Zsindelyné Tüdős Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsindelyné Tüdős Klára
“Zsindely Ferenc államtitkár és felesége Tüdős Klára a Gyöngyös Bokrétát vezette a körmenetben (Film Színház Irodalom 1938)”
“Zsindely Ferenc államtitkár és felesége Tüdős Klára a Gyöngyös Bokrétát vezette a körmenetben (Film Színház Irodalom 1938)”
Születési név Tüdős Klára
Született 1895. július 20.
Debrecen
Elhunyt 1980. április 16. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Zsindely Ferenc
Foglalkozása jelmeztervező, néprajzkutató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsindelyné Tüdős Klára témájú médiaállományokat.

Zsindelyné Tüdős Klára (Debrecen, 1895. július 20.Budapest, 1980. április 16.) jelmeztervező, néprajzkutató.

Élete[szerkesztés]

Debrecenben született, liberális szabadelvű családban. A debreceni református felsőbb leányiskola növendéke volt, később külföldön, magánintézetekben tanult. 1915-től Budapesten az Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Eközben táncot tanult és tanított, jótékonysági rendezvényeken lépett fel táncszámokban. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. Ő tervezte Kodály Zoltán Háry János című operájának jelmezeit (1926). 1937-ben a Belvárosban divatszalont nyitott, ahol tervezésében divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. Részt vett a falukutató mozgalomban. 1938-ban házasságot kötött Zsindely Ferenccel. 1944-ben Ravasz László megbízásából az Országos Református Nőszövetség elnöke lett. Megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt.

A második világháború idején a svéd misszióval együtt számos üldözöttnek adott menedéket, budapesti villájuk is menekültekkel telt meg. Ezért 2001-ben Izrael Államtól megkapta a Világ Igaza kitüntető címet.[1] A háború után evangelizálva járta az országot. 1949-ben eltiltották a nőszövetségi munkától, 1952-ben férjével együtt kitelepítették. 1963-ig éltek Balatonlellén egy nyaraló házmestereként. Férje halála után Ausztráliában élő lányához költözött, de már 1966-ban hazatért. 1970-től megírta a református egyházhoz kötődő kapcsolatát, az évtized közepétől a Nők Lapja és a református sajtó is közölt vele interjúkat. 1989-ben a Magyar Református Egyház rehabilitálta. 2010-ben az Országos Református Nőszövetség Zsindelyné Tüdős Klára-díjat alapított.[2]

Emlékezete[szerkesztés]

2011-ben egykori svábhegyi lakóházán emléktáblát avattak.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Ünneplő. Új magyar díszruha sorozat (Bp., 1938);
  • A falu protestáns értelmisége a magyar kultúra szolgálatában (Bp., 1940);
  • Isten markában (karcolatok, Bp., 1975, 1976, 1977, 1978, 1980, 1982, 1986);
  • Visszaemlékezések (Bp., 1978);
  • Csizma az asztalon (visszaemlékezések, Zürich, 1978, Bern, 1978).

Források[szerkesztés]