Urho Kekkonen

Urho Kekkonen (Urho Kaleva Kekkonen)
Született	Urho Kaleva Kekkonen 1900. szeptember 3. Pielavesi
Elhunyt	1986. augusztus 31. (85 évesen) Helsinki
Álneve	Pekka Peitsi
Állampolgársága	finn
Házastársa	Sylvi Kekkonen
Gyermekei	Taneli Kekkonen Matti Kekkonen
Foglalkozása	politikus diplomata atléta jogász újságíró
Tisztség	Finnország elnöke (1956. március 1.–1982. január 27., Juho Kusti Paasikivi, Mauno Koivisto) Finnország miniszterelnöke (1954. október 20.–1956. március 3., Ralf Törngren, Karl-August Fagerholm) belügyminiszter (1937. március 12.–1939. december 1., Ernst von Born) Minister of Justice (1936. október 7.–1937. március 12.) Finn külügyminiszter (1952. november 26.–1953. július 9., Sakari Tuomioja, Ralf Törngren) Speaker of the Parliament of Finland (1948. július 22.–1950. március 21., Karl-August Fagerholm, Karl-August Fagerholm) member of the Parliament of Finland
Iskolái	Helsinki Egyetem
Kitüntetései	Lenin-rend Katolikus Izabella-rend Order of the White Rose of Finland Barátság Rendje Nemzetközi Lenin-békedíj Order of the Yugoslav Star Románia Csillaga érdemrend
Sírhely	Hietaniemi temető
Urho Kekkonen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Urho Kekkonen témájú médiaállományokat.

Urho Kaleva Kekkonen

Urho Kaleva Kekkonen (1900. szeptember 3. – 1986. augusztus 31.) finn politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök.

Élete

Ifjúkora

A közép-finnországi Pielavesiben született. Apja, Juho Kekkonen főerdész volt. A család nem sokkal később az északabbra fekvő Kajaani városába költözött, ahol Kekkonen az iskolát kijárta. 1919-től a Helsinki Egyetemen jogot tanult. 1926-ban tett jogtudományi vizsgát, 1936-ban a jogtudományok doktorává avatták. Diákévei alatt Kekkonen aktív sportoló is volt, 1924-ben finn országos bajnok magasugrásban, később a finn sportszövetség, majd a finn olimpiai bizottság elnöke is volt. Egy 2004. évi televíziós műsor nézői az egyik legnagyobb finn személyiségnek nyilvánították.

Politikai pályafutása

Már egyetemistaként is élénken foglalkozott politikával, de igazi politikusi pályája 1936-ban kezdődött, amikor az Eduskunta (a finn országgyűlés) tagjává választották az Agrár Párt színeiben. 1936-37 folyamán igazságügyi miniszter, 1937–39 között belügyminiszter. 1950–56 között négyszer is betöltötte a miniszterelnöki posztot.

1956. február 15-én 151:149 szavazati arányban (Fagerholm ellenében) köztársasági elnökké választották.

Elnökként különösen vigyázott arra, hogy Finnországnak jó kapcsolatai legyenek egyfelől a Nyugattal, így különösen a skandináv országokkal, másfelől pedig a Szovjetunióval is. A szocialista béke megteremtése érdekében kifejtett tevékenységéért 1979.-ben Nemzetközi Lenin-békedíj-al tüntették ki. A hidegháborús feszültség enyhítése érdekében tett erőfeszítésének csúcspontja a helsinki konferencia megszervezése. Rendkívüli népszerűsége miatt, az alkotmányt is módosítva, 4-szer választották elnökké, de 1981-ben egészségi okokból lemondásra kényszerült.

Elődje: Juho Kusti Paasikivi

Finnország elnöke 1956–1982

Utódja: Mauno Koivisto

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Urho Kekkonen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.