Mauno Koivisto

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mauno Koivisto
Mauno Koivisto.png
Finnország 9. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1982. január 27.1994. március 1.
Előd Urho Kekkonen
Utód Martti Ahtisaari

Születéskori neve Mauno Henrik Koivisto
Született 1923. november 25.[1][2]
Turku
Elhunyt 2017. május 12. (93 évesen)[3][4]
Meilahti Hospital[5][4]
Sírhely Hietaniemi temető
Párt Finn Szociáldemokrata Párt

Házastársa Tellervo Koivisto
Gyermekei Assi Koivisto
Foglalkozás
  • politikus
  • közgazdász
  • bankár
Iskolái Turkui egyetem

Díjak
  • Fehér Sas-rend
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of St. Olav‎
  • Lenin-rend
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • Elefántrend
  • Gold Olympic Order
  • Knight Grand Cross of the Order of the British Empire
  • Grand Cross of the Order of Merit of the Republic of Poland
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Royal Order of the Seraphim
  • Knight Grand Cross of the Order of St Michael and St George
  • Knight Grand Cross of the Order of the Falcon
  • Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class
  • Sztara Planina Érdemrend
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje
  • Magyar Érdemrend nagykeresztje
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
  • collar of the Order of Charles III
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal
  • Order of the Chrysanthemum
  • Order of Ojaswi Rajanya
  • Order of the Yugoslav Star
  • Order of the Gold Lion of the House of Nassau
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal
  • A Barátság Csillaga

Mauno Koivisto aláírása
Mauno Koivisto aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauno Koivisto témájú médiaállományokat.

Mauno Henrik Koivisto (Turku, 1923. november 25.Helsinki, 2017. május 12.) finn politikus, 1982–1994 között a Finn Köztársaság kilencedik elnöke. 1981-ben ez egészségügyi okokból visszavonuló Urho Kekkonentől vette át az elnöki tisztséget. 1988-ban újraválasztották.

Életútja[szerkesztés]

Gyermekkor[szerkesztés]

1923-ban, elkötelezetten vallásos családban, egy hajóács második fiaként látta meg a napvilágot. Három évvel később egy húga született. édesanyját tízéves korában elvesztette. Az általános iskola elvégzése után dolgozni kezdett.[6]

A második világháborúban[szerkesztés]

A téli háború idején, 16 éves korában önkéntesként csatlakozott egy tűzoltó egységhez. A folytatólagos háború idején először önkéntesként egy Kelet-Karjalába vezényelt tűzoltó egységben szolgált, onnan indult sorkötelesként kiképzésre 1942 februárjában. A kiképzés után a 35. sz. könnyű-gyalogsági ezredbe osztották be, aminek soraiban 1944 februárjáig a kelet-karjalai fronton teljesített szolgálatot. Ezt követően kezdte meg szolgálatát a Lauri Törni vezette könnyű-gyalogsági században.[6]

A háború utáni időszak[szerkesztés]

A háború után érdeklődése a közügyek felé irányult. Részt vett a sztrájkmozgalomban Turku illetve Hanko kikötőiben. A fiatal Koivisto felkeltette a turkui szociáldemokraták érdeklődését, amikor a turkui sztrájkoló ácsok előtt, azok sztrájkmódszereit kritizálva szólalt fel. Ekkor ismerkedett meg a későbbi finn miniszterelnök Rafael Paasioval. Koivisto a Pasio által szerkesztett lapban kezdett publikálni. A finn szociáldemokrata mozgalomhoz csatakozva szembeszállt a kommunistákkal.

1948 őszén állást kapott a turkui kikötőben, majd decemberben kikötőmesterré nevezték ki. Amikor 1949-ben a kommunisták által irányított szakszervezetek a Karl-August Fagerholm vezette szociáldemokrata kormány megdöntésére törtek, a szociáldemokrata szakszervezetek Hanko kikötőjébe hívták támogatóikat, hogy megtörjék a kommunisták által szervezett sztrájkot. Koivistót megbízták a hankoi kikötő kikötőmesteri feladataival. Sztrájktörő munkásokat toborzott, mire a helyi kommunista lapp Finnország első számú közellenségének nyilvánította.[6]

Tanulmányok és tudományos tevékenység[szerkesztés]

A munka mellett Koivisto folytatta tanulmányait és 1949-ben leérettségizett. 1950 nyarán elhagyta a kikötőt. Rövid ideig az Egyesült Királyságban volt vendégmunkás, majd általános iskolában is tanított. 1952-ben feleségül vette Tellervo Kankaanrantát. 1953-ban diplomázott filozófia szakon, majd 1956-ban megvédte szociológiai doktori disszertációját, aminek címe a „Szociális viszonyok a turkui kikötőben” volt. Tudományos tevékenysége mellett a szociáldemokrata párt tevékenységében is részt vett, és a párt kialakuló megosztottságának idején ő is kénytelen volt állást foglalni. A Leskinen-pártiakhoz csatlakozott a szakszervezetek növekvő befolyását kritizálva.[6]

Szerepvállalás a gazdasági életben és az országos politikában[szerkesztés]

1957-ben élete jelentős fordulatot vett, amikor egy helsinki takarékbank, a Helsingin Työväen Säästöpankki állást kínált neki. Koivisto hátrahagyta Turkut illetve a tudományos világot, és a fővárosba költözött, ahol a takarékbank vezérigazgató-helyettese majd 1959-től vezérigazgatója lett. Munkája mellett továbbra is tagja maradt szociáldemokrata tudományos és közéleti köröknek és rendszeresen publikált. A szociáldemokrata párt elszigeteltségének megtörése érdekében szorgalmazta, hogy pártja fejlessze kapcsolatrendszerét több irányban is, így Urho Kekkonen köztársasági elnök, de akár a kommunisták és a Szovjetunió felé is.

1966-ban a szociáldemokrata Rafael Paasio kormányában pénzügyminiszter lett. Gazdasági szakemberként és miniszterként a magántőke irányában megengedő politikát folytatott, nagy hangsúlyt fektetett az állami vállalatok hatékonyságának fokozására és a foglalkoztatottsági arány növelésére. Pénzügyminiszterként jelentősen leértékelte a finn fizetőeszközt, ami sokat javított az exportra termelő iparágak helyzetén és a gazdasági stabilizáció egyik fontos eleme lett. 1967-ben az Elanto kereskedelmi lánc vezetői posztjára került, de még ugyanabban az évben, elnyerte a finn jegybank vezetői posztját, amit 1982-ig betöltött. Végül 1968-ban Paasio elvesztette a szociáldemokraták bizalmát és Koivisto került a koalíciós kormány miniszterelnöki székébe. Kormánya 1970-ig maradt hivatalban. 1972-ben a Paasio vezette, rövid életű, kisebbségi szociáldemokrata kormány pénzügyminisztere lett. 1979-ben ismét kormányt ő lett a miniszterelnök, és pozícióját egészen elnökké választásáig, 1982 januárjáig betöltötte.[6]

Köztársasági elnökként[szerkesztés]

1981 folyamán Kekkonen elnök egészségügyi okokból nem tudta ellátni feladatait és helyére a szabályok szerint, ügyvezetőként, Koivisto került. Már az elnökválasztás első fordulójában megszerezte a szükséges támogatást, így 1982 januárjában Finnország első szociáldemokrata elnöke lett. 1988-ban második ciklusára is megválasztották.[7]

Elnökként óvatos külpolitikát folytatott. Jó kapcsolatokra törekedett a Szovjetunióval, majd annak 1991-es széthullása nyomán Finnország megszabadult a Finn-Szovjet baráti, együttműködési és kölcsönösen segítségnyújtási egyezménytől (YYA szerződés) közeledni kezdett az Európai Unióhoz.[6]

Visszavonulása után[szerkesztés]

1999-ben felszólalt a Jugoszlávia NATO általi bombázása ellen.[6] Időskorában hosszú lefolyású súlyos betegség az Alzheimer-kór gyötörte. Helsinkiben egy kórházban hunyt el 2017. május 12-én.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Finnish Ministers database. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  2. Presidentti Mauno Koivisto. The Office of the President of the Republic of Finland. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  3. Presidentti Mauno Koivisto 1923–2017. The Office of the President of the Republic of Finland, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. május 12.)
  4. ^ a b Presidentti Mauno Koivisto on kuollut. Yle, the Finnish Broadcasting Company, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. május 12.)
  5. 2017. május 12., 2017. május 12., The Office of the President of the Republic of Finland, http://www.tpk.fi/Public/default.aspx?contentid=361853&nodeid=44807&culture=fi-FI
  6. ^ a b c d e f g Biografiakeskus
  7. EB, Finland
  8. Meghalt Mauno Koivisto volt finn államfő. MTI alapján. Origo, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. május 13.)

Források[szerkesztés]

  • EB, Finland: Finland (angol nyelven). Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2017. január 1.)
  • Biografiakeskus: Hannu Soikkanen: Koivisto, Mauno (angol nyelven). Biografiakeskus. (Hozzáférés: 2017. január 1.)
Elődje:
Urho Kekkonen
Finnország elnöke
1982–1994
Utódja:
Martti Ahtisaari