Vértes Attila (vegyészmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vértes Attila
Született 1934. október 10.
Türje
Elhunyt 2011. december 31. (77 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása vegyészmérnök,
kémikus,
közgazdász,
egyetemi tanár

Vértes Attila (Türje, 1934. október 10.Budapest, 2011. december 31.) Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a magkémia és a spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései. Testvére Vértes Árpád, Hévíz polgármestere. Fia Vértes Attila, énekes.

Életpályája[szerkesztés]

1954-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán, ahol 1958-ban szerzett mérnök diplomát. 1958 és 1960 között posztgraduális képzésen vett részt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelem szakán, ahol mérnök-közgazdászi képesítést szerzett.

Mérnöki diplomájának megszerzése után a Medimpex Külkereskedelmi Vállalatnál kapott mérnök-üzletkötői állást, majd 1960-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanársegéde lett. 1962-ben MTA-aspiránsként a moszkvai Lomonoszov Egyetem radiokémiai tanszékére került. 1965-ben tért haza, ekkor az ELTE Természettudományi Kar fizikai kémiai és radiokémiai tanszékén már adjunktusként dolgozott tovább. 1968-ban egyetemi docensi, 1974-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Az 1983-ban kivált magkémiai tanszék vezetésével bízták meg. 1996-ban a tanszék mellett alakult MTA–ELTE Nukleáris Szerkezetvizsgáló Kutatócsoport vezetője is lett. 2004-ben emeritálták, majd a magkémiai tanszék 2005-ös megszűnése után az analitikai kémiai tanszéken oktat tovább, illetve az egyetem Magkémiai Laboratóriumának munkatársa.

Még moszkvai aspiránsként védte meg 1965-ben a kémiai tudományok kandidátusi, 1973-ban pedig már Magyarországon akadémiai doktori értekezését. Az MTA Radiokémiai Bizottságának, illetve a Sugárvédelmi, Környezetfizikai és Reaktorfizikai Bizottságnak lett tagja. Előbbinek 2005-ig elnöke is volt. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. Később a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottságba is bekerült.

Számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor: Newcastle-i Egyetem (1969), Müncheni Műszaki Egyetem (1970), Lehigh-i Egyetem (1976–1977, 1982, 1986), Tokiói Egyetem (1987) és a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem (1991, 1992). Több tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült: Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry, Structural Chemistry, Models in Chemistry, illetve a Magyar Kémiai Folyóirat.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területei a magkémia és a Mössbauer-, illetve a pozitronannihilációs spektroszkópia egyes alkalmazási kérdései és lehetőségei.

A különböző spektroszkópiai módszerek és vizsgálatok egyik kezdeményezője volt a korróziós kutatásban, az oldatszerkezeti vizsgálatokban, a szupravezetők tanulmányozásában, valamint a fullerénvegyületek szerkezetének meghatározásában.

Több mint ötszáztíz tudományos publikáció, nyolc könyv és hét egyetemi jegyzet szerkesztője, szerzője vagy társszerzője.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Pozitróniumkémia (1973)
  • Oldatszerkezeti vizsgálatok Mössbauer-spektroszkópiával (1975)
  • Magkémia (társszerző, 1979)
  • Mössbauer Spectroscopy (társszerző, 1979)
  • Nuclear Chemistry (társszerző, 1987)
  • Mössbauer Spectroscopy in Frozen Solutions (társszerk., 1990)
  • Pozitronkémia : akadémiai székfoglaló : 1994. március 22. (1994)
  • Mössbauer Spectroscopy of Sophisticated Oxides (társszerk., 1997)
  • Nulcear Methods in Mineralogy and Geology (társszerk., 1998)
  • Handbook of Nuclear Chemistry (főszerk., 2003, 2011)

Források[szerkesztés]