Aurelianus Palmürában

	Aurelianus Palmürában
	Dramma per musica; opera;
Eredeti nyelv	olasz
Zene	Gioacchino Rossini
Szövegkönyv	Felice Romani
Felvonások száma	3 felvonás
Főbb bemutatók	1813. december 26. (Teatro alla Scala, Giovanni Battista Velluti, Lorenza Correa)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Aurelianus Palmürában témájú médiaállományokat.

Az Aurelianus Palmürában (olaszul Aureliano in Palmira) Gioachino Rossini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Felice Romani írta gaetano Sertor librettója alapján, melyet 1789-ben írt Pasquale Anfossi számára. Ősbemutatójára 1813. december 26-án került sor a milánói La Scala operaházban.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő	Hangfekvés
Aurelianus, római császár	tenor
Arsace, Perzsia hercege	férfi szoprán
Zenobia, Palmüra királynője	szoprán
Publia, Valerianus lánya	mezzoszoprán
Oraspe, generális	tenor
Licinius, tribün	basszus
Papok, palmürai szüzek, katonák.

Cselekmény[szerkesztés]

Helyszín: Palmüra

Idő: 274

Első felvonás[szerkesztés]

Zenobia királynő és szerelme Arsace, Ízisz templomában imádkoznak segítségért a közeledő római seregek ellen. Megérkezik a generális, aki tudatja velük, hogy Aurelianus serege Palmüra kapuihoz érkezett. Arsace felajánlja a perzsa hadsereg segítségét, ám egy drámai csata után, katonái vereséget szenvednek. A rómaiak győzelmüket ünneplik. Megérkezik a császár. Arsace büszkén vállalja szerelmét Zenobia iránt, akiért halálba menne. A városban Zenobia elrejti kincseit egy titkos szobában a palotája alatt és egy utolsó ellenállási kísérletre buzdítja katonáit. Fegyverszünetet kér Aurelianustól, valamint a palmürai foglyok szabadon engedését. Miután a császár elutasítja minden kérését, azt kéri, hogy még egyszer láthassa szerelmét. Aurelianus felajánlja Arsacénak a szabadságát, ha elhagyja szerelmét. Arsace visszautasítja, ezért halálra ítélik. A palmürai és római seregek az utolsó csatára készülnek.

Második felvonás[szerkesztés]

Palmüra a római kezén van. Aurelianus belép Zenobia palotájába és felajánlja szerelmét a királynőnek, aki visszautasítja minden közeledését. Oraspénak sikerül kiszabadítania Arsacét, akivel az Eufrátesz partján tanyázó pásztorok között lelnek menedékre. Csatlakoznak hozzájuk egykori katonáik is, akiktől megtudják, hogy Zenobiát a császár fogva tartja. Arsace támadásra hívja katonáit, Palmüra felszabadításáért. Időközben Aurelianus felajánlja Zenobiának, hogy uralkodjanak közösen, ám a királynő ezt is visszautasítja. Az éjszaka leple alatt Zenobia kioson a palotából és találkozik Arsacéval, de a római katonák rajtuk ütnek és mindkettejüket börtönbe vetik, Aurelianust azonban lenyűgözi kettejük odaadó szerelme. Publia, aki titkon szerelmes Arsacéba, szabadulásáért esedezik. A palota dísztermében a palmürai papok és katonák gyülekeznek. Elővezetik a láncravert Arsacét és Zenobiát is. Aurelianus, akit továbbra is meghat a pár odaadó szerelme, szabadon engedi őket és felajánlja nekik a palmürai trón, ha elfogadják Róma fennhatóságát. Zenobia és Arsace ezt elfogadják és megköszönik Aurelianusnak nagylelkűségét.