Transzurán elemek

Transzurán elemek azok a kémiai elemek, amelyek rendszáma 92-nél (vagyis az urán rendszámánál) nagyobb. Ezek közül az elemek közül egyik sem stabil, a természetben nem találhatók meg, bár néhányuk esetenként nyomnyi mennyiségben kimutatható. Mesterséges előállításuk után azonnal radioaktív bomlásba kezdenek, ami egyidejűleg radioaktív sugárzást és kisebb atomtömegű elem(ek) létrehozását eredményezi.

Áttekintés

Azok közül a kémiai elemek közül, amelyek rendszáma egy és kilencvenkettő között van, négy – a technécium, a prométium, az asztácium és a francium – kivételével mindegyikre igaz legalább egy az alábbiak közül:

könnyen fellelhető a Földön;
igen hosszú felezési ideje van;
az urán bomlási termékeként jött létre.

Az uránénál magasabb rendszámú elemek mindegyike emberi beavatkozás eredményeként jött létre, és a plutónium, valamint a neptúnium kivételével a természetben egyik sem található meg. Mindegyik radioaktív, és felezési idejük sokkal rövidebb a Föld koránál, ami azt jelenti, hogy ha a természetben valaha is jelen voltak, radioaktív bomlás útján már régen más elemekké alakultak át. Az uránércben nyomokban található neptúnium és plutónium az uránból keletkezik neutronbefogás és az ezt követő béta-bomlások következtében.

A transzurán elemek felezési ideje rendszámuk növekedésével rövidül, néhány kivétellel, amelyek közül egyes izotópok létrejöttének valószínűségét Glenn T. Seaborg jósolta meg. Ezek közé tartozik a kűrium és a dubnium is, amelyeket neutronjaik és protonjaik száma és atommagbeli elrendezése ((csaknem) teljesen betöltött nukleonhéjak) a többi radioaktív izotópnál stabilabbá teszi, egyesek felezési idejét különösen hosszúvá téve. Az izotópok stabilitását protonjai és neutronjai számának függvényében grafikusan ábrázolva a diagramon egy hosszú életű csoport létét vették észre, amelyet a stabilitás szigetének neveztek el.

Felfedezésük és elnevezésük

A transzurán elemek nagy többségét három kutatócsoport fedezte fel.

University of California, Berkeley, három különböző csoportvezető vezetése alatt

Felfedező	Elem-	Vegyjel	Rendsz.	Névadó	Elnevezési elv	Évszám
Edwin M. McMillan	neptúnium	Np	93	Neptunusz	Az Uránuszt követő bolygó	1940
Glenn T. Seaborg	plutónium	Pu	94	Pluto	A Neptunuszt követő törpebolygó	1940
Glenn T. Seaborg	amerícium	Am	95	Amerika	Az európium elem elnevezési mintájára	1944
Glenn T. Seaborg	kűrium	Cm	96	Pierre és Marie Curie	Az első radioaktív elem felfedezője	1944
Glenn T. Seaborg	berkélium	Bk	97	Berkeley, Kalifornia	A kutatóintézet székhelye	1949
Glenn T. Seaborg	kalifornium	Cf	98	Kalifornia	Az USA-tagállam, ahol a kutatóintézet van	1950
Albert Ghiorso	einsteinium	Es	99	Albert Einstein	Elméleti fizikus	1952
Albert Ghiorso	fermium	Fm	100	Enrico Fermi	Az első vezérelt láncreakció létrehozója	1952
Albert Ghiorso	mendelévium	Md	101	Dmitrij Mengyelejev	Az elemek periódusos rendszerének felállítója	1955
Albert Ghiorso	nobélium	No	102	Alfred Bernhard Nobel	A Nobel-díj alapítója	1956
Albert Ghiorso	laurencium	Lr	103	Ernest Lawrence	A ciklotron feltalálója és a kísérleti állomás névadója	1961

Egyesített Atomkutató Intézet, Dubna, Oroszország (akkor Szovjetunió)

Felfedező	Elem-	Vegyjel	Rendsz.	Névadó	Elnevezési elv	Évszám
Kollektív munka	raderfordium	Rf	104	Ernest Rutherford	Angol fizikus, aki az atommag elvét fedezte fel	1966
Kollektív munka	dubnium	Db	105	Dubna	Az orosz kutatóintézet székhelye	1968
Kollektív munka	sziborgium	Sg	106	Glenn T. Seaborg	Az amerikai atomfizikus, aki számos új elemet fedezett fel	1974
Kollektív munka	bohrium	Bh	107	Niels Bohr	Dán fizikus, aki az atom szerkezetét derítette fel	1981

Helmholtzzentrum für Schwerionenforschung (Helmholtzközpont nehézion-kutatóintézet), Darmstadt, Hessen, Németország

Felfedező	Elem-	Vegyjel	Rendsz.	Névadó	Elnevezési elv	Évszám
Peter Armbruster kutatócsoportja	hasszium	Hs	108	Hessen Németország	A német szövetséges állam latin nevéből, ahol a kutatóintézet székel	1984
Peter Armbruster kutatócsoportja	meitnérium	Mt	109	Lise Meitner	Osztrák fizikus, egyike az első atomkutatóknak, akik az atommaghasadást felfedezték	1982
Peter Armbruster kutatócsoportja	darmstadtium	Ds	110	Darmstadt Németország	A német kutatóintézet székhelye	1994
Peter Armbruster kutatócsoportja	röntgénium	Rg	111	Wilhelm Conrad Röntgen	Német tudós, a röntgen sugárzás felfedezője	1994
Peter Armbruster kutatócsoportja	kopernícium	Cn	112	Kopernikusz	lengyel csillagász	1996

A transzurán elemek

Ezeket két csoportba osztják, külön véve azokat, amelyek csak érdekességek, minden gyakorlati érték nélkül. Ezek azok, amelyek az aktinoidáknál nagyobb a rendszámuk és az atomtömegük, és amelyek a transzuránok külön csoportját alkotják, lásd alább.

Könnyebb transzurán elemek – aktinoidák

Aktinoidák
Rendszám	Név	Vegyjel
93.	neptúnium	Np
94.	plutónium	Pu
95.	amerícium	Am
96.	kűrium	Cm
97.	berkélium	Bk
98.	kalifornium	Cf
99.	einsteinium	Es
100.	fermium	Fm
101.	mendelévium	Md
102.	nobélium	No
103.	laurencium	Lr

A szupernehéz elemek – transzaktinoidák

Szupernehéz elemeknek a transzaktinoidákat nevezzük. Ezeket csak az utóbbi években fedezték fel részecskegyorsítókban, és mindössze néhány atomot állítva elő belőlük, emiatt és igen rövid felezési idejük és nagyon magas előállítási költségeik következtében nem rendelkeznek semmilyen gyakorlati jelentőséggel. Az ezekkel az elemekkel kapcsolatos kutatással egy kilenc európai és egy ázsiai ország laboratóriumaiból álló szervezet, az SHE Laboratory (Szupernehéz elemek laboratóriuma) hálózata foglalkozik.^[1]^{[m 1]}

Transzaktinoidák
Rendszám	Név	Vegyjel
104.	raderfordium	Rf
105.	dubnium	Db
106.	sziborgium	Sg
107.	bohrium	Bh
108.	hasszium	Hs
109.	meitnérium	Mt
110.	darmstadtium	Ds
111.	röntgénium	Rg
112.	kopernícium	Cn
113.	nihónium	Nh
114.	fleróvium	Fl
115.	moszkóvium	Mc
116.	livermórium	Lv
117.	tenesszium	Ts
118.	oganeszon	Og

Szuperaktinoidák

Elméletileg a 121-től 153-ig terjedő rendszámú elemek létrehozásának lehetőségével is foglalkoznak. Egy kutató, Amnon Marinov a jeruzsálemi héber egyetemen (Hebrew University of Jerusalem) felfedezte a 122-es rendszámú elemet, de ez jelenleg további kutatás tárgya.

Kapcsolódó szócikkek

Hivatkozások

↑ Super Heavy Elements Network

Jegyzetek

↑ A SHE hálózat tagjai: Oroszország (FLNR, Dubna), Franciaország (GANIL Caen, IReS Strasbourg, SPhN Saclay), Németország (GSI Darmstadt, LMU München, TUM München), Lengyelország (JU Krakkó), Finnország(JYFL Jyväskylä), Japán (Konan Egyetem Kobe), Olaszország (LNL Legnaro, LNS Catania), Svájc (PSI Villige), Egyesült Királyság (UL Liverpool) és Belgium (ULB Brüsszel).

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Transuranium element című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Transuranium element című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

Angolul:

Annotated bibliography for the transuranic elements from the Alsos Digital Library for Nuclear Issues.
Transuranium elements
Super Heavy Elements network official website (network of the European integrated infrastructure initiative EURONS)
Prof. Amnon Marinov's Site with related publications
Darmstadium and beyond

[1] Super Heavy Elements Network

[2] A SHE hálózat tagjai: Oroszország (FLNR, Dubna), Franciaország (GANIL Caen, IReS Strasbourg, SPhN Saclay), Németország (GSI Darmstadt, LMU München, TUM München), Lengyelország (JU Krakkó), Finnország(JYFL Jyväskylä), Japán (Konan Egyetem Kobe), Olaszország (LNL Legnaro, LNS Catania), Svájc (PSI Villige), Egyesült Királyság (UL Liverpool) és Belgium (ULB Brüsszel).

[1]

[m 1]