Ugrás a tartalomhoz

Altaji nyelvcsalád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen CommonsDelinker (vitalap | szerkesztései) 2021. március 6., 12:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (A(z) Altaic_family2.svg nevű fájlt JuTa törölte a Commonsból: „Source of derivative work not specified since 19 February 2021”)

A természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja. Elterjedési területe Belső-Ázsia, Észak-Ázsia és Kelet-Európa.

Besorolásuk (különösen a kis lélekszámú, visszamaradott vidékeken élő népek esetében) nem tudományos érvek, hanem politikai érdekek által meghatározott. Mindaddig, amíg a belső-ázsiai török nyelveket és nyelvjárásokat tudományos alapossággal nem hasonlítják össze, az érdeklődő nem lehet meggyőződve a következő (2005 októberében készült) struktúra kifogástalansága felől.[forrás?]

Egyes nyelvészek megkérdőjelezik, hogy az altaji nyelvcsalád valóban nyelvcsalád, mivel szerintük lehetséges, hogy három fő ága nem közös őstől származik.[1][2][3][4][5] Ezen nyelvészek szerint helyesebb lenne három független, azaz török, mongol és mandzsu-tunguz nyelvcsaládról beszélni. Más nyelvészek viszont az altajinál nagyobb csoportok közös eredetét is bizonyítottnak látják: így pl. az 1960-as évekig széles körben elfogadott kategória volt az urál-altaji nyelvcsalád, ma ezt felváltotta a még tágabb eurázsiai makrocsalád, valamint a nosztratikus makrocsalád.[6][7][8] A makrocsaládok elméletének helyességét a közelmúltban statisztikai módszerekkel is sikerült alátámasztani.[9][10]


A családhoz tartozó nyelvek

Kapcsolódó szócikkek

Források

Jegyzetek

  1. Johanna Nichols, Linguistic Diversity in Space and Time (1992, Chicago), pg. 4.
  2. R.M.W. Dixon, The Rise and Fall of Languages (1997, Cambridge), pg. 32.
  3. In: ROBBEETS, Martine Irma: Is Japanese Related to Korean, Tungusic, Mongolic and Turkic? 2005. p. 18-19.
  4. Lyle Campbell & Mauricio J. Mixco, A Glossary of Historical Linguistics (2007, University of Utah Press), pg. 7.
  5. Asya Pereltsvaig, Languages of the World, An Introduction (2012, Cambridge), pp. 211-216.
  6. Greenberg, Joseph H.. Indo-European and Its Closest Relatives: The Eurasiatic Language Family. Stanford: Stanford University Press (2000) 
  7. Bomhard, Allan R. (2008). Reconstructing Proto-Nostratic: Comparative Phonology, Morphology, and Vocabulary, 2 volumes. Leiden: Brill. ISBN 978-90-04-16853-4
  8. Carl J. Becker: A Modern Theory of Language Evolution - Page 320, Publisher iUniverse (2004), ISBN 9780595327102
  9. Pagel M., Atkinson Q.D., Calude A.S., Meadea A.: Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia. PNAS, 110, 21: 8471–8476, doi: 10.1073/pnas.1218726110
  10. Jäger G.: Support for linguistic macrofamilies from weighted sequence alignment. PNAS, 112, 41: 12752–12757, doi: 10.1073/pnas.1500331112

További információk