Bánffy Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánffy Béla portréja a Vasárnapi Ujságban

Losonczi báró Bánffy Béla (Kolozsvár, 1831. október 23.Szentmihálytelek, 1888. november 20.) a képviselőház alelnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

11 éves korában a kolozsvári református kollégiumba került és ott tanult 1848-ig. Ekkor nemzetőr lett, később tiszteletbeli fogalmazó a közlekedési minisztériumban. A szabadságharc után hazament. Miután Mikó Imre gróf Erdély kormányzója lett, kormányszéki titkárrá nevezte ki. Anton von Schmerling alatt gróf Mikóval együtt leköszönt, és visszavonult vidéki birtokára. Az erdélyi ügyekről a bécsi Debatte-ba írt cikkeket, amiért zaklatásnak lett kitéve. Szilágyba költözött, és ittmaradt 1865-ig. Ekkor Szilágy megye főispánja lett. 1876-tól a képviselőház tagja volt, amely 1884-ben alelnökké választotta.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Írt a Vadász- és Versenylapba (1867), utolsó éveiben a Pesti Hírlap vezércikkírója volt.

Önálló munkája:

  • A közigazgatás reformjához négy czikk. Budapest, 1880. (Különnyomat az Ellenőr 1879. 334. 380. 431. és 442. sz.-ból.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánffy Béla témájú médiaállományokat.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. január 18. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  2. Miroslav Marek: Wesselényi 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. április 6. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]