Aranyház felső ürege
| Aranyház felső ürege | |
| Hossz | 2,5 m |
| Mélység | 1 m |
| Magasság | 2,6 m |
| Függőleges kiterjedés | 3,6 m |
| Tengerszint feletti magasság | 185 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Tihany |
| Földrajzi táj | Balaton-felvidék |
| Típus | forrásbarlang |
| Barlangkataszteri szám | 4463-2 |
| Elhelyezkedése | |
 Aranyház felső ürege
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 46° 54′ 06″, k. h. 17° 52′ 54″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 06″, k. h. 17° 52′ 54″ | |
Az Aranyház felső ürege barlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található. Megkülönböztetetten védett barlang volt.
Leírás
A Tihanyi-félsziget legnagyobb és legismertebb forráskúpjában, az Aranyházban található. A Belső-tó D-i partjától a sárga + jelzésű turistaösvényen D felé haladva kb. 400 m megtétele után érhető el. A forráskúp legfelső része egy kb. 30 m hosszú, É-D irányú tarajt képez. A taraj D-i végében, 185 m tengerszint feletti magasságban található a barlang. A turistaösvény a bejáratig vezet.
A bejárat 1 m széles, de magasságát már nem lehet egyértelműen meghatározni, ugyanis a barlang kezdetét jelentő küszöb felett nincs beboltozódás. Egy beboltozódás nélküli sziklaszorosból áll a bejárat. A barlang beboltozódása csak a bejárattól 130 cm-rel beljebb válik teljessé. Maga a barlang egyetlen, kürtőszerű cella. Bejárattal szemközti fala felül töredezett és a bal felső sarkában 10×20 cm-es ablakkal nyílik a felszínre.
A barlang befoglaló kőzete üreges hidrokvarcit. Benne kitűnően láthatók a hidrotermális oldódás barázdái és üstjei. A ma ismert barlang alighanem a kioldott, egykori forráskürtő felső része, melynek ismeretlen nagyságú alsó részét évszázadok kőtörmeléke és szeméttörmeléke tölti ki.
1984-ben volt először Aranyház felső ürege néven említve a barlang irodalmában. Előfordul irodalmában 3/1-barlang (Eszterhás 1984), Aranyház gejzirkupjának ürege (Eszterhás 1984), Aranyház kráternyilása (Eszterhás 1984) és Aranyház sziklaürege (Eszterhás 1984) neveken is.
Kutatástörténet
A barlang régen ismert, nyitott bejáratú üreg. Első irodalmi említése Lóczy Lajostól származik, aki szerint az Aranyház üreges gejzírkúp. Pávai-Vajna Ferenc 1931-es tanulmányában le van írva a hidrotermális oldásnyomokat tartalmazó üreg. Cholnoky Jenő 1935-ös publikációjában meg van említve. Ő forráskráternek gondolta a barlangot. Hoffer András részletesebben leírta az egész Aranyházat és tarajának D-i részében lévő barlangot, amelyet alulról oldott kürtőnek gondolt.
Az 1984-ben kiadott Lista a Bakony barlangjairól című összeállításban Aranyház felső ürege a 4463-as barlangkataszteri területen, a Tihanyi-félszigeten, Tihanyban lévő barlang neve, amelynek további nevei Aranyház sziklaürege, Aranyház kráternyilása, Aranyház gejzirkupjának ürege és 3/1-barlang. Posztvulkánikus, 3×1 m-es és 4 m magas.
Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4463-as barlangkataszteri területen lévő, tihanyi Aranyház felső ürege gejziritben alakult ki, valamint 2,5 m hosszú és 3,6 m magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.
Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Balaton-felvidéken elhelyezkedő, 4463/2 nyilvántartási számú Aranyház felső ürege.
Irodalom
- Bertalan Károly: Magyarország nemkarsztos eredetű barlangjai. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1958. január–június. 14–15. old.
- Cholnoky Jenő: A tihanyi gejzírkúpok. A Földgömb, 1935. (6. évf.) 2. sz. 48., 49. old.
- Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 28. old.
- Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei, 18. (1987.) 17., 18., 19., 27–28., 53., 59., 64., 65., 68., 74. old.
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája. In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. 152. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. 48. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 737. old.
További irodalom
- Hoffer András: A Tihanyi félsziget vulkáni képződményei. Földtani Közlöny, 1943. (73. köt.) 375–429. old.
- Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, 1913. 1. köt. 1. rész. 320–340. old.
- Pávai-Vajna Ferenc: A forró oldatok és gőzök-gázok szerepe a barlangképződésnél. Hidrológiai Közlöny, 1930. (10. köt.) 115–122. old.
