Almásy Imre (politikus, 1868–1929)

Almásy Imre
Született	Almásy Imre József István Géza Mária 1868. február 1. Kétegyháza,
Elhunyt	1929. január 25. (60 évesen) Budapest,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Wesselnyi Kornélia
Gyermekei	Dénes, Ilona, Imre, Mária
Szülei	Almásy Kálmán, Wenckheim Stefánia
Foglalkozása	politikus, főispán
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1896. október 3.) Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja (1906. április 22. – 1910. február 8.) a magyar felsőház tagja (1927–1929)
Sírhelye	Körösladány
A Wikimédia Commons tartalmaz Almásy Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre József István Géza Mária (Kétegyháza, 1868. február 1. – Budapest, 1929. január 25.) földbirtokos, politikus, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja.

Élete

Szülei gróf Almásy Kálmán lovassági százados és Wenckheim Stefánia grófnő, egyik bátyja pedig Almásy Dénes politikus. A középiskolát Kétegyházán és az aradi főgimnáziumban végezte. Ezt követően jogi tanulmányokat folytatott Kolozsvárott, Budapesten és Berlinben is, és ezalatt bejárta Európát. Tanulmányai befejeztével a család szenttamási birtokait igazgatta. Már fiatal korában aktívan részt vett a vármegye közéletében. Örökös jogon tagja volt a Főrendiháznak is, de 1892-től az Országgyűlésben is képviselősködött. 1906-ban a vármegye főispánjává tették meg. Jelentős része volt a szolnoki Tisza-híd megépítésében, a Duna–Tisza-csatorna és a tiszai hajózás fejlesztésében is. Szolnok városa egy kőszínházzal is gazdagabb lett Almásy jóvoltából, melyet 1894-ben avattak fel, és az 1911-ben életre hívott szolnoki felsőkereskedelmi iskola is Almásy ötlete nyomán valósult meg. Főispánsága után a vármegyei gazdasági egyesületet irányította. Az első világháború alatt a hátországban maradva annak életét szervezte. A harcoló katonák családjainak segélyezésében is komoly rész vállalt. Tevékenységei elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjével és a Vörös Kereszt első osztályú érdemkeresztjével is kitüntették. A háború után létrejött Vitézi rend számára ő adományozott elsőként földterületet.

Más tevékenységei közül kiemelendő, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke volt, és ennek képviseletében 1927 után a Felsőház tagja is volt. Továbbá a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara és további 27 egyesületben is viselt elnöki pozíciót, csak úgy, mint a Vármegyei Kaszinóban. Irodalmi munkái közül meg kell említeni a napi és szaklapok oldalain közölt cikkeit, melyek főként közgazdasági és mezőgazdasági témájúak voltak. Ő maga is rendszeresen szerepelt a sajtóban, lévén, hogy jeles vadász is volt.

1929. január 25-én, kevéssel 61. születésnapja előtt hunyt el. Pusztaszenttamáson helyezték örök nyugalomra végakarata szerint, de halála után felesége eladta a kastélyt, és Almásy földi maradványait Körösladányba szállíttatta, majd az ottani katolikus templom sírkertjében újratemettette.

Családja

1892. február 8-án vette feleségül Wesselényi Kornélia bárónőt (1871–1962), aki négy gyermekkel ajándékozta meg:

• Dénes Imre Ilona Mária Immaculata (1892–1972), neje: Teleki Éva grófnő (1893–1984)
• Ilona Mária Denise (1894–1966); férje: Johann von Meran gróf (1896–1970)
• Imre Dénes Mária Ilona (1896–1973); neje: Széchenyi Antónia grófnő (1896–1971)
• Mária Ilona Imre Dénes (1902–1986); férje: Széchenyi Ferenc gróf (1901–1963)

Források

• Almásy Imre gróf rövid életrajza a Verseghy Ferenc Könyvtár honlapján
• Library Hungaricana – A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve
• Almásy Imre családfája (online hozzáférés)

Elődje: Lenk Gyula

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja 1906. május 12. – 1910 januárja

Utódja: Horthy Szabolcs