Ramiz Alia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ramiz Alia
Született
1925. október 18.
Shkodra
Elhunyt
2011. október 7. (85 évesen)
Tirana
Foglalkozása politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ramiz Alia témájú médiaállományokat.

Ramiz Alia (Shkodra, 1925. október 18.Tirana, 2011. október 7.) albán politikus, 19851992 között az ország államfője, előbb Enver Hoxha utódjaként mint az Albán Munkapárt főtitkára, 1991-től mint a demokratikus Albánia első köztársasági elnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját bevallása szerint Alia az észak-albániai Shkodra városában jött világra muzulmán családban, de egyes kutatások alapján valójában Koszovóban született és családja kisgyermek korában költözött Shkodrába. Francia tanítási nyelvű gimnáziumban tanult Tiranában, majd tizennégy évesen, 1939-ben egy évre a fasiszta ifjúsági szervezet tagja lett. Tizenkilenc évesen, 1944-ben csatlakozott a kommunista partizánmozgalomhoz, s egy rohambrigádban harcolt a német megszállók ellen. Az ország felszabadulása idején már alezredesi rangban szolgált mint az V. hadosztály politikai biztosa. Az ország felszabadulása, 1944 után – dacára geg származásának – a toszk Enver Hoxha oldalán gyorsan kapaszkodott fel a pártranglétrán, s harcos „marxistaként” bel- és külpolitikai kérdésekben egyaránt maradéktalanul osztotta a főtitkár nézeteit, így a párton belüli tisztogatási hullámok rendre elkerülték. Köszönhette ezt annak is, hogy egykori marxizmustanárának, Nexhmije Hoxhának, a pártfőtitkár feleségének kegyeltje volt.

1948-ban a központi bizottság tagja lett, majd a kommunista ifjúság vezéralakjaként 1949 és 1955 között az Albániai Dolgozó Ifjúság Szövetségének vezetője volt. 1955 és 1958 között az oktatási és kulturális minisztériumot vezette. Időközben, 19521954-ben a moszkvai Pártfőiskolán szerezte meg diplomáját. 1958-tól a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöki tisztét is betöltötte. 1956-ban az Albán Munkapárt Politikai Bizottságának póttagja, 1961-ben állandó tagja és ideológiai titkára lett. Az 1970-es évektől támogatta Hoxha izolacionista elképzeléseit is, amelynek következtében Albánia Kínával is szakított, és elszigetelődött a világ többi részétől. 1982. november 22-én Haxhi Lleshit váltotta a nemzetgyűlés elnöki posztján.

Mehmet Shehu 1981-es halála után Alia lett Hoxha legközelebbi munkatársa és kiszemelt utódja. Az utódlás kérdése 1983-tól nyilvánvaló lett, miután a megromlott egészségi állapotú Hoxha háttérbe vonult, és az államügyek jelentős részét Alia vitte tovább. Enver Hoxha halála után, 1985. április 13-án ő lett az Albán Munkapárt főtitkára, s mint a nagy előd feltétlen híve, igyekezett annak örökségét, a rendíthetetlen sztálinista politikát és a gazdasági önellátás eszméjét továbbvinni. Dolgát megnehezítette az ország gazdaságának nyomorúságos helyzete, és a Kelet-Európában megindult politikai enyhülés, amely Albánia totalitárius rendszerét is megrendítette. Az 1980-as évek vége felé Alia óvatos nyitásra kényszerült, az ország felvette a diplomáciai kapcsolatokat egyes nyugat-európai országokkal és kisebb társadalmi reformokat vezettek be. 1990-ben a gyors változás hívei felkelést robbantottak ki, s végül Albániában bevezették a többpártrendszert. Az 1991 márciusában megtartott első szabad választásokat az Albán Munkapárt nyerte meg, s április 30-án Alia lett az új köztársaság első elnöke. Az országot gazdaságilag nem sikerült kimozdítani megrekedt helyzetéből, s az ennek nyomában járó társadalmi elégedetlenség ismét forrpontig hevült. 1992 márciusában előrehozott választásokat tartottak, amelyet a Sali Berisha vezette ellenzéki Albánia Demokratikus Pártja nyert meg, s április 3-án Alia lemondott köztársasági elnöki tisztéről.

Alia kevéssel később áldozatául esett a Berisha levezényelte, politikai indíttatású felelősségre vonási hullámnak, 1992. szeptember 13-án házi őrizetbe került. Az ellene folyó perben 1994. július 3-án mondták ki az ítéletet hatalommal való visszaélés vádjával, s megkezdte kilencéves börtönbüntetésének letöltését, de 1995. július 8-án amnesztiában részesült. 1997 októberében ismét vádat emeltek Alia és harminckét kommunista vezető ellen népirtás és emberiség elleni bűntettek vádjával, de a vádat elejtették. Azóta visszavonultan él Tiranában. Felesége Aleksandër Xhuvani kommunista vezető leánya, Semiramis Xhuvani.

Alia jelenkori megítélése nem egyértelműen negatív. Politikai pályájának első évtizedeit határozottan negatívan értékelik, és gyakran bélyegzik meg „politikai túlélő”-ként, de bírálói is elismerik a demokratikus átmenetben játszott szerepét.

Nem sokkal 86. születésnapja előtt halt meg, 2011. október 7-én.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • David Binder: Man in the news. New Albanian leader: Ramiz Alia. New York Times April 14, 1985
  • Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Enver Hoxha
Az Albán Munkapárt főtitkára
1985–1991
Tisztség megszűnt
Tisztség nem létezik Albánia
köztársasági elnöke

1991–1992
Utódja:
Sali Berisha