Balogh Elemér (közgazdász, 1871–1938)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dj (vitalap | szerkesztései) 2019. augusztus 26., 15:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (születési hely pontosítás)
Balogh Elemér
Született1871. október 22.[1]
Pest
Elhunyt1938. augusztus 10. (66 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
SzüleiBalogh Tihamér
Foglalkozása
Tisztségea magyar felsőház tagja (1927 – 1938. augusztus 10.)
SírhelyeFarkasréti temető (Hv15-16-16)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Elemér témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Almási Balogh Elemér (Pest, 1871. október 22.Budapest, 1938. augusztus 10.) közgazdász, közgazdasági író, üzletember, felsőházi politikus.

Élete

Az almási Balogh család sarja. Apja, almási dr. Balogh Tihamér orvos és író, anyja, Hajnik Paula volt. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult. A Magyar Országos Központi Takarékpénztár hivatalnoka, ezzel párhuzamosan az osztrák Allgemeine Depositenbank egyik munkatársa Bécsben 1893 és 1894 között, majd Berlinben az Erlanger-bankcsoport egyik intézetének dolgozott 1894-től két éven át. Ezután újabb egy évig a párizsi Société Générale pour l'Industrie en Russie munkatársa volt. 1898-tól részt vett a magyar szövetkezeti mozgalom fellendítésében a Magyar Gazdaszövetség és személyesen Károlyi Sándor felkérésére. A Hangya Fogyasztási Szövetkezeti Központban dolgozott, előbb 1898 és 1900 között annak titkáraként, 1900-tól 34 éven keresztül ügyvezető igazgatóként, végül 1934 és 1938 között elnökeként. 1906-ban ő szervezte meg a Háztartási Fogyasztási Szövetkezetet, melyben elnökölt is, 1916-tól pedig a Hangya Ipar Rt. alapító elnöke. Az első világháborút követően létrehozta a Futura, a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságot, ennek szintén alelnöke volt. 1920-ban az ő kezdeményezésére szervezték meg a József Műegyetem Közgazdaságtudományi Karát, ahol 1925-ben tiszteletbeli doktorrá avatták. 1927-ben a Horthy Miklós kormányzó a Felsőház élethossiglan tagjává nevezte ki, mely tisztét haláláig be is töltötte.

Művei

Források

  • Révai új lexikona (II. kötet, BAK–BIA)