Balassa Imre (író)
| Balassa Imre | |
| Született | Schweiger Imre 1886. november 25. Szeged |
| Elhunyt | 1974. február 4. (87 évesen)[1] Nógrád |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Balassa Péter |
| Szülei | Schweiger Gáspár Schweizer Eleonóra |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1907) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (25-6-39)[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balassa Imre, született Schweiger Imre (Szeged, 1886. november 25.[3] – Nógrád, 1974. február 4.) író, újságíró, dramaturg, zenekritikus.
Életútja
Szegeden született Schweiger Gáspár rézműves és Schweizer Eleonóra gyermekeként izraelita családban. 1907-ben diplomázott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, ahol rendezői és színészi oklevelet szerzett. Mint színésznövendék, az Akadémia nyilvános vizsgaelőadásainak több alkalommal volt a rendezője. Az Akadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz került mint segédrendező és titkár. Rendezői ambícióit nem elégítették ki, mint színészt is mellőzték, ezért a Nemzeti Színháztól és a színészeitől megvált. Az első világháború alatt a mozgósítás első percétől kezdve a háború végéig hadiszolgálatot teljesített. Harminckét hónapig harctéri szolgálatban volt és egész sereg hadi kitüntetést szerzett. 1912 őszétől, amikor a Nemzeti Színháztól megvált, irodalommal és hírlapírással foglalkozott. Belső munkatársa volt a Pesti Naplónak, Az Újságnak, a Nemzeti Újságnak, hosszú ideig egyik szerkesztője a Pesti Hírlapnak. Hetilapoknak, revüknek is munkatársa volt. 1920. május 9-én Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Dömjén Gyula és Weisz Janka lányával, Teréziával (1895–1972).[4][5] 1925-ben elváltak, majd 1928-ban ismét összeházasodtak.[6]
Ő alapította 1923-ban az első magyar művészeti napilapot, az Esti Életet, majd az Uj Nemzedék belső munkatársa volt. Irodalmi és művészeti problémákkal foglalkozott. Mint kritikus, bírálataiban bőven, részletesen elemző módon foglalkozik a színész munkájával és a rendező produkciójával. Kritikai pályája 1912-ben kezdődött. Az első világháború előtti években az Élet c. szépirodalmi hetilapnak kritikusa és szerkesztőbizottsági tagja, színházi kritikusa a Kulturának. Kárpáti Auréllal és Halasi Andorral együtt írták a Kritika c. folyóiratot, amely kizárólag bírálattal foglalkozott, állandó munkatársa volt Bárdos Artúr színházi hetilapjának, a Színjátéknak és a Magyar Kultúrának, helyettes szerkesztője a Hadügyi Szemlének, majd a Külügy-Hadügynek.
Az első világháború után Az Újság színházi kritikusa, majd a Nemzeti Újságban írta kritikáit a Nemzeti Színház premierjeiről és ugyanannak a lapnak színházi rovatvezetője volt. Az 1920-as években hétről-hétre írt erősen harcias szellemű színházi bírálatokat és polémikus színházi cikkeket a Képes Krónikába. Első könyve még színészkorában jelent meg, a címe: Színpadi problémák (Budapest, 1912). 1939-ig publikált az Új Nemzedékben, majd 1946 és 1948 között A Reggel c. hetilap munkatársa volt. 1949 és 1967 között mint az Operaház sajtófőnöke és dramaturgja dolgozott, s 1952-től 1972-ig már idősen és betegen hangversenyeket ismertetett és mikrobarázdás hanglemez-bemutatókat tartott.
A második világháború után az egyik legnagyobb hatású zenei kommentátornak számított. Főtitkára volt a Magyar Írók Egyesületének, alelnöke a Lafontaine-társaságnak, valamint alelnöke és vezetőségi tagja a Pen Club kritikus-szekciójának. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Fontosabb művei
- Színpadi problémák (Bp., 1912)
- A magyar királytragédia. IV. Károly; Világirodalom, Bp., 1925
- Nagy Idők (regény, Bp., 1926)
- Krisztus (regény, Bp., 1928)
- Kossuth. Egy nagy élet regénye (Bp., 1928)
- Mozart csodálatos élete (regény, Bp., 1933)
- Szacsvay Imre: Életem és emlékeim (sajtó alá rendezte és a bevezető életrajzot írta, Bp., 1940)
- Molière (regény, Bp., 1938)
- Földy János naplótöredékei Világostól Josephstadtig (kiad., Bp., 1939)
- Déryné. Egy régi színésznő élete; Singer-Wolfner, Bp., 1940
- Itt élned, halnod kell. Vörösmarty Mihály életének regénye; Singer-Wolfner, Bp., 1941 (Magyar regények XI.)
- Operák könyve (Gál György Sándorral, Bp., 1951)
- Operakalauz (Bp., 1956)
- Mozart regénye (Bp., 1964)
- Sándor Erzsi (Nagy Magyar Előadóművészek, Bp., 1968)
- Offenbach regénye (Bp., 1968)
- Nyolc évtized vándorútján (életrajz, posztumusz, Bp., 1976)
Jegyzetek
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf
- ↑ Születési bejegyzése a szegedi izraelita hitközség születési akv. 139/1886. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 654/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
- ↑ Dömjén Terézia halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 103/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 758/1928. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
Források
- Balassa Imre - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Balassa Imre (Schweiger Imre) Nemzeti Örökség Intézete
