Balassa Imre (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balassa Imre
Született 1886. november 25.
Szeged
Elhunyt 1974. február 4. (87 évesen)
Nógrád
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhely Farkasréti temető (25-6-39)[1]

Balassa Imre, Schweiger (Szeged, 1886. november 25.Nógrád, 1974. február 4.) író, újságíró, dramaturg, zenekritikus.

Életútja[szerkesztés]

1907-ben diplomázott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, ahol rendezői és színészi oklevelet szerzett. Mint színésznövendék, az Akadémia nyilvános vizsgaelőadásainak több alkalommal volt a rendezője. Az Akadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz került mint segédrendező és titkár. Rendezői ambícióit nem elégítették ki, mint színészt is mellőzték, ezért a Nemzeti Színháztól és a színészeitől megvált. Az első világháború alatt a mozgósítás első percétől kezdve a háború végéig hadiszolgálatot teljesített. Harminckét hónapig harctéri szolgálatban volt és egész sereg hadi kitüntetést szerzett. 1912 őszétől, amikor a Nemzeti Színháztól megvált, irodalommal és hírlapírással foglalkozott. Belső munkatársa volt a Pesti Naplónak, Az Újságnak, a Nemzeti Újságnak, hosszú ideig egyik szerkesztője a Pesti Hírlapnak. Hetilapoknak, revüknek is munkatársa volt.

Ő alapította 1923-ban az első magyar művészeti napilapot, az Esti Életet, majd az Uj Nemzedék belső munkatársa volt. Irodalmi és művészeti problémákkal foglalkozott. Mint kritikus, bírálataiban bőven, részletesen elemző módon foglalkozik a színész munkájával és a rendező produkciójával. Kritikai pályája 1912-ben kezdődött. Az első világháború előtti években az Élet c. szépirodalmi hetilapnak kritikusa és szerkesztőbizottsági tagja, színházi kritikusa a Kulturának. Kárpáti Auréllal és Halasi Andorral együtt írták a Kritika c. folyóiratot, amely kizárólag bírálattal foglalkozott, állandó munkatársa volt Bárdos Artúr színházi hetilapjának, a Színjátéknak és a Magyar Kultúrának, helyettes szerkesztője a Hadügyi Szemlének, majd a Külügy-Hadügynek.

Az első világháború után Az Újság színházi kritikusa, majd a Nemzeti Újságban írta kritikáit a Nemzeti Színház premierjeiről és ugyanannak a lapnak színházi rovatvezetője volt. Az 1920-as években hétről-hétre írt erősen harcias szellemű színházi bírálatokat és polémikus színházi cikkeket a Képes Krónikába. Első könyve még színészkorában jelent meg, a címe: Színpadi problémák (Budapest, 1912). 1939-ig publikált az Új Nemzedékben, majd 1946 és 1948 között A Reggel c. hetilap munkatársa volt. 1949 és 1967 között mint az Operaház sajtófőnöke és dramaturgja dolgozott, s 1952-től 1972-ig már idősen és betegen hangversenyeket ismertetett és mikrobarázdás hanglemez-bemutatókat tartott.

A második világháború után az egyik legnagyobb hatású zenei kommentátornak számított. Főtitkára volt a Magyar Írók Egyesületének, alelnöke a Lafontaine-társaságnak, valamint alelnöke és vezetőségi tagja a Pen Club kritikus-szekciójának. A Farkasréti temetőben nyugszik.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Színpadi problémák (Bp., 1912)
  • A magyar királytragédia. IV. Károly; Világirodalom, Bp., 1925
  • Nagy Idők (regény, Bp., 1926)
  • Krisztus (regény, Bp., 1928)
  • Kossuth. Egy nagy élet regénye (Bp., 1928)
  • Mozart csodálatos élete (regény, Bp., 1933)
  • Szacsvay Imre: Életem és emlékeim (sajtó alá rendezte és a bevezető életrajzot írta, Bp., 1940)
  • Molière (regény, Bp., 1938)
  • Földy János naplótöredékei Világostól Josephstadtig (kiad., Bp., 1939)
  • Déryné. Egy régi színésznő élete; Singer-Wolfner, Bp., 1940
  • Itt élned, halnod kell. Vörösmarty Mihály életének regénye; Singer-Wolfner, Bp., 1941 (Magyar regények XI.)
  • Operák könyve (Gál György Sándorral, Bp., 1951)
  • Operakalauz (Bp., 1956)
  • Mozart regénye (Bp., 1964)
  • Sándor Erzsi (Nagy Magyar Előadóművészek, Bp., 1968)
  • Offenbach regénye (Bp., 1968)
  • Nyolc évtized vándorútján (életrajz, posztumusz, Bp., 1976)

Források[szerkesztés]

  1. http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf