Toxidróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A toxidróma (a toxikus és szindróma 1970-ben Mofenson és Greensher által megalkotott összevonása)[1] nagy mennyiségű toxin jelenléte miatti szindróma. Gyakran túladagolás okozza. Gyakori tünetei a rossz közérzet, a disorientatio, a hányás és az oszcillopszia. Toxikológiai központban kezelendő orvosi vészhelyzet lehet. A mérgezés mellett szisztémás fertőzés is okozhat toxidrómát. A klasszikus toxidrómák alább találhatók, amelyek változóak[2] vagy több gyógyszer együttes fogyasztása miatt elhomályosulnak.[3]

Tünetek Vérnyomás Pulzus Légzésszám Hőmérséklet Pupillaméret Bélmozgás Diaforézis
antikolinerg ↑ ↑ ↑ ↑ ↑ ↓ ↓
kolinerg = = = = ↓ ↑ ↑
hallucinogén ↑ ↑ ↑ = ↑ ↑ =
szimpatomimetikus ↑ ↑ ↑ ↑ ↑ ↑ ↑
szedatív-hipnotikus ↓ ↓ ↓ ↓ = ↓ ↓
Toxidrómadiagnózis

Antikolinerg[szerkesztés]

Az antikolinerg toxidróma tünetei közé tartozik a homályos látás, a kóma, a csökkent bélmozgás, a delirium, a száraz bőr, a láz, a piros arc, a hallucinációk, az ileus, a memóriavesztés, a midriázis, a myoclonus, a pszichózis, a rohamok és a vizelettartás. Komplikációi például a hypertensio, a hyperthermia és a tachycardia. E toxidrómát okozzák például az antihisztaminok, az antipszichotikumok, az antidepresszánsok, a Parkinson-kór elleni gyógyszerek, az atropin, a benztropin, a Datura, a difenhidramin és a szkopolamin.[3]

Kolinerg[szerkesztés]

A kolinerg toxidróma tünetei többek közt bronchorrhoea, confusio, defecatio, diaphoresis, diarrhoea, emesis, lacrimatio, miosis, izomfasciculatio, nyáladzás, rohamok, urinatio és gyengeség. Komplikációi például a bradycardia, a hypothermia és tachipnoé. Ilyen toxidrómát okoznak például a karbamátok, a gombák és a szerves foszfátok.

Szerves foszfátok[szerkesztés]

A karbamátokhoz hasonlóan a szerves foszfátok elsősorban az acetilkolinészteráz molekulától és más tényezőktől függő idő utáni irreverzibilis gátlásával hatnak. Az acetilkolin-többlet a szinapszisokban kolinerg toxidrómát okoz, ahol a központi idegrendszer, az ideg-izom kapcsolatok és az autonóm idegrendszer is érintettek.[4][5] A súlyos mérgezések érinthetik a γ-aminovajsav és az N-metil-d-aszpartát receptorait, erősítve a mérgező hatásokat.[4][6][7]

Általában 3 hatástípus létezik:

  1. muszkarinszerű hatás a paraszimpatikus rendszer túlstimulációjával (myosis, homályos látás, represszálhatatlan túlzott kiválasztás (hypersalivatio, könnyezés, urinatio, defecatio), gyomorgörcsök, hányás, bronchorrhoea, bronchospasmus, bradycardia;[8]
  2. nikotinszerű hatás a szimpatikus dúcok (diaforézis és tachycardia) és az ideg-izom kapcsolatok túlstimulációjával (izomfasciculatio, -gyengeség és paralízis);[8]
  3. a központi idegrendszer nem megfelelő funkciói: confusio, kóma, apnoé, convulsiók. A halált általában központi apnoé miatti légzőrendszeri zavarok, a légutak súlyos szűkülése, a túlzott pulmonáris szekréció és a légzőizom-paralízis okozzák.[8]

A klinikai hatások sémája (kezdet, sorrend, intenzitás) függ az anyagtól, a dózistól és a kitettségi módtól. Egy idegméreg gőzének vagy nanorészecskéinek belélegzése esetén a szemre, a légzőrendszerre jellemző és a szisztémás tünetek néhány másodperccel vagy perccel követik a convulsiókat, a paralízist vagy a légzésmegállást.[5] A szerves foszfátok perkután áthaladása lokális tüneteket – diaforézist és fasciculatiót – okoz, a szisztémás tünetek mintegy 48 órával a kitettség után jelentkeznek.[8].

Szerves foszfát peszticidek[szerkesztés]

Toxikus hatásai részben azonosak az azonos családba tartozó neurotoxinokéival.[8] A tünetek gyakran a peszticid bevitele után 30–90 perccel jelentkeznek, és több napig tartanak.[8] A convulsiók ritkábbak, mint az idegmérgeknél, de a keringés-összeomlás súlyos mérgezéskor komplikáció lehet, és 1–4 nap után „köztes szindróma” jelenhet meg, melynek tünetei légzési elégtelenség miatti súlyos izomgyengeség és perifériás neuropátia.[4][9] Ezenkívül a peszticideket gyakran oldják apoláris oldószerben, mely belélegezve tüdőléziókat okoz.[9][10]

Hallucinogén[szerkesztés]

A hallucinogén toxidróma tünetei például a disorientatio, a hallucinatiók, az erős bélmozgás, a pánik és a rohamok. Komplikációi közé tartoznak a hypertensio, a tachycardia és a tachipnoé. Ilyen toxidrómát okoznak például az amfetaminszármazékok, a kokain és a fenciklidin.

Ópiát[szerkesztés]

Az ópiát-toxidróma tünetei közé tartozik a kóma, a miosis és a hypoventilatio,[3] valamint a megváltozott tudatállapot, a keringési sokk, a tüdőödéma és a válaszképtelenség. Komplikációk például a bradycardia, a hypotensio és a hypothermia. Az e toxidrómát okozó vegyületek az opioidok.

Szedatív/hipnotikus[szerkesztés]

A szedatív/hipnotikus toxidróma tünetei ataxia, homályos látás, kóma, confusio, delirium, a központi idegrendszeri funkciók romlása, a diplopia, a dysaesthesiák, a hallucinatiók, a nystagmus, a paraesthesiák, a sedatio, a zavaros beszéd és a stupor. Lehetséges komplikációja az apnoé. Ezt többek közt antikonvulzánsok, barbiturátok, benzodiazepinek, γ-hidroxivajsav, metakvalon és etanol okozzák. Bár a legtöbb szedatív-hipnotikus szer antikonvulzáns, egyesek, például a γ-hidroxivajsav és a metakvalon csökkentik a küszöbét, paradox rohamokat okozva túladagolásban.

Szimpatomimetikus[szerkesztés]

A szimpatomimetikus toxidróma tünetei szorongás, delusiók, diaphoresis, hyperreflexia, mydriasis, paranoia, piloerectio és rohamok. Komplikációi például a hypertensio és a tachycardia. Ilyen toxidrómát okozó anyagok például a kokain, az amfetamin és az annak szerkezetén alapuló vegyületek, például az efedrin (ma huang), a metamfetamin, a fenilpropanolamin és a pszeudoefedrin. A bronchodilatator szalbutamol is okozhat ilyen toxidrómát. Hasonlónak tűnhet az antikolinerg toxidrómához, de a megnövekedett bélmozgások megkülönböztetik.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Mofenson HC, Greensher J (1970). „The nontoxic ingestion”. Pediatric Clinics of North America 17 (3), 583–90. o. DOI:10.1016/s0031-3955(16)32453-1. PMID 5491430.  
  2. ↑ Goldfrank, Flomenbaum, Lewin, Weisman, Howland, Hoffman. Goldfrank's Toxicologic Emergencies, 6th, Stamford, Connecticut: Appleton & Lange (1998). ISBN 0-8385-3148-2 
  3. ↑ a b c d First Aid for the Emergency Medicine Clerkship, 2nd, McGraw-Hill, 395–6. o. (2006). ISBN 0-07-144873-X 
  4. ↑ a b c King AM, Aaron CK (2015). „Organophosphate and carbamate poisoning”. Emerg Med Clin North Am 33, 133-51. o.  
  5. ↑ a b Sidell FR, Newmark J, McDonough JH.szerk.: Tourinsky SD: Nerve agents, Ch5_pg155-220.pdf Textbook of military medicine. Washington, DC: Department of the Army, 155-220. o. (2018) 
  6. ↑ Wiener SW, Hoffman RS (2004). „Nerve agents: a comprehensive review”. J Intensive Care Med 19, 22-37. o.  
  7. ↑ Worek F, Wille T, Koller M, Thiermann H (2016). „Toxicology of organophosphorus compounds in view of an increasing terrorist threat”. Arch Toxicol 90, 2131-45. o.  
  8. ↑ a b c d e f Henretig FM, Kirk MA, McKay Jr (2019). „Hazardous chemical emergencies and poisonings”. New England Journal of Medicine 380 (17), 1638-1655. o.  
  9. ↑ a b Eddleston M.szerk.: Hoffman RS, Howland MA, Lewin NA, Nelson LS, Goldfrank LR: Insecticides: organic phosphorus compounds and carbamates, Goldfrank’s toxicologic emergencies, 10, New York: McGraw–Hill, 1409-24. o. (2015) 
  10. ↑ Eddleston M, Chowdhury FR (2016). „Pharmacological treatment of organophosphorus insecticide poisoning: the old and the (possible) new”. Br J Clin Pharmacol 81, 462-70. o.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Toxidrome című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Toxidrome című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Nelson, Lewis H.. Goldfrank's toxicologic emergencies. New York: McGraw-Hill, Medical Pub. Division (2006). ISBN 0-07-143763-0 
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Toxidróma&oldid=26972407”