Ahmad ibn Fadlán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ahmad ibn Fadlán
Született
877
Elhunyt
960 (83 évesen)
Foglalkozása felfedező
szerző

Ahmad ibn Fadlán ibn al-Abbász ibn Rásid ibn Hammád (arab betűkkel:أحمد بن فضلان بن العباس بن راشد بن حماد — Ahmad ibn Fadlān ibn al-Abbās ibn Rāšid ibn Hammād) a X. században élt arab utazó, akit úti beszámolói tettek ismertté. Az arab Abbászida Kalifátus követségével együtt utazva jutott el a volgai bolgárok királyához és a kazár kagánhoz is. Legismertebb feljegyzése a Kijevi Ruszról íródott.

A követség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

921. június 21-én indult el Bagdadból a Volgai Bolgárországba az Almis elteber bolgár uralkodó udvarába, mint az abbászida kalifa, al-Muktadir követének írnoka (titkára). A bolgár uralkodó és környezete iszlám hitre tért, de szükségük volt vallástanítókra. A kalifa szivesen küldte el a követséget, hiszen ezzel nem csak az iszlám hitet terjesztette, hanem sakkban is tarhatta volna az ellenséges Kazár Birodalmat. A követség útja Buharán (vagy Bokharán) és Hvárezmen keresztül vezetett, s habár igéretet kaptak az úzoktól a szabad átvonuláshoz, mégis megtámadták őket útjukon, s csak a támadók megvesztegetése árán folytathatták útjukat. A telet az iráni Gorgánban töltötték, majd az Urál folyón hajóztak fel a bolgárokhoz, ahová 922. május 12-én érkeztek meg.

Beszámolói és jelentőségük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ibn Fadlán úti beszámolója a Riszála („Beszámoló” vagy „Jelentés”) címet viseli. Ebben ír azokról a népekről, akikkel útközben találkozott, így olvashatunk a kazárokról, az úzokról (oguzokról), a besenyőkről, a baskírokról és természetesen a volgai bolgárokról, akikről igen részletesek a feljegyzései. Sajnos az eredeti kéziratok egy kivételével megsemmisültek, s így sokáig csak Jákút XIII. századi művéből ismerhettük a megsemmisült feljegyzések tartalmát, aki Ibn Fadlán beszámolóit is felhasználta műve megírásakor. Azonban 1923-ban előkerült egy eredeti kézirat az iráni Meshed városában, így most már eredetiben is olvashatjuk a feljegyzéseket.

Jóval fontosabbak a kazárokról, a Kijevi Ruszról és Viszúról (Permi terület) íródott beszámolói. Ezeknek nagy hasznát veszik a magyar őstörténet kutatói is.

Szerinte Viszú lakosai coboly -és rókaprémmel kereskednek a türkökkel, akik juhokat adnak cserébe.

Ibn Fadlán így ír a ruszokról: "Láttam a ruszokat, amint kereskedő útjukról megérkeztek, és lehorgonyoztak az Atul [Volga] folyón. Sosem találkoztam tökéletesebb fizikumú emberekkel, magasak, akár a datolyapálma, és vörösek."

Később így beszélte el a temetkezési szokásaikat: "Mondták nekem, hogy a főnökök halálakor a hamvasztás csak a legkisebb része a temetési szertartásnak, ezért nagyon érdekelt, hogy többet is megtudjak erről a kérdésről. Egy napon azt hallottam, hogy egyik vezérük meghalt. (...) Ha azonban gazdag férfi temetésére készülnek, akkor vagyonát, javait három részre osztják: egy részét kapja a család, egy másikból elkészítik a síri ruházatot, a harmadik rész árán pedig nabibot [sört] készítenek, melyet aznap isznak meg, amikor a halott rabszolganőjét megölik és gazdájával együtt elégetik. (...) A tűz hamarosan elharapózott a farakáson, azután a hajón, belekapott a sátorba, a férfiba és a nőbe és mindent elemésztett."

Így jellemzi a kazárok külsejét és nyelvét: "A kazárok külsejükre nézve nem hasonlítanak a türkökhöz, mert fekete hajúak. A kazárok nyelve nem hasonlít sem a türk, sem a perzsa nyelvhez, sőt a világ egyetlen nyelvéhez sem."

A kettős fejedelemség intézményéről pedig a következőképpen emlékezik meg: "A királynak van egy helyettese, aki a seregeket vezeti a csatában, megverekszik a király ellenségeivel, és az alattvalók számára kihallgatást tart."

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]