Ugrás a tartalomhoz

Voitsberg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Voitsberg
Voitsberg címere
Voitsberg címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományStájerország
JárásVoitsbergi járás
Irányítószám8570
Körzethívószám03142
Forgalmi rendszámVO
Népesség
Teljes népesség9403 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság394 m
Terület28,62 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 02′ 54″, k. h. 15° 09′ 01″47.048333°N 15.150278°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 54″, k. h. 15° 09′ 01″47.048333°N 15.150278°E
Voitsberg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Voitsberg témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Voitsberg osztrák város, Stájerország Voitsbergi járásának központja. 2017 januárjában 9405 lakosa volt.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]
Voitsberg katasztrális községei

Voitsberg a tartomány középső részén fekszik Graztól 17 km-re nyugatra, a Kainach (a Mura mellékfolyója) mentén. Egyéb jelentős folyóvizei a Gradnerbach, a Tregistbach és a déli határt alkotó Teigitsch. A városközpont 394 méterrel fekszik a tengerszint fölött. Legmagasabb pontja a 606 méteres Kobererkogel. 28,62 km²-es területéből 20 km² erdő és szántóföld. A városi önkormányzat 8 katasztrális községre oszlik, amelyek a 20. századig nagyrészt önálló települések voltak: Voitsberg Stadt, Voitsberg Vorstadt, Tregist, Lobmingberg, Lobming, Thallein, Arnstein, Kowald.

A környező települések: északra Bärnbach, keletre Stallhofen, délre Krottendorf-Gaisfeld, délnyugatra Sankt Martin am Wöllmißberg, nyugatra Rosental an der Kainach.

Voitsberg éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)0,43,38,714,019,322,724,723,819,513,26,21,313,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−7,2−5,7−1,72,77,611,012,211,67,83,3−0,7−4,83,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)364152619212212711285706945912
Forrás: Klima:Voitsberg

Története

[szerkesztés]
Obervoitsberg várának romjai
A Szt. Mihály-templom

Az ember jelenlétének legrégebbi jeleit a Zigöllerkogel hegy barlangjaiban találták; az itteni tábormaradványok 20-25 ezer évesek. A barlangokban és a környéken több helyütt újkőkori kőeszközökre is bukkantak. A szomszédos települések területén (Wartenstein hegye Krottendorf-Gaisfeldben vagy Heiligen Berg Bärnbachban) i.e. 4500-2300 közötti településeket tártak fel, amelyek lakói már állatokat tenyésztettek és növényeket termesztettek. A Hallstatt-korszak kezdetén ezek a falvak ismeretlen okból elnéptelenedtek, majd a kelta La Tène-kultúra képviselői telepedtek le újra Voitsberg területén.

Az ókorban Noricum királyságának keltái lakták a régiót, amelyet i.e. 15-ben meghódítottak a rómaiak. A legközelebbi nagyobb római település az innen délnyugatra fekvő Flavia Solva (ma Liebnitz) volt. Voitsberg területén vidéki lakosság élt, róluk a hátrahagyott síremlékek tanúsodnak. Feltehetően egy lóváltó- és pihenőállomásból fejlődött tovább az a Zedernica, amelyet Voitsberg elődjének tartanak. A népvándorlás során a romanizált lakosság jelentős része Itáliába menekült. A 7. század elejétől szláv törzsek települtek meg a térségben, egyes mai helynevek (Lankowitz, Graden, Ligist, Lobming) is szláv eredetűek.

800 körül, miután a Frank Birodalom meghódította a szlávokat, bajor telepesek érkeztek Stájerországba. Voitsberg erdős-hegyes környéke miatt nagyobbrészt megmenekült a 900-950 közötti magyar portyázásoktól. Miután I. Ottó császár 955-ben legyőzte a magyarokat, védvonalat épített ki ellenük és többek között létrehozta a Muravidéki őrgrófságot, amelyhez Voitsberg is tartozott. 1000-ben III. Ottó az Eppenstein-családnak adományozta a területet. A 11. században a mai város helyén egy Zedernica nevű majorság mellett épült egy Szt. Margitnak szentelt templom (1890-ben lebontották). 1103-ban az Eppensteinek birtokaik felét (köztük a leendő Voitsberget) az általuk alapított Sankt Lambrecht-i apátságnak adományozták. IV. Ottokár stájer herceg 1164-ben megbízta Konrad von Kinnberget, hogy építse fel Obervoitsberg várát, amely a Graz és Judenburg közötti útvonalat ellenőrizte. A vár első parancsnokává az apátságot szolgáló Gottfried von Dürnsteint nevezték ki. A vár alatti települést 1220-ban már mint mezővárost (civitas) említik. A 13. század közepén már városfallal és négy kapuval rendelkezett és joga volt bizonyos bűnökben halálbüntetést alkalmazni. Egy 1307-es oklevél előírta, hogy ugyanolyan jogokkal rendelkezzen, mint Graz.

Krems várának romjai
A Szent vér-templom

1348-ban Obenaus polgármester lezáratta a kapukat, hogy a Fekete halál ne juthasson a városba. A pestisen kívül 1385-ben nagy árvíz, valamint több alkalommal (pl. 1338, 1363, 1401, 1435) tűzvész pusztított a településen. 1445-ben a városnak tíz nehézlovast, négy gyalogost és egy szekeret kellett küldenie a magyarok elleni háborúba. Graz ugyanekkor 12 lovast, 8 gyalogost és 2 szekeret küldött, vagyis Voitsberg gazdaságilag nem sokkal volt elmaradva mögötte. Gazdagsága a vas és a só, de leginkább a bor kereskedelmén alapult; utóbbit Felső-Stájerországba és Karintiába szállították.

1471-ben III. Frigyes császár az alsó-voitsbergi vár (mai Greißenegg-kastély) tulajdonosát, Andreas von Greißenegg főkamarást árulás gyanúja miatt lefejeztette. 1480-ban törökök pusztították végig Dél-Ausztriát. A fallal védett Voitsberget nem tudták bevenni, de a környékét végigdúlták. Röviddel később Mátyás magyar király szállta meg Stájerországot, majd sáskajárás és pestis pusztított.

A reformáció során a város áttért a protestáns vallásra. 1600-ban megkezdődött az ellenreformáció, Martin Brenner püspök kikergette valamennyi protestáns lelkészt és 200 eretnek könyvet elégettetett. A város elvesztette korábbi jelentőségét, 1612-ben 88 házából 10 lakatlan, 18 romos volt. Csak négy kereskedője volt és az 50 kézműves nehezen kereste meg napi kenyerét. 1680-ban Voitsberg lakóinak fele odaveszett a pestisben, majd a járvány 1713-ban és 1715-ben is visszatért. 1747-ben még mindig csak 100 polgárt írtak össze; de 96 házat. 1756-ban megkezdte működését egy papírmalom, hat évvel később pedig szenet kezdtek bányászni a közeli hegyekben. 1783-ban Voitsberg már 830 lelket számlált. A gazdasági fellendülésnek egy időre a francia megszállás vetett véget a napóleoni háborúk során. 19. században aztán modern üveggyár, vasmű, cellulózgyár, papírgyár épült és bevezették a vasutat is.

1858-ban Voitsbergben 131 házat és 1400 lakost számláltak, ami 1900-ra 3224 főre nőtt. 1891-ben járási központtá emelték. A 20. században a környező öt községet a városhoz csatolták. Először Tregistet 1951-ben, majd 1968-ban Arnsteint, Kowaldot, Lobminget és Lobmingberget (Thalleint már korábban, 1946-ban egyesítették Lobminggel).

Lakosság

[szerkesztés]

A voitsbergi önkormányzat területén 2017 januárjában 9405 fő élt. A lakosságszám 1971-ben érte el a csúcspontot 11094 lakossal, azóta számuk folyamatosan fogyatkozik. 2015-ben a helybeliek 94,1%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,1% a régi (2004 előtti), 2,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,0% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,8% egyéb országok polgára. 2001-ben 79,8% római katolikusnak, 2,7% evangélikusnak, 0,9% muszlimnak, 14,1% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 18 magyar (0,2%) élt Voitsbergben.

Látnivalók

[szerkesztés]
Voitsberg főtere a pestisemlékművel és a városházával
  • Krems várának romjai Thalleinben
  • Obervoitsberg várának romjai Tregistben; itt kerül sor évente a voitsbergi várjátékokra
  • a Greißenegg-kastély
  • a városfal maradványai
  • az 1753-ban emelt pestisemlékmű a város főterén
  • a Szt. József-plébániatemplom
  • a voitsbergi Szt. Mihály-templom
  • a tregisti kápolna
  • a volt karmelita kolostor, ma paplak
  • Lobming Szent vér-temploma
  • a Friedrich Schiller-emlékmű

Híres voitsbergiek

[szerkesztés]

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Ernst Reinhold Lasnik: Geschichte, Kunst, Wandern: Ein Führer durch den Bezirk Voitsberg. Kulturgemeinschaft Oberland, 1984
  • Ernst Reinhold Lasnik: 750 Jahre Stadt Voitsberg. Katalog zur Ausstellung in der St.-Michaels-Kirche, Juni bis September 1995. = Struktur 17, Voitsberg 1995
  • Ernst Reinhold Lasnik: Chronik der Stadt Voitsberg, Band 1: Porträt einer Stadt und ihrer Umgebung, Voitsberg 2012
  • Ernst Reinhold Lasnik: Chronik der Stadt Voitsberg, Band 2: Porträt einer Stadt und ihrer Umgebung, Voitsberg 2012
  • Gottfried Allmer: Chronik der Stadt Voitsberg, Band 3: Porträt einer Stadt und ihrer Umgebung, Kirchengeschichte, Voitsberg 2012
  • A település honlapja
  • 61625 – Voitsberg Statistik Austria
  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Voitsberg témájú kategóriát.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Voitsberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.