Természetes személy
A természetes személy a jogtudományban az élő embert, a személyhez fűződő jogok természetes alanyát jelöli.
A természetes személy önállóan jogképes, azaz jogok és kötelezettségek alanyává válhat.[1]
Meg nem született személy[szerkesztés]
Az édesanyja méhében fejlődő magzat, világrajövetele előtt. Jogképessége feltételes, az élve születés tényétől mint feltételtől függ. Öröklési jogi képessége is éppen ez okból kifolyólag feltételes.
Cselekvőképtelen személy[szerkesztés]
Saját autonóm döntéshozatalra ideiglenesen vagy végérvényesen képtelen természetes személy. A cselekvőképtelenséget bíróság mondhatja ki, amely ezzel egyidejűleg egy törvényes képviselőt is kijelöl, aki a cselekvőképtelen személy érdekében, a nevében eljár.
Gyermekkorú vagy kiskorú személy[szerkesztés]
Bizonyos életkort még el nem ért gyermek, aki a személyiségi jogaival korlátozottan élhet. Sok esetben szülei, gondviselői járnak el érdekében.
Elhalt személy[szerkesztés]
Az elhalt személy alapvetően nem rendelkezik személyiségi jogokkal, ugyanis azok általában az élő személyeket illetik meg. Bizonyos alapjogok azonban az elhalt személyeket is megilletik, például kegyeleti jog, orvosi titoktartáshoz fűződő jog.
A természetes személyekkel kapcsolatba hozható információk az ún. személyes adatok.
Hivatkozások[szerkesztés]
- Besenyei Lajos, Bíró György: Személyek joga, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2010, ISBN 978-963-9360-45-7
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Természetes személy. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)