Voitsberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Voitsberg
Ruine Krems obere Plattform 3.jpg
Voitsberg címere
Voitsberg címere
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Stájerország
Járás Voitsbergi járás
Irányítószám 8570
Körzethívószám 03142
Forgalmi rendszám VO
Népesség
Teljes népesség 9473 fő (2016. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 394 m
Terület 28,62 km²
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Voitsberg (Ausztria)
Voitsberg
Voitsberg
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 02′ 54″, k. h. 15° 09′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 54″, k. h. 15° 09′ 01″
Voitsberg weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Voitsberg témájú médiaállományokat.

Voitsberg osztrák város, Stájerország Voitsbergi járásának központja. 2017 januárjában 9405 lakosa volt.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Voitsberg katasztrális községei

Voitsberg a tartomány középső részén fekszik Graztól 17 km-re nyugatra, a Kainach (a Mura mellékfolyója) mentén. Egyéb jelentős folyóvizei a Gradnerbach, a Tregistbach és a déli határt alkotó Teigitsch. A városközpont 394 méterrel fekszik a tengerszint fölött. Legmagasabb pontja a 606 méteres Kobererkogel. 28,62 km2-es területéből 20 km2 erdő és szántóföld. A városi önkormányzat 8 katasztrális községre oszlik, amelyek a 20. századig nagyrészt önálló települések voltak: Voitsberg Stadt, Voitsberg Vorstadt, Tregist, Lobmingberg, Lobming, Thallein, Arnstein, Kowald.

A környező települések: északra Bärnbach, keletre Stallhofen, délre Krottendorf-Gaisfeld, délnyugatra Sankt Martin am Wöllmißberg, nyugatra Rosental an der Kainach.


Voitsberg éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 0,4 3,3 8,7 14,0 19,3 22,7 24,7 23,8 19,5 13,2 6,2 1,3 13,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −7,2 −5,7 −1,7 2,7 7,6 11,0 12,2 11,6 7,8 3,3 −0,7 −4,8 3,0
Átl. csapadékmennyiség (mm) 36 41 52 61 92 122 127 112 85 70 69 45 912
Forrás: Klima:Voitsberg

Története[szerkesztés]

Obervoitsberg várának romjai
A Szt. Mihály-templom

Az ember jelenlétének legrégebbi jeleit a Zigöllerkogel hegy barlangjaiban találták; az itteni tábormaradványok 20-25 ezer évesek. A barlangokban és a környéken több helyütt újkőkori kőeszközökre is bukkantak. A szomszédos települések területén (Wartenstein hegye Krottendorf-Gaisfeldben vagy Heiligen Berg Bärnbachban) i.e. 4500-2300 közötti településeket tártak fel, amelyek lakói már állatokat tenyésztettek és növényeket termesztettek. A Hallstatt-korszak kezdetén ezek a falvak ismeretlen okból elnéptelenedtek, majd a kelta La Tène-kultúra képviselői telepedtek le újra Voitsberg területén.

Az ókorban Noricum királyságának keltái lakták a régiót, amelyet i.e. 15-ben meghódítottak a rómaiak. A legközelebbi nagyobb római település az innen délnyugatra fekvő Flavia Solva (ma Liebnitz) volt. Voitsberg területén vidéki lakosság élt, róluk a hátrahagyott síremlékek tanúsodnak. Feltehetően egy lóváltó- és pihenőállomásból fejlődött tovább az a Zedernica, amelyet Voitsberg elődjének tartanak. A népvándorlás során a romanizált lakosság jelentős része Itáliába menekült. A 7. század elejétől szláv törzsek települtek meg a térségben, egyes mai helynevek (Lankowitz, Graden, Ligist, Lobming) is szláv eredetűek.

800 körül, miután a Frank Birodalom meghódította a szlávokat, bajor telepesek érkeztek Stájerországba. Voitsberg erdős-hegyes környéke miatt nagyobbrészt megmenekült a 900-950 közötti magyar portyázásoktól. Miután I. Ottó császár 955-ben legyőzte a magyarokat, védvonalat épített ki ellenük és többek között létrehozta a Muravidéki őrgrófságot, amelyhez Voitsberg is tartozott. 1000-ben III. Ottó az Eppenstein-családnak adományozta a területet. A 11. században a mai város helyén egy Zedernica nevű majorság mellett épült egy Szt. Margitnak szentelt templom (1890-ben lebontották). 1103-ban az Eppensteinek birtokaik felét (köztük a leendő Voitsberget) az általuk alapított Sankt Lambrecht-i apátságnak adományozták. IV. Ottokár stájer herceg 1164-ben megbízta Konrad von Kinnberget, hogy építse fel Obervoitsberg várát, amely a Graz és Judenburg közötti útvonalat ellenőrizte. A vár első parancsnokává az apátságot szolgáló Gottfried von Dürnsteint nevezték ki. A vár alatti települést 1220-ban már mint mezővárost (civitas) említik. A 13. század közepén már városfallal és négy kapuval rendelkezett és joga volt bizonyos bűnökben halálbüntetést alkalmazni. Egy 1307-es oklevél előírta, hogy ugyanolyan jogokkal rendelkezzen, mint Graz.

Krems várának romjai
A Szent vér-templom

1348-ban Obenaus polgármester lezáratta a kapukat, hogy a Fekete halál ne juthasson a városba. A pestisen kívül 1385-ben nagy árvíz, valamint több alkalommal (pl. 1338, 1363, 1401, 1435) tűzvész pusztított a településen. 1445-ben a városnak tíz nehézlovast, négy gyalogost és egy szekeret kellett küldenie a magyarok elleni háborúba. Graz ugyanekkor 12 lovast, 8 gyalogost és 2 szekeret küldött, vagyis Voitsberg gazdaságilag nem sokkal volt elmaradva mögötte. Gazdagsága a vas és a só, de leginkább a bor kereskedelmén alapult; utóbbit Felső-Stájerországba és Karintiába szállították.

1471-ben III. Frigyes császár az alsó-voitsbergi vár (mai Greißenegg-kastély) tulajdonosát, Andreas von Greißenegg főkamarást árulás gyanúja miatt lefejeztette. 1480-ban törökök pusztították végig Dél-Ausztriát. A fallal védett Voitsberget nem tudták bevenni, de a környékét végigdúlták. Röviddel később Mátyás magyar király szállta meg Stájerországot, majd sáskajárás és pestis pusztított.

A reformáció során a város áttért a protestáns vallásra. 1600-ban megkezdődött az ellenreformáció, Martin Brenner püspök kikergette valamennyi protestáns lelkészt és 200 eretnek könyvet elégettetett. A város elvesztette korábbi jelentőségét, 1612-ben 88 házából 10 lakatlan, 18 romos volt. Csak négy kereskedője volt és az 50 kézműves nehezen kereste meg napi kenyerét. 1680-ban Voitsberg lakóinak fele odaveszett a pestisben, majd a járvány 1713-ban és 1715-ben is visszatért. 1747-ben még mindig csak 100 polgárt írtak össze; de 96 házat. 1756-ban megkezdte működését egy papírmalom, hat évvel később pedig szenet kezdtek bányászni a közeli hegyekben. 1783-ban Voitsberg már 830 lelket számlált. A gazdasági fellendülésnek egy időre a francia megszállás vetett véget a napóleoni háborúk során. 19. században aztán modern üveggyár, vasmű, cellulózgyár, papírgyár épült és bevezették a vasutat is.

1858-ban Voitsbergben 131 házat és 1400 lakost számláltak, ami 1900-ra 3224 főre nőtt. 1891-ben járási központtá emelték. A 20. században a környező öt községet a városhoz csatolták. Először Tregistet 1951-ben, majd 1968-ban Arnsteint, Kowaldot, Lobminget és Lobmingberget (Thalleint már korábban, 1946-ban egyesítették Lobminggel).

Lakosság[szerkesztés]

A voitsbergi önkormányzat területén 2017 januárjában 9405 fő élt. A lakosságszám 1971-ben érte el a csúcspontot 11094 lakossal, azóta számuk folyamatosan fogyatkozik. 2015-ben a helybeliek 94,1%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,1% a régi (2004 előtti), 2,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,0% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,8% egyéb országok polgára. 2001-ben 79,8% római katolikusnak, 2,7% evangélikusnak, 0,9% mohamedánnak, 14,1% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 18 magyar (0,2%) élt Voitsbergben.

Látnivalók[szerkesztés]

Voitsberg főtere a pestisemlékművel és a városházával
  • Krems várának romjai Thalleinben
  • Obervoitsberg várának romjai Tregistben; itt kerül sor évente a voitsbergi várjátékokra
  • a Greißenegg-kastély
  • a városfal maradványai
  • az 1753-ban emelt pestisemlékmű a város főterén
  • a Szt. József-plébániatemplom
  • a voitsbergi Szt. Mihály-templom
  • a tregisti kápolna
  • a volt karmelita kolostor, ma paplak
  • Lobming Szent vér-temploma
  • a Friedrich Schiller-emlékmű

Híres voitsbergiek[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ernst Reinhold Lasnik: Geschichte, Kunst, Wandern: Ein Führer durch den Bezirk Voitsberg. Kulturgemeinschaft Oberland, 1984
  • Ernst Reinhold Lasnik: 750 Jahre Stadt Voitsberg. Katalog zur Ausstellung in der St.-Michaels-Kirche, Juni bis September 1995. = Struktur 17, Voitsberg 1995
  • Ernst Reinhold Lasnik: Chronik der Stadt Voitsberg, Band 1: Porträt einer Stadt und ihrer Umgebung, Voitsberg 2012
  • Ernst Reinhold Lasnik: Chronik der Stadt Voitsberg, Band 2: Porträt einer Stadt und ihrer Umgebung, Voitsberg 2012
  • Gottfried Allmer: Chronik der Stadt Voitsberg, Band 3: Porträt einer Stadt und ihrer Umgebung, Kirchengeschichte, Voitsberg 2012
  • A település honlapja
  • 61625 – Voitsberg Statistik Austria
  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Voitsberg témájú kategóriát.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Voitsberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.