Mauno Koivisto

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Mauno Koivisto
Mauno-Koivisto-1967.jpg
Finnország 9. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1982. január 27. 1994. március 1.
Előd Urho Kekkonen
Utód Martti Ahtisaari

Születéskori neve Mauno Henrik Koivisto
Született 1923. november 25.[1][2][3]
Turku
Elhunyt2017. május 12. (93 évesen)[4][5][3]
Meilahti Hospital[6][5]
Sírhely Hietaniemi temető
Párt Finn Szociáldemokrata Párt

Házastársa Tellervo Koivisto (1952. június 22. – 2017. május 12., Punkalaidun Church)
Gyermekei Assi Koivisto
Foglalkozás
  • politikus
  • közgazdász
  • bankár
Iskolái Turkui egyetem
Halál oka Alzheimer-kór
Vallás evangélikus kereszténység

Díjak
  • Fehér Sas-rend
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of St. Olav‎
  • Lenin-rend
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • Elefántrend
  • Gold Olympic Order
  • Knight Grand Cross of the Order of the British Empire
  • Lengyel Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Royal Order of the Seraphim
  • Knight Grand Cross of the Order of St Michael and St George
  • Knight Grand Cross of the Order of the Falcon
  • Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class
  • Sztara Planina Érdemrend
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje
  • Magyar Érdemrend nagykeresztje
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
  • collar of the Order of Charles III
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal
  • Order of the Chrysanthemum
  • Order of Ojaswi Rajanya
  • Order of the Yugoslav Star
  • Order of the Gold Lion of the House of Nassau
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal
  • A Barátság Csillaga

Mauno Koivisto aláírása
Mauno Koivisto aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauno Koivisto témájú médiaállományokat.

Mauno Henrik Koivisto (Turku, 1923. november 25.Helsinki, 2017. május 12.) finn politikus, 1982–1994 között a Finn Köztársaság kilencedik elnöke. 1981-ben ez egészségügyi okokból visszavonuló Urho Kekkonentől vette át az elnöki tisztséget. 1988-ban újraválasztották.

Életútja[szerkesztés]

Gyermekkor[szerkesztés]

1923-ban, elkötelezetten vallásos családban, egy hajóács második fiaként látta meg a napvilágot. Három évvel később egy húga született. édesanyját tízéves korában elvesztette. Az általános iskola elvégzése után dolgozni kezdett.[7]

A második világháborúban[szerkesztés]

A téli háború idején, 16 éves korában önkéntesként csatlakozott egy tűzoltó egységhez. A folytatólagos háború idején először önkéntesként egy Kelet-Karjalába vezényelt tűzoltó egységben szolgált, onnan indult sorkötelesként kiképzésre 1942 februárjában. A kiképzés után a 35. sz. könnyű-gyalogsági ezredbe osztották be, aminek soraiban 1944 februárjáig a kelet-karjalai fronton teljesített szolgálatot. Ezt követően kezdte meg szolgálatát a Lauri Törni vezette könnyű-gyalogsági században.[7]

A háború utáni időszak[szerkesztés]

A háború után érdeklődése a közügyek felé irányult. Részt vett a sztrájkmozgalomban Turku illetve Hanko kikötőiben. A fiatal Koivisto felkeltette a turkui szociáldemokraták érdeklődését, amikor a turkui sztrájkoló ácsok előtt, azok sztrájkmódszereit kritizálva szólalt fel. Ekkor ismerkedett meg a későbbi finn miniszterelnök Rafael Paasióval. Koivisto a Pasio által szerkesztett lapban kezdett publikálni. A finn szociáldemokrata mozgalomhoz csatakozva szembeszállt a kommunistákkal.

1948 őszén állást kapott a turkui kikötőben, majd decemberben kikötőmesterré nevezték ki. Amikor 1949-ben a kommunisták által irányított szakszervezetek a Karl-August Fagerholm vezette szociáldemokrata kormány megdöntésére törtek, a szociáldemokrata szakszervezetek Hanko kikötőjébe hívták támogatóikat, hogy megtörjék a kommunisták által szervezett sztrájkot. Koivistót megbízták a hankoi kikötő kikötőmesteri feladataival. Sztrájktörő munkásokat toborzott, mire a helyi kommunista lap Finnország első számú közellenségének nyilvánította.[7]

Tanulmányok és tudományos tevékenység[szerkesztés]

A munka mellett Koivisto folytatta tanulmányait és 1949-ben leérettségizett. 1950 nyarán elhagyta a kikötőt. Rövid ideig az Egyesült Királyságban volt vendégmunkás, majd általános iskolában is tanított. 1952-ben feleségül vette Tellervo Kankaanrantát. 1953-ban diplomázott filozófia szakon, majd 1956-ban megvédte szociológiai doktori disszertációját, aminek címe a „Szociális viszonyok a turkui kikötőben” volt. Tudományos tevékenysége mellett a szociáldemokrata párt tevékenységében is részt vett, és a párt kialakuló megosztottságának idején ő is kénytelen volt állást foglalni. A Leskinen-pártiakhoz csatlakozott a szakszervezetek növekvő befolyását kritizálva.[7]

Szerepvállalás a gazdasági életben és az országos politikában[szerkesztés]

1957-ben élete jelentős fordulatot vett, amikor egy helsinki takarékbank, a Helsingin Työväen Säästöpankki állást kínált neki. Koivisto hátrahagyta Turkut illetve a tudományos világot, és a fővárosba költözött, ahol a takarékbank vezérigazgató-helyettese majd 1959-től vezérigazgatója lett. Munkája mellett továbbra is tagja maradt szociáldemokrata tudományos és közéleti köröknek és rendszeresen publikált. A szociáldemokrata párt elszigeteltségének megtörése érdekében szorgalmazta, hogy pártja fejlessze kapcsolatrendszerét több irányban is, így Urho Kekkonen köztársasági elnök, de akár a kommunisták és a Szovjetunió felé is.

1966-ban a szociáldemokrata Rafael Paasio kormányában pénzügyminiszter lett. Gazdasági szakemberként és miniszterként a magántőke irányában megengedő politikát folytatott, nagy hangsúlyt fektetett az állami vállalatok hatékonyságának fokozására és a foglalkoztatottsági arány növelésére. Pénzügyminiszterként jelentősen leértékelte a finn fizetőeszközt, ami sokat javított az exportra termelő iparágak helyzetén és a gazdasági stabilizáció egyik fontos eleme lett. 1967-ben az Elanto kereskedelmi lánc vezetői posztjára került, de még ugyanabban az évben, elnyerte a finn jegybank vezetői posztját, amit 1982-ig betöltött. Végül 1968-ban Paasio elvesztette a szociáldemokraták bizalmát és Koivisto került a koalíciós kormány miniszterelnöki székébe. Kormánya 1970-ig maradt hivatalban. 1972-ben a Paasio vezette, rövid életű, kisebbségi szociáldemokrata kormány pénzügyminisztere lett. 1979-ben ismét kormányt ő lett a miniszterelnök, és pozícióját egészen elnökké választásáig, 1982 januárjáig betöltötte.[7]

Köztársasági elnökként[szerkesztés]

1981 folyamán Kekkonen elnök egészségügyi okokból nem tudta ellátni feladatait és helyére a szabályok szerint, ügyvezetőként, Koivisto került. Már az elnökválasztás első fordulójában megszerezte a szükséges támogatást, így 1982 januárjában Finnország első szociáldemokrata elnöke lett. 1988-ban második ciklusára is megválasztották.[8]

Elnökként óvatos külpolitikát folytatott. Jó kapcsolatokra törekedett a Szovjetunióval, majd annak 1991-es széthullása nyomán Finnország megszabadult a Finn-Szovjet baráti, együttműködési és kölcsönösen segítségnyújtási egyezménytől (YYA szerződés) közeledni kezdett az Európai Unióhoz.[7]

Visszavonulása után[szerkesztés]

1999-ben felszólalt Jugoszlávia NATO általi bombázása ellen.[7] Idős korában hosszú lefolyású súlyos betegség, az Alzheimer-kór gyötörte. Helsinkiben egy kórházban hunyt el 2017. május 12-én.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Finnish Ministers database. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  2. Presidentti Mauno Koivisto. The Office of the President of the Republic of Finland. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  3. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Presidentti Mauno Koivisto 1923–2017. The Office of the President of the Republic of Finland, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. május 12.)
  5. ^ a b Presidentti Mauno Koivisto on kuollut. YLE, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. május 12.)
  6. 2017. május 12., 2017. május 12., The Office of the President of the Republic of Finland, http://www.tpk.fi/Public/default.aspx?contentid=361853&nodeid=44807&culture=fi-FI
  7. ^ a b c d e f g Biografiakeskus
  8. EB, Finland
  9. Meghalt Mauno Koivisto volt finn államfő. Origo / MTI, 2017. május 12. (Hozzáférés: 2017. december 20.)

Források[szerkesztés]

  • EB, Finland: Finland (angol nyelven). Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2017. január 1.)
  • Biografiakeskus: Hannu Soikkanen: Koivisto, Mauno (angol nyelven). Biografiakeskus. (Hozzáférés: 2017. január 1.)
Elődje:
Urho Kekkonen
Finnország elnöke
1982–1994
Utódja:
Martti Ahtisaari