Béra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Béra
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nemzetség: Törpeantilopok (Neotragini)
Nem: Dorcatragus
(Noack, 1894)
Faj: D. megalotis
Tudományos név
Dorcatragus megalotis
(Menges, 1894)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Béra témájú rendszertani információt.

A béra (Dorcatragus megalotis) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába és a törpeantilopok (Neotragini) nemzetségébe tartozó Dorcatragus nem egyetlen faja. Elnevezése a szomáli nevéből (behra) ered.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északkelet-Afrika lakója, élőhelyéül köves, sziklás domboldalak, ritkábban meredek lejtők szolgálnak, ahol a kevert, akáciák dominálta, fás pusztai növényzet jellemző. Elsősorban Szomália északi részén, Szomáliföldön él a Nogaal-völgytől északra, de Dzsibuti déli részén és Etiópia e két országgal szomszédos északi határvidékén, a Marmar-hegységben is előfordul. Sem a szomáliai, sem az etiópiai állományról nem állnak rendelkezésre kurrens információk.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A béra, törpeantilop lévén, meglehetősen kis termetű állat: testhossza 80-86 centiméter, amihez rövid, 6-7,5 centiméteres, bozontos farok csatlakozik; marmagassága 50-60 centiméter, testtömege 9-11,5 kilogramm körül mozog. A faj végtagjai rendkívül hosszúak és vékonyak. Szarvai csak a bikáknak vannak, ezek hegyes tüskék, amelyek függőlegesen állnak a fültő közelében; hosszuk 7,5-10 centiméter körüli.

A bérák durva szőrzete vöröses szürke, hasoldaluk fehér, a két terület között pedig mindkét oldalon sötét sáv húzódik a könyökrésztől a hátsó lábig. A fej színezete sárgásvörös, a fekete szemhéjú szemek körül fehér gyűrűvel. A béra legjellegzetesebb testrésze rendkívüli méretű füle, ami tudományos névadásában is tükröződik (megalotis = nagy fülű): hossza tizenöt, szélessége 7,5 centiméteres, belső felületét pedig fehér szőr borítja.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A béra párokban vagy kisebb csapatokban él, amelyekbe egy hím és néhány nőstény tartozik. Délelőtt és estefelé aktív, a legforróbb órákat pihenéssel tölti. Táplálékául elsősorban cserjelevelek szolgálnak, de fűféléket is fogyaszt; a száraz környezethez alkalmazkodva nincs szüksége ivásra, vízigényét a táplálékául szolgáló növényekből nyeri. Rendkívül óvatos faj, nagy füleivel a legkisebb zajra is felfigyel. Vész esetén gyors, kecskére emlékeztető szökellésekkel a biztonságosabb, meredekebb sziklákra menekül.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hat hónapig tartó vemhességet követően egyetlen utód jön világra áprilisban, az esős időszakban.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban élőhelyének beszűkülése és degradációja fenyegeti a fakitermelés és a túllegeltetés folytán, emellett vadásszák is. Ezek következtében állománya csökkenőben van, becslések szerint már nem haladja meg a tízezres példányszámot, ezért a Természetvédelmi Világszövetség sebezhetőnek nyilvánítja. Élőhelyén nincsenek természetvédelmi területek. Fogságban csak egyetlen helyen él: a katari al-Vabra területén sikeresen szaporítják egy tenyészprogram keretében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]