Zsindelyné Tüdős Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsindelyné Tüdős Klára
“Zsindely Ferenc államtitkár és felesége Tüdős Klára a Gyöngyös Bokrétát vezette a körmenetben (Film Színház Irodalom 1938)”
“Zsindely Ferenc államtitkár és felesége Tüdős Klára a Gyöngyös Bokrétát vezette a körmenetben (Film Színház Irodalom 1938)”
Születési név Tüdős Klára
Született 1895. július 20.
Debrecen
Elhunyt 1980. április 16. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Zsindely Ferenc
Foglalkozása jelmeztervező, néprajzkutató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsindelyné Tüdős Klára témájú médiaállományokat.

Zsindelyné Tüdős Klára (Debrecen, 1895. július 20.Budapest, 1980. április 16.) jelmeztervező, néprajzkutató.

Élete[szerkesztés]

Debrecenben született, liberális szabadelvű családban. A debreceni református felsőbb leányiskola növendéke volt, később külföldön, magánintézetekben tanult. 1915-től Budapesten az Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Eközben táncot tanult és tanított, jótékonysági rendezvényeken lépett fel táncszámokban. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. Ő tervezte Kodály Zoltán Háry János című operájának jelmezeit (1926). 1937-ben a Belvárosban divatszalont nyitott, ahol tervezésében divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. Részt vett a falukutató mozgalomban. 1938-ban házasságot kötött Zsindely Ferenccel. 1944-ben Ravasz László megbízásából az Országos Református Nőszövetség elnöke lett. Megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt.

A második világháború idején a svéd misszióval együtt számos üldözöttnek adott menedéket, budapesti villájuk is menekültekkel telt meg. Ezért 2001-ben Izrael Államtól megkapta a Világ Igaza kitüntető címet.[1] A háború után evangelizálva járta az országot. 1949-ben eltiltották a nőszövetségi munkától, 1952-ben férjével együtt kitelepítették. 1963-ig éltek Balatonlellén egy nyaraló házmestereként. Férje halála után Ausztráliában élő lányához költözött, de már 1966-ban hazatért. 1970-től megírta a református egyházhoz kötődő kapcsolatát, az évtized közepétől a Nők Lapja és a református sajtó is közölt vele interjúkat. 1989-ben a Magyar Református Egyház rehabilitálta. 2010-ben az Országos Református Nőszövetség Zsindelyné Tüdős Klára-díjat alapított.[2]

Emlékezete[szerkesztés]

2011-ben egykori svábhegyi lakóházán emléktáblát avattak.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Ünneplő. Új magyar díszruha sorozat (Bp., 1938);
  • A falu protestáns értelmisége a magyar kultúra szolgálatában (Bp., 1940);
  • Isten markában (karcolatok, Bp., 1975, 1976, 1977, 1978, 1980, 1982, 1986);
  • Visszaemlékezések (Bp., 1978);
  • Csizma az asztalon (visszaemlékezések, Zürich, 1978, Bern, 1978).

Források[szerkesztés]