Totik Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Totik Vilmos
Született1954. március 8. (70 éves)
Mosonmagyaróvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség

Totik Vilmos (Mosonmagyaróvár, 1954. március 8. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területei az ortogonális polinomok, az approximációelmélet és a potenciálelmélet. Több approximációs (közelítési) elmélet kidolgozása fűződik nevéhez. 1993 és 1996 között a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézet igazgatója.

Életpályája[szerkesztés]

1973-ban kezdte egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) Természettudományi Karán, ahol matematikus diplomát szerzett 1978-ban. Diplomájának megszerzése után a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézete halmazelméleti és matematikai logikai tanszékének gyakornoka lett, majd 1981-től adjunktusi, 1983-tól egyetemi docensi beosztásban dolgozott. 1988-ban vette át egyetemi tanári és tanszékvezetői megbízását. 1986–1987-ben a Természettudományi Kar dékánhelyettese, illetve 1993 és 1996 között a Bolyai Intézet igazgatója volt. Emellett 1989-ben a Dél-Floridai Egyetem matematika tanszékén kapott félállású professzori kinevezést.

1980-ban védte meg a matematikai tudományok kandidátusi. A címe Strong summability of Fourier series volt. Témavezetője Leindler László volt. 1987-ben akadémiai doktori értekezését. A Szegedi Akadémiai Bizottságnak és az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává választották. A Bolyai János Matematikai Társulat és az Amerikai Matematikai Társaság (American Mathematical Society) tagja. Többek között a Journal of Approximation Theory, az Acta Scientiarum Mathematicarum, a Constructive Approximation, az Acta Mathematica Hungarica és a Surveys in Approximation Theory szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területei az approximációelmélet, az ortogonális polinomok és a potenciálelmélet. Emellett a matematikai analízis több területével foglalkozik, így a klasszikus analízis és a harmonikus analízis egyes kérdéseivel.

Felfedezte és széleskörűen alkalmazta Zeev Ditzian izraeli származású kanadai matematikussal közösen az approximációelméletben az úgynevezett fi-simasági modulust. Emellett meghatározta a Bernstein-polinomok (pontos) approximációs (közelítési) rendjét. Herbert Stahl német matematikussal az általános ortogonális polinomok elméletét dolgozta ki. Edward B. Saff amerikai matematikussal közösen a logaritmikus potenciálok elméletét dolgozta ki külső térben.

Több mint százötven tudományos közlemény és öt monográfia szerzője vagy társszerzője. Komjáth Péterrel együtt egy halmazelméleti feladatgyűjtemény szerzője.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Logarithmic Potentials with External Fields (Edward B. Saff-fal, New York, 1979, 1997, ISBN 3-540-57078-0)
  • Approximáció pozitív operátorokkal (1986)
  • Moduli of Smoothness (Zeev Ditziannal, New York, 1987, ISBN 0-387-96536-X)
  • General Orthogonal Polynomials (Herbert Stahllal, Encyclopedia of Mathematics and its Applications, Cambridge, 1992, ISBN 0-521-41534-9)
  • Weighted Approximation with Varying Weight (Berlin, 1994, ISBN 3-540-57705-X)
  • Változatok a Weierstrass-tételre (székfoglaló, 1994)
  • Halmazelméleti feladatok és tételek (1997, ISSN 1417-0590)
  • Egy versenyfeladattól az analízis egy módszeréig (székfoglaló, 2002)
  • Problems and Theorems in Classical Set Theory (Komjáth Péterrel, Berlin, 2006, ISBN 0-387-30293-X)
  • Metric Properties of Harmonic Measures (2006, ISBN 0-821-83994-2)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]