Waldvogel József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
1925-ben, nyugdíjba vonulásakor, tábornoki rangban

Vitéz Szívós-Waldvogel József János (Esztergom, 1872. január 29.Esztergom, 1952. április 30.) magyar királyi tábornok.

Származása[szerkesztés]

Ősei az 1830-as évek végén érkeztek Bajorországból, Görisried vidékéről Magyarországra, hogy részt vegyenek az Esztergomi Főszékesegyház építésében, mint asztalosok.

Élete[szerkesztés]

Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a császári és királyi 26. gyalogezredben leszolgálta önkéntesi évét. A tiszti vizsga letétele után ténylegesítette magát a hadseregnél. 1894 és 1916 között a 44. gyalogezrednél szolgált. Az első világháború kitörésekkor századparancsnokként vonult hadba és részt vett a szabácsi harcokban, majd az orosz harcszíntérre került. 1914-ben a második lembergi csatában megsebesült. Felgyógyulása után újból a frontra vezényelték. Stari Sambornál másodszor is megsebesült. 1916-ban mint őrnagyot a császári és királyi 25. gyalogezredhez osztották be. 1916-ban az 5. határvadász-zászlóalj parancsnokává nevezték ki és ezzel vonult az albán frontra. 1917-ben a III/85. gyalogzászlóalj parancsnoka lett és részt vett a 11. és 12. isonzói csatában, valamint a tolmeini áttörésben. 1918. június 15-én a piavei csatában rohamoszlopának élén tüdőlövést kapott.

A Tanácsköztársaság idején nem teljesített szolgálatot. Visszatért Esztergomba és itt megalapította a keresztényszocialista pártot. A kommunisták üldözése elől kénytelen volt Bécsbe menekülni, ahol gróf Bethlen Istvánhoz csatlakozott és az ottani magyar katonai különítmény tagjainak sorába lépett. Innen Szegedre ment és Horthy Miklóshoz csatlakozott. Részt vett a Nemzeti Hadsereg magvának megszervezésében. Amikor a nemzeti hadsereg Szegedről kivonult, alezredessé lépett elő, és Horthy Miklós fővezér kivevezte Esztergom város és Esztergom vármegye katonai parancsnokává. Keménykezű katonaként sikerült teljesen elfojtania a kommunista mozgolódásokat. Engesztelhetetlen szigorának, vasfegyelmet tartó egyéniségének és mindenre kiterjedő gondoskodásának a megyében és a városban példás rend lett a következménye. Mindezek elismeréseként Horthy Miklós ezredessé léptette elő.

1920-ban megalapította a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) esztergomi csoportját. 1921-1922 között a 3. kerékpáros zászlóalj parancsnoka volt, majd a budapesti műegyetemi karhatalmi zászlóaljat vezette. Katonai parancsnok volt akkor is, amikor IV. Károly király Magyarországra érkezett, hogy trónját elfoglalja. A király érkezése hírére a csehek mozgósítani akartak. Tartani lehetett attól, hogy Dunán átkelve megtámadják Esztergomot. Ekkor azonnal megalakította az Esztergomban lakó tartalékos tisztekből álló erős századot s megtette mindazon katonai intézkedéseket, amelyek a cseh átkelés megakadályozására szükségeseknek bizonyultak. Végül a cseh támadás elmaradt.

A Waldvogel család sírja az esztergomi belvárosi temetőben

Horthy Miklós kormányzó 1921-ben vitézzé avatta, tábornokká léptette elő. Mint vitéz a Szívós előnevet választotta. 1921-1924 között Esztergom vármegye székkapitánya volt. 1925-ben vonult nyugállományba, majd Esztergomban megalakította a Keresztény Községi Városi Pártot. Halála után az esztergomi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A legújabb kor lexikona, szerk.: Rátky Zoltán és Strazimir Oszkár, Budapest, 1932.
  • Osváth Andor: Komárom és Esztergom - közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék – múltja és jelene, Budapest, 1938.

Külső hivatkozások[szerkesztés]