fiatal Baróti Dezső irodalomszemléletéhez. Előadás anyaga, amely 1996. október 22-én hangzott el a szegedi egyetemen a Baróti Dezső emlékére rendezett tudományos ülésszakon. Tiszatáj, 1997. március. Interneten: [1] Archiválva 2008. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. ↑ Baróti Dezső: Várkonyi, a professzor. In Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet, szerk. Zakar András. Szeged, JATE kiadó, 1988. 179-186. p.
  8. ↑ A 80 éves Baróti Dezső köszöntése / Czigány Lóránt. In: Acta historiae litterarum hungaricarum 27. (1991) 9–10. o.
  9. ↑ Szeged : Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. 70 p.
  10. ↑ Kolozsvár; 160 p.
  11. ↑ Budapest; bev., sajtó alá rend. Baróti Dezső; Ardói, Bp., 1943
  12. ↑ Budapest; 151 p.
  13. ↑ Czigány Lóránt: Ahol állok, ahol megyek: magyarországi tanulóéveim. Bp. Kortárs Kiadó, 1998. 391. p.
  14. ↑ A teljes levél megjelent: Szeged Népe, 1956. november 4. További információk: itt.
  15. ↑ Bűnhődés bűntelenül. Szerk. Fejér Dénes, Micheller Magdolna. Bp. Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, 1996. 505–519. o.
  16. ↑ Újszászi Ilona: „Rehabilitált tudósok” In: A szabadság pillangója. 1956 Szegeden, az egyetemen. Szeged: Belvedere. 2006. 61-68., 67. o.

Források

[szerkesztés]
  • Szegedi egyetemi almanach. 1921-1995. I. köt. Szeged : Hungaria, 1996. Baróti Dezső lásd 90. o. ISBN 9634820379
  • Kiss Tamás: Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége 1956 – Szeged. Szeged: Belvedere. 2002

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Baróti_Dezső&oldid=26757693”