Antonio Caldara

Antonio Caldara
Életrajzi adatok
Született	1670 vagy 1671 Velence
Származás	olasz
Elhunyt	1736. december 26. (64‑66 évesen) Bécs
Pályafutás
Műfajok	barokk zeneszerző
Hangszer	hegedű gordonka
Tevékenység	zeneszerző gordonkaművész énekes kapellmeister
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Caldara témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Antonio Caldara (Velence, 1670 vagy 1671 – Bécs, 1736. december 26.) olasz barokk zeneszerző, aki élete jelentős részét Bécsben töltötte. Munkássága hatással volt az önálló, német nyelvű opera kialakulására.

Élete

Caldara egy velencei hegedűs család gyermeke volt. Zenei pályafutását a Szent Márk-székesegyházban kezdte: már gyermekkorában a templomi kórus énekese volt. Kóristaként lehetősége volt számos hangszer alapfokú megszólaltatási módját megtanulni. Ekkoriban főleg vonósokon tanult játszani. Mestere Giovanni Legrenzi volt. Húszévesen debütált első operájával. A L’Argene című darabot a Teatro ai Saloni mutatta be Velencében. 1690-ben már mint független zenész kereste a kenyerét. Ebben az évben három operája is színpadra került, és közben hangszeres zenét is komponált, valamint kantáták is kikerültek a kezei alól. Operái mellett azonban főleg oratóriumaival aratott jelentős sikereket.

1699-ben Mantovába tette át a székhelyét, ahol a hercegi udvar zenemestere lett. 1707-ig tevékenykedett itt. Az akkoriban a városban uralkodó zavaros politikai viszonyoknak kell tulajdonítanunk, hogy ebből az időszakból mindössze egy operája maradt fent. 1707-ben Rómába utazott, ahol a következő évben az Il martirio di S. Caterina című oratóriummal mutatkozott be a közönségnek, mint zeneszerző. Ekkor már javában dúlt a spanyol örökösödési háború. A Habsburg csapatok előretörése miatt Caldara Barcelonába utazott, ahol felajánlotta szolgálatait Habsburg Károly hercegnek (a későbbi III. Károly magyar királynak). A zeneszerző Il piu bel nome című operája valószínűleg az első olasz opera volt, amely színpadra került Spanyolországban. A darabot a Károly esküvője alkalmából rendezett ünnepségek keretei között mutatták be. 1709-ben Caldara visszatért Rómába, ahol megszilárdította pozícióit. Valósággal elkezdte magából ontani a műveket és 1711-ben meg is nősült: feleségül vette Caterina Petrolli énekesnőt.

I. József halálhírét hallva még ugyanebben az évben Bécsbe utazott, hogy részt vegyen III. Károly (német-római császárként VI. Károly) beiktatási szertartásán. Feltehetőleg abban reménykedett, hogyha Károly császár lesz, akkor van esélye egy udvari poszt elnyerésére. Azonban csalódnia kellett: nem őt nevezték ki zenemesterré. Állást tehát nem sikerült szereznie, de oratóriumait nagy sikerrel mutathatta be Bécsben az elkövetkező évek során.

Dolga végeztével végül Salzburg érintésével visszautazott Rómába. 1712-ben 12 motettát írt Ottoboni bíboros megrendelésére. Ezekkel nagy sikert aratott. A Szent István, Magyarország első királya című oratórium az államalapító történetét zenésíti meg, melyre Antonio Caldara 1712-ben, Bécsben kapott felkérést. Megbízója, III. Károly magyar király - később német-római császár - XI. Kelemen pápának kívánt ezzel ajándékot adni, általa is segítve császárságának megerősítését. A magyar határokon kívül ritkán lehet találkozni ilyen elkötelezett és jó szándékú magyarság ábrázolással; Szent István alakján keresztül példaképként jelenik meg a história. 1715-ben meghalt Ziani, a bécsi udvar zenemestere. Helyettese, Johann Joseph Fux nyerte el a tisztséget, Caldara pedig kísérletet tett Fux korábbi pozíciójának megszerzésére. Kérelmét ezúttal elfogadták, így 1716-ban Caldara a bécsi udvar helyettes zenemestere lett. A zeneszerző felbuzdult a sikeren: nagy alkotási láz vett rajta erőt. A következő húsz évben 34 operát és 20 oratóriumot írt az Habsburg udvar számára. Emellett persze az egyházzenei igényeket is ki kellett elégítenie.

Fux betegeskedése folytán egyre inkább Caldara látta el annak bizonyos feladatait, sőt a szintén betegeskedő udvari zeneszerző, Antonio Conti helyett is többször kényszerült helytállni. 1729-ben még mindig csak helyettes zenemester volt, de már jóval többet keresett, mint Fux. A közvélemény pedig meg volt győződve róla, hogy a császár zenei igényeit csak is Caldara tudja kielégíteni. A zeneszerző közben a drezdai katolikus udvar számára is komponált és fogadta az onnan érkező tanítványokat. 1736-ban bekövetkezett haláláig aktívan tevékenykedett.

Munkássága

A maga korában Caldarát a legnagyobb komponisták között tartották számon, még maga Johann Sebastian Bach is buzgón tanulmányozta művészetét. Telemann fiatalkori egyházi és hangszeres zenéjét Caldara művei alapján írta. De Haydn, Mozart, Beethoven vagy Brahms is csodálta és gyűjtötte műveit. A 20. századi zenetörténészek közül egesek Alessandro Scarlatti és Georg Friedrich Händel mellé rangsorolják.

Kétségtelen, hogy Caldara zenéje rendkívül változatos. A komponista magabiztosan kezelte a homofón és a polifón zenei eszköztárat egyaránt. Műveit rendkívül alaposan szerkesztette meg, dallaminvenciója bőséges volt és felkészültsége is párját ritkította a maga korában. Merített a gregorián zenéből és felhasználta szinte a barokk összes jelentős formai eszköztárát. Bár írt hangszeres darabokat is, vokális művei mellett eltörpül hangszeres muzsikájának jelentősége.

Ma elsősorban miséit és oratóriumait adják elő. 10 ellenpontos, régi stílusú misét vetett papírra, kb. 70 úgynevezett koncentráló misét a modern vagy vegyes stílusban. Ezenkívül számos misetétel is fennmaradt a hagyatékában. Caldara kifejlesztette a "kantátamise" típusát: műveiben szólók (áriák, hangszeres kísérettel) és kórus részek váltakoznak. Az ellenpontos technikájú művek közül a legkiemelkedőbb a Missa artificiosissimae, amely bonyolult kánontechnikákat demonstrál.

Oratóriumai közül a Velence és Róma számára írtak a kései, díszes velencei stílust tükrözik. Ezek a darabok közel állnak az operához. A Bécsben írt művek jól tükrözik VI. Károly császár kidolgozott zene iránti vonzalmát: teltebb hangzásúak, hangsúlyozott ellenpont technikával. A Cristo Condannato című oratóriumában a szerző a kórus és áriatémák egész újszerű motivikai kapcsolatát hozta létre.

Források

• A Fidelio.hu régi zenei klubja
• Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig, 331., 333. o.

További információk

• Caldara: Szent István, Magyarország első királya - oratórium bemutató (magyar nyelven). fidelio.hu, 2011. május 11. [2011. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 27.)