Adil Çarçani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Adil Çarçani (Fushëbardhë, 1922. május 15.Tirana, 1997. október 13.) albán politikus, 1981 és 1991 között Albánia miniszterelnöke.

A második világháborúban belépett az Albán Kommunista Pártba. Előbb partizánként, majd a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg tisztjeként harcolt a megszálló olaszok és németek ellen. Enver Hoxha feltétlen híveként a világháború után állami és párttisztségeket töltött be. 1950-ben nemzetgyűlési képviselő, 1961-ben a Központi Bizottság tagja lett.[1] 19591965 között a minisztertanács főtitkára, miniszterhelyettes és bányaügyi miniszter volt. 1965-től a minisztertanács alelnöki tisztét töltötte be.

1981. december 18-án, a korábbi kormányfő, Mehmet Shehu erőszakos és titokzatos halála után Çarçani került a minisztertanács élére. Az 1991. februári tiranai tüntetések hatására a pártfőtitkár Ramiz Alia február 22-én feloszlatta Çarçani kormányát, és válságkormányt nevezett ki a helyére. 1994-ben sikasztás és hatalommal való visszaélés vádjával per indult Çarçani ellen. Öt év börtönbüntetésre ítélték, de az ítéletet egészségi állapotára tekintettel végül házi őrizetre módosították. Tiranai házi őrizetében halt meg 1997-ben.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wolfgang Saxon: Adil Carcani, 75, a leader in Albania’s Stalinist twilight. New York Times October 20, 1997

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Adil Çarçani – Mémoires de Guerre
Elődje:
Mehmet Shehu
Albánia
miniszterelnöke

1981–1991
Utódja:
Fatos Nano


íí