Antal István (zongoraművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antal István
Életrajzi adatok
Született Budapest,
1909. január 27.
Elhunyt Budapest,
1978. szeptember 25. (69 évesen)
Pályafutás
Hangszer zongora
Tevékenység zeneművész, zenepedagógus

Antal István (Budapest, 1909. január 27.Budapest, 1978. szeptember 25.) zongoraművész, zenepedagógus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antal Márk fia és Antal János öccse. 1925-ben került a bécsi Zeneakadémiára, majd diplomája megszerzését követően Berlinbe ment, ahol Leonid Kreutzer tanítványaként elvégezte a művészképzőt. 1937-ben tért vissza Budapestre. Strasser Istvántól és Weiner Leótól tanult formaelemzést és zeneszerzést.

1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Első bemutatkozó szólóestjét 1937-ben a budapesti Vigadó nagytermében adta. Számos nemzetközi versenyen és turnén vett részt.

Repertoárján Bach, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és kortárs magyar zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét, Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár Rezső Hegedű-zongora szonátáját, Horusitzky Zoltán zongoraversenyét.

Zsüritagja volt több nemzetközi zenei versenynek. Alapító tagja volt a budapesti Liszt Társaságnak továbbá tagja a bécsi és varsói Chopin Társaságnak. Művészi játékát számos hanglemez őrzi.

Díjak és elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]