Antal István (zongoraművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antal István
Életrajzi adatok
Született 1909. január 27.
Budapest
Elhunyt 1978. szeptember 25. (69 évesen)
Budapest
Pályafutás
Hangszer zongora
Díjak Liszt Ferenc-díj
Tevékenység zeneművész, zenepedagógus

Antal István (Budapest, 1909. január 27.Budapest, 1978. szeptember 25.) zongoraművész, zenepedagógus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antal Márk fia és Antal János öccse. 1925-ben került a bécsi Zeneakadémiára, majd diplomája megszerzését követően Berlinbe ment, ahol Leonid Kreutzer tanítványaként elvégezte a művészképzőt. 1937-ben tért vissza Budapestre. Strasser Istvántól és Weiner Leótól tanult formaelemzést és zeneszerzést.

1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Első bemutatkozó szólóestjét 1937-ben a budapesti Vigadó nagytermében adta. Számos nemzetközi versenyen és turnén vett részt.

Repertoárján Bach, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és kortárs magyar zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét, Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár Rezső Hegedű-zongora szonátáját, Horusitzky Zoltán zongoraversenyét.

Zsüritagja volt több nemzetközi zenei versenynek. Alapító tagja volt a budapesti Liszt Társaságnak továbbá tagja a bécsi és varsói Chopin Társaságnak. Művészi játékát számos hanglemez őrzi.

Díjak és elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]