Örvös holló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Örvös holló
Corvus albicollis White-necked Raven.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Varjúfélék (Corvidae)
Nem: Corvus
Faj: C. albicollis
Tudományos név
Corvus albicollis
Latham, 1790
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Örvös holló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvös holló témájú kategóriát.

Az örvös holló (Corvus albicollis) a madarak (Aves) osztályába, a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet- és Dél-Afrika nyílt, hegyvidékes tájain közönséges. Ameddig a hegyek elérhető közelségben maradnak, kisvárosok, falvak területére is bemerészkedik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kicsit kisebb elterjedt rokonához, a hollóhoz képest (Corvus corax), 50–54 cm-nél aligha nő nagyobbra. Külső megjelenésében nagyon hasonlít legközelebbi rokonához, a vastagcsőrű hollóhoz (Corvus crassirostris). Farktollai rövidebbek, mélyen ülő, erősen ívelt csőre végén fehér folt látható. Noha majdnem teljes egészében fekete színű, torkát és mellkasát lilás árnyalatú, sötétbarna tollak borítják. Nyakának hátsó felén jellegzetes, fehér színű „örv” húzódik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindenevő. A fő táplálékát jelentő gyümölcsöket, magvakat, földimogyorót többnyire a földről szedegeti, de nem veti meg a fák nyújtotta élelmet sem. Elfogja a rovarokat, apróbb hüllőket is. Többször megfigyelték, amint teknősöket kap fel a talajról, majd a magasból leejti őket egy sziklára. Ha a szerencsétlen páncélos védelme elsőre nem törik fel, a holló addig kapja föl és ejti le áldozatát, míg húsához hozzá nem jut. Szintén kihasználja az ember nyújtotta lehetőségeket: előszeretettel fogyasztja a járművek által elütött állatok tetemeit és megdézsmálja a kertek növényeit is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3–5 tojását főleg sziklaszirtekre, alkalomadtán magas fákra épített fészkeiben költi. Hangja hasonlít a közönséges hollóéhoz, annál kicsit erősebb, de kevésbé éles.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]