Weszelszky Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Weszelszky Gyula
Weszelszky Gyula.jpg
Született 1872. május 10.
Szlatina
Elhunyt 1940. június 20. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Veszelszky Béla
Foglalkozása kémikus,
gyógyszerész,
radiológus,
hidrológus
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1895, gyógyszerészet)
A Wikimédia Commons tartalmaz Weszelszky Gyula témájú médiaállományokat.

Weszelszky Gyula (Szlatina, Verőce vármegye, 1872. május 10.Budapest, 1940. június 20.) kémikus, gyógyszerész, radiológus, a radioaktív sugárzás gyógyhatásának kutatója, a budapesti hévizek eredetének, összetételének elemzője, leírója.

Életpályája[szerkesztés]

A pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett,[1] majd 1893-ban a Budapesti Egyetemre iratkozott be, ahol 1895-ben gyógyszerészmesteri oklevelet kapott, majd Lengyel Béla mellett a II. számú kémiai intézetben tanársegédként, utóbb adjunktusként működött. 1898-ban, miután bölcsészdoktori oklevelet is szerzett, a Magyar Gyógyszerész Egylet meghívta gyógyszerészgyakornoki tanfolyama előadójának. 1907-től 1937-ig a tanfolyam vezetője volt. 1912-ben anorganikus kémiából egyetemi magántanárrá képesítették, 1918-ban az egyetem radiológiai intézetének vezetésével bízták meg.

Kutatásainak nagy része a radioaktivitás körébe tartozik. 1911-ben emanációmérő módszerével a forrásvizek radioaktivitását mérte. Fizikai és kémiai módszerekkel vizsgálta a vizek összetételét és alkotóelemeinek gyógyhatását. Mint a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának elnöke, a budapesti hévizek juvenilis eredetének egyik legnagyobb hirdetője volt.

A Révai Lexikon munkatársa volt. Sírját a budapesti Farkasréti temetőben felszámolták.[2]

Művei[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]