Halasi Andor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halasi Andor
A kritikus (Halasi Andor portré) (Tihanyi Lajos műve)
A kritikus (Halasi Andor portré) (Tihanyi Lajos műve)
Született1883. március 25.[1]
Nyíregyháza
Elhunyt1969. március 18. (85 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKalmár Róza
(h. 1917–1924)
Gárdos Margit
(h. 1928-1969)[3]
GyermekeiHalasi Mária
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1906)
SírhelyeFarkasréti temető (34/2-1-170)[4][5]
SablonWikidataSegítség

Halasi Andor Ernő (Nyíregyháza, 1883. március 25.Budapest, Ferencváros, 1969. március 18.)[6] kritikus, műfordító, jogász, Halasi Mária (1931–1978) édesapja.

Életpályája[szerkesztés]

Halasi (Fisch) Adolf kereskedő és Edelstein Ferdina fia.[3][7][8] 1906-ban a Budapesti Tudományegyetemen doktorált jogtudományból. Fiatalkorában is elismerték már, mint színikritikust. 1910-ben Kárpáti Auréllal közösen indította útjára és szerkesztette Kritika című folyóiratot, később pedig az Irodalmi Életet. Bírálatai és irodalomtörténeti írásai realista igényűek voltak, ezeket a Jövendő, A Hét, és a Budapesti Napló című lapok közölték. Dolgozott a Népszavánál, és a Tettnél. Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula és Kassák Lajos is elismerően nyilatkoztak Halasi munkásságáról. A Nyugat című laptól távol maradt. A Tanácsköztársaság idején kivette részét az irodalomszervezésből. A Vígszínház műsorra tűzte Az utolsó álom című verses egyfelvonásos darabját. Később már nem kapott helyet a fővárosi irodalmi életben, így vidéki lapoknál dolgozott. 1930-tól Budapesten volt járásbíró. Dolgozott műfordítóként is, elsősorban angol szerzők művei ültette át magyarra (William Makepeace Thackeray, Oscar Wilde, Charles Dickens). 1945 és 1947 között ítélőtáblai bíró volt, majd 1950-ben történt nyugdíjazásáig legfelsőbb bírósági tanácselnökként tevékenykedett. Ezt követően újból visszatért az irodalomkritikusi pályára. 1959-ben szerkesztője volt és értékelő tanulmányt is írt bevezető gyanánt a Tanácsköztársaság 40 éves évfordulójára készült visszaemlékezések antológiájához, amely Pirkadása a magyar égnek cím alatt jelent meg (Budapest, 1959). Halálát tüdőverőér-elzáródás okozta.

Családja[szerkesztés]

Kétszer kötött házasságot. Első felesége Kalmár Róza Julianna volt, akit 1917. szeptember 2-án vett nőül Budapesten.[9] 1924-ben elváltak. 1928. augusztus 5-én ismét megnősült. Második felesége Gárdos Margit volt, Gárdos Zsigmond és Rozenthál Irma lánya.[10]

Művei[szerkesztés]

  • Japánország (tanulmányok, Budapest, 1905)
  • Élő irodalom (Írói arcképek, vázlatok, kritikák, 1905–19; Budapest, 1920)
  • Irodalom és kritika (válogatott kritikai írások, 1910–19; Hegedűs Géza előszavával, Budapest, 1955)
  • A jövő felé (Válogatott kritikai írások, 1905–1963; Budapest, 1964)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]