A szórakoztató Biblia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szórakoztató Biblia
Szerző Léo Taxil
Eredeti cím La Bible amusante
Ország Franciaország
Nyelv francia
Kiadás
Kiadás dátuma 1897
Magyar kiadó Kossuth, General Press, Anahita-Ninti
Magyar kiadás dátuma 1963, 1964, 1995, 2001
Fordító Gellért György
ISBN ISBN 9630072238

A szórakoztató Biblia (La Bible amusante) Léo Taxil francia író, újságíró provokatív hatású könyve. A szerző már fiatalon követte a felvilágosodás eszméit és bekapcsolódott az ateista mozgalomba is. Nevét szabadgondolkodó, felvilágosult írásai tették ismertté. Taxilt leginkább egyház- és vallásellenesnek illetve szélhámosnak is minősítik.

A könyv létrejöttének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XIII. Leó pápa egyik körlevele után nyilvános bűnbocsánatot tartott, és visszatért a római katolikus egyházba. „Diana Vaugham” címen az állítólagos Diana Vaughan vallomására alapozva a szabadkőműveseket támadó könyvet írt – a páholyokat ördög-imádókkal megtöltve. Ez a könyve a katolikusok között nagy sikernek örvendett, XIII. Leó pápa a szerzőt személyes magánkihallgatáson is fogadta.

Taxil 1897 tavaszán jelentette be, hogy „megtérése” nem volt őszinte, 12 éven keresztül sikerült becsapnia és megtévesztenie az egyházat és a pápát, akinek csalhatatlansága 1870 óta elfogadott hittétel. A szórakoztató biblia (La Bible Amusante) című könyve 1897 nyarán jelent meg.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a pápai tévedhetetlenség dogmája csak a hit és erkölcs kérdéseire vonatkozik, abban az esetben is csak a pápa "ex cathedra" kijelentéseire, amiket kifejezetten azzal az igénnyel mond, hogy végérvényes és megváltoztathatatlan kijelentést tegyen.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen könyv valláskritikának is tekinthető, amely a zsidó-keresztény Biblia ószövetségi részét elemzi ironikus, szarkasztikus stílusban, de igen mélyremenő részletességgel és alapossággal. Ez alapján a szerző elmélyülhetett az Ószövetség tanaiban.

Unatkozással kezdődik a mű, a mérhetetlenül hosszú örökkévalóságban Jehova, Zebaoth, Adonáj, Elohim – ezek a biblia Isten eltérő nevei – unatkozott a káosz közepette. Sok-sok milliárd évszázadon keresztül unatkozott, mígnem egy ötlete támadt: tenni kellene valami hasznosat. Tehát elkezdett semmittevés helyett teremteni. Nem egyszerre, pedig úgy is megtehette volna az író szerint, hanem aprólékosan, nehogy megártson a sok munka egyszerre. Amikor szépen haladt a teremtés menete, megállapítja: „Micsoda tökfilkó voltam, hogy nem teremtettem meg előbb mindezt.” Hasonló stílusban megy végig a történet, több helyen tudományos, logikai és néhol teológiai ellentmondások elemezgetéseivel megtűzdelve.

A modern teológia szemszögéből nézve azonban a könyv meglehetősen elavultnak tekinthető, már csak azért is, mivel a Biblia szó szerinti értelmezésével vitatkozik, amely – különösen az őstörténet esetében – csak kevesek szerint tartható.

A mű további fejezeteiben Taxil ismert és ismeretlen történeteket elemez, ezekben igyekszik rávilágítani a szövegben rejtező tényleges vagy tartalomból kiolvasható ellentmondásokra. Többször is megragadja az alkalmat, hogy istent bibliai viselkedése miatt következetlen, kicsinyes és cinikus alakként jellemezze. (Isten féltékenységi rohamot kap, amikor Izrael törzsei más istent kezdenek imádni.) Aprólékosan tér ki a mai erkölcs által elítélt bibliai történetek bemutatására. (Lót vérfertőző kapcsolata lányaival, Jefte istennek tett ígéretéhez híven meggyilkolja leányát.) Taxil rendre az Ószövetség által elítélt népek és emberek pártjára áll az isteni cinizmussal szemben. (Áldozatként mutatja be midán népét, aljas célokra felbérelhető rablóvezérnek az ifjú Dávidot)

A mű egésze során több alkalommal bírálja a mindenkori papságot is. A legfőbb kritika tárgya azonban az Ószövetség, amelyet megbízhatatlan, a történelmi tények ismeretében hiteltelen, faj- és nőgyűlölő, felvilágosulatlan, más ókori népek kultúrájából eltúlzott adatokkal összemásolt műként jellemez.

Tartalomjegyzék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előszó: Ajánlás a csalatkozhatatlan szentatyának
A teremtés és a földi paradicsom
Az első emberek rövid története
Angyalok földi szerelmei
Az emberíség egyetemes vízbefúlása
Egy hőn szeretett pátriárka boldog élete
Ábrahám nemzetségének a megszaporodása
Mózes negyvenéves utazása
Jézsué és Gideon hőstettei
Jefte és Sámson
A szépséges Ruth bájos idillje
Sámuel története
Saul, az első király és vetélytársa, Dávid
Salamon őfelsége dicsőséges uralkodása
A zsídók két országa: Izrael és Júda
Fogságban és fogság után

Más szórakoztató bibliák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Említést tehetünk itt még a néger bibliáról és más tréfás, vagy népies egyszerűséggel megírt bibliákról, mint például az úgynevezett paraszt bibliáról. Ez utóbbit színpadra is átírták, és hazánkban gyakori darab a színházakban. Gyermeki egyszerűséggel Marcello D'Orta által megírt „Isten ingyér teremtett bennünket, Az aranzói gyerekek evangéliuma” is hasonló stílust képvisel.

Magyar irodalmi vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ady Endre minden bizonnyal nagyra és sokra tartotta mind Léo Taxilt, mind a Szórakoztató bibliát, hiszen párizsi jegyzeteiben igen elismerő szavakkal emlékezik meg róla és ezen könyvéről. (Budapesti Napló 1907. április 5.)[1]


Kiadástörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű Gellért György fordításában jelent meg nyomtatásban, eddig négy ízben, három kiadónál:

  1. A szórakoztató biblia, Budapest, Kossuth Kiadó, 19631 és 19642;
  2. A szórakoztató Biblia, Budapest, General Press, 1995, ISBN 9637548718;
  3. A szórakoztató Biblia, Budapest, Anahita-Ninti, 2001, ISBN 9630072238.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]