Bagossy Bertalan
| Bagossy Bertalan | |
_%C3%ADr%C3%B3.jpg) | |
| Muhi Sándor grafikus rajza | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Bagossy Bertalan |
| Született | 1869. február 26. Szatmárnémeti |
| Nemzetiség | magyar |
| Elhunyt | 1950. március 12. (81 évesen) Szatmárnémeti |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bagossy Bertalan témájú médiaállományokat. | |
Bagossy Bertalan (Szatmárnémeti, 1869. február 26. – Szatmárnémeti, 1950. március 12.) erdélyi magyar plébános, helytörténész.
Élete[szerkesztés]
Szatmárnémeti városában érettségizett, itt elvégezte a teológiát is.[1] 1891-ben pappá szentelték.[1] Fehérgyarmaton, valamint Szatmárnémetiben káplánként is munkálkodott.[1] 1895-ben tanítóképzői tanár lett, majd 1901-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett.[1] A szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnázium tanára, majd 1914-ig igazgatója volt.[1] 1919-ben Krasznaterebes káplánja volt.[1] A Kölcsey Kör irodalmi szakosztályában elnöknek választották.[1] 1926 és 1942 között Túrterebesen plébánosként működött.[1]
Így ír a település templomának elvételéről: „A báró a reformátusok közül fűnek fának pénzt ajánlott fel a templom eladása ára fejében, előbb 10, majd 20, végül 60 forintot is. Mivel senki sem állt kötélnek, német dragonyosokat hozatott a faluba, több jobbágyot megveretett, másokat tömlöcbe záratott. Átüzent a prédikátorhoz is, hogy adja át a templom kulcsát. Az azt felelte, hogy nem teheti, míg neki a Felséges Konzílium írásban meg nem parancsolja. Ekkor a Báró maga elé rendelte a papot és életveszélyesen megfenyegetve egyszerűen kiűzte a faluból. A pappal együtt szerteszét futott az egész falu. A báró pedig saját kezűleg fejszével betörte a templom ajtaját, azután pedig reteszt és lakatot téve rá, ismét bezárta azt. Történt pedig mindez az Úrnak 1744. Esztendeje második napján.”[2]
Munkássága[szerkesztés]
Megírta Szatmár vármegye és a város történetét a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai c. monográfia-sorozat számára (1908–10); latin tankönyveket szerkesztett az I. világháború előtt; A jozefinizmus hatása és az erdélyi egyházmegyék küzdelme ezek ellenében c. tanulmánya Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene (Dicsőszentmárton, 1925) c. gyűjteményes kötetben jelent meg.[3]
Művei (válogatás)[szerkesztés]
- Palesztina hajdan és ma., Szatmár, 1894
- Feladatunk a polgári házassággal szemben., Szatmár, 1896
- Boldog családi élet. Békésgyula, 1897
- Hám János beszédei. 3. köt. S.a.r. H.é.n.
- Klobusitzky Péter beszédei. S.a.r. Szatmár, 1905
- Parva gramatica latina. Szatmár, 1911
- Parva gramatica bilingvis. Szatmár, 1913
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
.svg){kind=small}
