21 156-os mellékút (Magyarország)

21 156-os mellékút
Úttípus	összekötő út
Építkezés	1829-1833 között
Hossza	0,2 km
Ország	Magyarország
Tartományok	Nógrád vármegye
Az út eleje	Héhalom 2109
Az út vége	Héhalom

A 21 156-os számú mellékút egy nyúlfarknyi, öt számjegyű országos közút-szakasz Nógrád vármegyében, a Cserhát déli részén. Közúti forgalom már régóta nem érinti, jelentőségét és érdekességét az a klasszicista stílusú, műemlék kőhíd adja, amelyen a nyomvonala áthalad.

Nyomvonala

A héhalmi műemlék híd

A 21 156-os útszámozást viselő útszakasz egykor a mai 2109-es út szerves része volt Verseg és Héhalom között, az út mai kilométer-számozása szerint annak a 16+500-as kilométerszelvénye közelében; hossza az országos közutak térképes nyilvántartását szolgáló kira.gov.hu adatbázisa szerint mindössze 200 méter.

Itt az országút az 1830-as évek elejétől egy csaknem 40 méter hosszú, 6,6 méter széles háromlyukú kőhíddal szelte át a Bér-patak nyomvonalát; a régi híd kiváltására 1975-ben új vasbeton híd épült a patak fölött, s miután arra vezették rá az országút nyomvonalát, itt megszűnt a közforgalom. Ennek ellenére az ily módon lefűződött rövidke útszakasz is az országos közúthálózat részének számít azóta is.

Története

A héhalmi műemlék híd

A Zagyva-völgyi vasút megépülése előtt több felvidéki város megközelítéséhez is a Cserháton keresztül vezetett a legrövidebb út Pestről, így a Verseg és Héhalom közötti országútnak a környező települések határain túlnyúló, regionális jelentősége is volt. Héhalom déli határában emiatt már ősidők óta fahíd ívelt át az ingadozó vízjárású Bér-patak fölött.

A ma látható, 19. századi építésű híd keletkezésének története Nógrád vármegye 1826. április 15-i közgyűléséig nyúlik vissza, ekkor kezdeményezte Fehér László esküdt – a korábbi palotási és héhalmi hidak rossz állapota miatt – új kőhíd építését a Bér-patak fölött. Az indítványról határozat is született, és bár a végrehajtás menetéről nem maradt feljegyzés, az építés ideje így is elég pontosan megbecsülhető. A híd déli mellvédfalának egyik faragott fedkövébe ugyanis az 1833-as évszámot vésték, Kubinyi Ferenc főszolgabíró pedig ugyanebben az évben jelentést tett a „palotási és hihalmi hidaknak még 1829-ben a Nádorispánnak keresztül utazása idejére tett felépítése iránt”. A híd építése tehát e két évszám közé datálható.

Magyarország nádora ebben az időben – 1796-tól, több mint fél évszázadot átívelve, egészen 1847-ig Habsburg József főherceg volt, aki Pest városfejlesztése és a magyar tudományok fejlesztése mellett a vidék mostoha helyzetének orvoslásával is törődött. Az országot járva sok helyütt kezdeményezte jó minőségben kiépített utak, a korábbiaknál masszívabb hidak létesítését, a nógrádi közgyűlést is ez serkenthette hídépítésre, egyben a nádor látogatása előtt is tisztelegve. A híd építkezéséhez kapcsolódó információk közül még annyi ismert, hogy Repeczky Ferenc főszolgabíró 1838-ban, amikor – palotási lakosok kérelme nyomán – visszatért a híd építési költségeinek megtérítésére, 22 forint 45 krajcár utólagos kifizetését indítványozta a közgyűlésnek, fenyőfa pallók kölcsönzésére.

A héhalmi híd 1930-ban komolyabb felújításon esett át, 1962-ben pedig műemlékké nyilvánították, többek között azért, mert mára szinte egyedüli képviselője maradt az Ipoly és a Zagyva vízrendszerében egykor nagy számban épített, klasszicista stílusú kőhidaknak. 1975-ig szolgálta a közúti közlekedést, akkor készült el az országút új vasbeton hídja, tőle néhány méterre északra. Azóta már nincs forgalom rajta, keleti hídfője közelében pihenőhelyet alakítottak ki.

Néhány éve újabb felújítása vált szükségessé, mert az idők során a víz és a fagy együttes munkája kierodálta a kötőanyagot az alapzatnál a boltíveket tartó pillérek kövei közül, és egy 2016 februári napon, egy nagyobb áradás idején ledőlt a híd közepe táján a mellvéd egy szakasza. A lehetőségek közt felmerült – a szóba jöhető legolcsóbb megoldások egyikeként – az elbontása is, ami csak körülbelül húszmillió forintos tétel lett volna; végül azonban a felújításáról született döntés. Ez utóbbiban rögzítették, hogy a korábbi kőanyag menthető részét újra kell hasznosítani, a pótláshoz szükséges további köveket pedig egy bujáki kőbányából kell leszállítani, annak érdekében, hogy a visszaépítés az eredeti állapot szerint és a megfelelő anyagok felhasználásával valósulhasson meg.

A híd egyébként Héhalom címerében is szerepel, ezért fennmaradása a helyi lakosok számára különös jelentőséggel bír.

A híd leírása

A héhalmi műemlék híd

A kőhíd anyaga nagyobbrészt bujáki mészkő, jégtörő pillérei és korlátjának fedlapjai viszont igen kemény vörös homokkőből készültek; ezeket távolabbról, Romhány vagy Salgótarján kőbányáiból szállíthatták ide. Három nyílással építették meg, számolva a Bér-patak gyakori árvizeivel is; a középső nyílás boltozatát feltehetőleg 5 öl, a két szélső, ártéri nyílás boltozatát 4 öl szélesre tervezhették. Ténylegesen a nyílások boltozatai 9,2 illetve 7,4-7,4 méter szélesek, vagyis egy kicsit kisebbek a feltételezhetően tervezett méretnél [ha pontos ölmérettel dolgoztak volna, a szélességek 9,48, valamint 7,59 méter lennének], valószínűleg azért, mert a pilléreket építés közben vastagabbra vették.

A híd teljes hossza 38 méter (21 régi öl), a hídfallal szöget bezáró szárnyfalakat is hozzászámítva 39,4 méter; útpályájának szélessége 6,6 méter. Mellvédjeinek legmagasabb pontja mindkét oldalon a patak tengelyvonalában van, ahonnan az útpálya és a mellvédek is gyakorlatilag egyenes vonalú, enyhe lejtéssel vezetnek a hídfőkig. A fedkövek meglehetősen nagy méretűek, szélességük 63 centiméter (a korabeli méretrendszer szerint két bécsi láb), magasságuk 35 centiméter.

Az elkészült hídhoz a későbbiekben – még a 19. század folyamán – a mederpillérek mindkét oldalára 1,2 méterre kinyúló jégtörőt építettek, ezek közül az északnyugati jégtörő 1975-ben megsemmisült. A falazati kőanyag, a mészkő szürkeségét kellemesen váltja a pillérvégek piros színű homokköve.

A középső boltív alatt, a patak medrében négy faoszlop csonkja fedezhető fel, ezek eredeti funkciója nem tisztázott. Elképzelhető, hogy a híd építésekor, vagy valamelyik javításakor használt állvány maradványai, de az sem lehetetlen, hogy még az 1833 előtt egykor itt állt régi fahíd tartóoszlopai voltak.

Források

• kira.gov.hu, lekérdezés időpontja: 2019. április 18.
• Cikk a háromlyukú kőhíd történetéről Héhalom Község Önkormányzatának honlapján
• Héhalom: új híd a nádorispánnak. Flagmagazin.hu; hozzáférés: 2019. április 18.
• Háromlyukú híd: egy romló jelkép. MTI, 2010. október 1.; hozzáférés: 2019. április 19.