Umberto Eco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Élete[szerkesztés]

Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5.Milánó, 2016. február 19.) olasz író, irodalomkritikus és filozófus, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.

Piemont régióban, Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 2003) c. regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 1992) c. regényében. Édesapja, Giulio könyvelő volt, mielőtt katonai szolgálatot kellett vállalnia három háborúban is. Umberto és édesanyja, Giovanna a második világháború alatt egy kis faluba költözött a piemonti hegyoldalban. Édesapja azt szerette volna, ha ügyvéd lesz a fiából, de ő inkább a Torinói Egyetem irodalom és középkori filozófia szakát választotta. Egyetemi tanulmányai alatt elveszítette Istenben való hitét, és kilépett a katolikus egyházból. Ezután a Radiotelevisione Italiana (RAI) alkalmazásában dolgozott, mint kulturális szerkesztő. Az itt megismert avantgárd művészek nagy hatással voltak Eco későbbi írói karrierjére. 1954-ben BA diplomát szerzett filozófiából, két évvel később pedig megírta Aquinói Szent Tamásról szóló doktori disszertációját, ami a BA diplomamunkájának kibővítése volt, és egyetemi előadói karrierjének kezdetét is jelentette.

1962-ben feleségül vette Renate Ramge német grafikust, két gyermekük született, Stefano és Carlotta. Életét főként milánói lakásában és urbinói nyaralójában töltötte. Előbbiben 30 000 kötetes, utóbbiban pedig 20 000 kötetes könyvtára volt. Számos alkalommal látogatott a Columbia Egyetemre, 1993 május 8-án pedig tiszteletbeli Doktor of Humane Letters címet kapott az Indianai Egyetemtől, az egyetemmel való több, mint 15 éves együttműködésének elismeréséért. 2008-tól a Bolognai Egyetem professor emeritusa volt, ezt a címét egészen 84 éves korában bekövetkezett halálig viselte is. Két évig küzdött hasnyálmirigyrákkal, míg végül 2016 február 19-én elhunyt milánói otthonában.

Tudományos pályán[1][szerkesztés]

Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (19591975).

A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája (ford. Zentai Éva, in Nyitott mű: válogatott tanulmányok. Gondolat, Bp. 1976). A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.

Az irodalomban[szerkesztés]

Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve (ford. Barna Imre, Árkádia Kiadó, 1988) c. regényével nyerte el. Az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross, és az X-Factor (illetve a Rock in Rio) albumon található. A filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történetet. A film elkészítésében a legnagyobb francia középkortörténészek egyike, Jacques Le Goff is közreműködött. „Meg akartam ölni egy szerzetest." – nyilatkozta szerényen Eco, amikor motivációiról kérdezték.

A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, A Foucault-inga előtt.

A tegnap szigete (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 1998) már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, briliánsan véghez vitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.

A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino.

Egyéb művei[szerkesztés]

Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot? (ford. Klukon Beatrix, Gondolat, 1992) c. könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és mások számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat.

Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetés (Európa Kiadó, 1997) c. kötetben.

Művei magyarul[szerkesztés]

  1. A nyitott mű. Válogatott tanulmányok; ford. Berényi Gábor et al., utószó Kelemen János; Gondolat, Bp., 1976
  2. A rózsa neve; ford., utószó Barna Imre, jegyz. Klaniczay Gábor; Árkádia, Bp., 1988
  3. Hogyan írjunk szakdolgozatot?; ford. Klukon Beatrix; Gondolat, Bp., 1991
  4. A Foucault-inga; ford., utószó, jegyz. Barna Imre; Európa, Bp., 1992
  5. Az új középkor (ford. Barna Imre, Schéry András, Szénási Ferenc, Európa Kiadó, 1992)
  6. Bábeli beszélgetés. Minimálnapló; vál., ford. Barna Imre; Európa, Bp., 1994
  7. Hat séta a fikció erdejében; ford. Schéry András, Gy. Horváth László; Európa, Bp., 1995
  8. A tökéletes nyelv keresése (ford. Gál Judit, Kelemen János, Atlantisz Könyvkiadó, 1998 ISBN 9637978860)
  9. A tegnap szigete; ford. Barna Imre; Európa, Bp., 1998
  10. Öt írás az erkölcsről; ford. Dorogi Katalin; Európa, Bp., 1998
  11. Nyitott mű; ford. Dobolán Katalin, bev. ford. Mártonffy Marcell; Európa, Bp., 1998
  12. Kant és a kacsacsőrű emlős (ford. Gál Judit, Európa Kiadó, 1999)
  13. Miben hisz, aki nem hisz? Vita Carlo Maria Martini bíborossal (ford. Dorogi Katalin és Gál Judit, Európa Kiadó 2000)
  14. Gyufalevelek (vál. és ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2001)
  15. Művészet és szépség a középkori esztétikában (ford. Sz. Marton Ibolya, Európa Kiadó, 2002)
  16. Baudolino; ford. Barna Imre; Európa, Bp., 2003
  17. La Mancha és Bábel között: irodalomról (ford. Barna Imre, Gecser Ottó, Európa Kiadó, 2004)
  18. A rútság története; szerk. Umberto Eco; Európa, Bp., 2007
  19. Loana királynő titokzatos tüze. Képes regény (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2007)
  20. A lista mámora; ford. Sajó Tamás; Európa, Bp., 2009
  21. Jean-Claude Carrière–Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől; beszélgetések Jean-Philippe de Tonnac, ford. Sajó Tamás; Európa, Bp., 2010
  22. A Szépség története (ford. Sajó Tamás, Európa Kiadó, 2010 ISBN 978 963 07 8968 4)
  23. Ellenséget alkotni és más alkalmi írások; ford. Sajó Tamás; Európa, Bp., 2011
  24. A prágai temető (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2012)
  25. Az értelmezés határai (ford. Nádor Zsófia, Európa Kiadó, 2013, ISBN 978 963 07 9506 7)
  26. A legendás földek és helyek története; ford. Sajó Tamás; Európa, Bp., 2013 ISBN 978 963 07 9660 6
  27. A jegyesek; újrameséli Umberto Eco; Kolibri, Bp., 2013 (Meséld újra!)
  28. Mutatványszám; ford. Barna Imre; Európa, Bp., 2016
  29. A tökéletes nyelv keresése; ford. Gál Judit, Kelemen János; jav. kiad.; Atlantisz, Bp., 2016 (Európa születése)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2018. október 8.) „Umberto Eco” (en nyelven). Wikipedia.  

Művei online megtalálhatóak: https://www.libri.hu/szerzok/umberto_eco.html

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Umberto Eco témában.